Írtam már egy Barbarella-ról. Vagyis inkább a másik Barbarella-ról. Mert több nincsen, két füzet jelent meg magyarul. A héten bent voltam a V26 képregényboltban, és ott találtam meg ezt a második és egyben utolsó kötetet.  Azonnal lecsaptam rá. Mert az első kötet cselekményéről semmi konkrét nem…

Szerelmetesfelségtársam már nem is kommentálta, hogy megint egy LMBTQ-kritikás könyvet olvasok. Illetve már csak annyit mondott: – Minden hétre van egy?  Mondjuk ezek után kár is tagadnom, hogy monomániássá váltam. Ez a kilencedik, hasonló témával foglalkozó könyv. Jó, nem egyvágtában, hanem azért…

– Nem unod még a témát? – kérdezte Szerelemetesfeleségtársam, amikor mondtam neki, miket hoztam ki a könyvtárból, és meglátta ezt a könyvet. Meg egy hasonló másikat. – Kettő is? – döbbent meg a letagadhatatlan ténytől.  Elgondolkodtam, valóban, miért nem unom  a témát? Amikor az…

Tényleg nem tudom, miért foglalkoztat annyira ez a gender-téma, hogy több könyvet is olvastam már róla. (S terveim szerint még fogok is olvasni. Szilvay Gergely könyve még mindig kinyitatlanul áll a polcomon.) Mivel szexuális értelemben világéletemben a női testek foglalkoztattak, sem a férfiaké,…

Két molyos beszélgetés alapján már magamra kellett ismernem: homofób vagyok és látens homoszexuális, aki azért van a homoszexualitás ellen, mert maga is küzd vele. S persze én vagyok az elnyomó, a fehér, keresztény férfi, akinél rosszabb, korlátoltabb, gonoszabb semmi sincsen ezen a világon.  Ofi…

Minden bizonnyal a lázadás fakó fényű szellemével születtem. Alapból teljesen szabálykövető és simulékony vagyok, de előbb-utóbb mindenhol azon kaptam magamat, hogy széllel szemben a nadrágomra vizelek. Valahogy mindig a lázadó kisebbségben találtam magamat. Volt, hogy egy szál magam voltam a…

Szilvay Gergely nevét akkor tanultam meg, amikor megjelent A melegházasságról című könyve. Illetve nem amikor a könyv megjelent, hanem amikor elolvastam a kötetet. Azért tanultam meg Szilvay nevét, mert alapossággal, gyűlölet nélküli kritikával, érthetőn fogalmazva járta körbe a melegek…

Ezt a könyvet Csemete kapta a középoskolájában a közösségi munkájáért. Meglepő, ám örvendetes fordulat. Úgy gondolom, Csemetét egy másodpercig sem izgatta, és az elolvasásának a szele még csak meg sem legyintette őt. Z generáció. Sebaj! Némi érdeklődéssel vettem a kezembe, majd ahogyan a…

Az úgy volt, hogy az egyik könyv szüli a másikat az olvasó életében is, s az egyik által (Megadja Gábor: Dac) találtam rá a Századvég kiadó Furor Politicus (a politika szenvedélye) elnevezésű sorozatára. Amit átböngésztem, több címet fel is írtam, a könyvtárba rákerestem, s párat bizony haza is…

Van abban valami ironikus, hogy aznap kezdem ezt a bejegyzést írni, amikor is a Facebook újólag letiltotta a blogom linkjének a megosztását az ő felületükön. Az meg végképpen hab a tortán, hogy a tiltást kiváltó bejegyzés a Dylan Dog 8. füzetéről írt értékelésem volt, amelynek a második története,…

Bár látszatra úgy tűnik, a téát tekintve monomániás lettem, de mindent tagadok, nincsen is így: a mindennapokban egyáltalán nem foglalkoztat ennyire az LMBTQstb jelenvalósága. Elsősorban azért nem, mert alig van élő képviselője az ismerősi körömben. Homoszexuálisok vannak, de ők is igen kis…

Innentől vond kétségbe a kötet címét! Nem vicc és nem is egy Stephen King regény alapötlete: ezt a mondatot valaki komolyan gondolta, és egy újság komoly gondolatként még meg is jelentette. „A FÉRFIAK ÁLTAL TERVEZETT UTAKNŐKET GYILKOLNAK MEG.” Nyaralás közben voltunk. Volt időm mindenfélét…

Ezt a képregényt is véletlenül találtam a könyvtárban. Amikor kinyitottam, nem hittem a szememnek. Láttam én a borítón, hogy valami francia vagy angol pasas írta, rajzolta (francia), de ahogy a képekre néztem, mintha a magyar képregény-rajzoló, Fazekas Attila rajzait láttam volna. Megnőtt az…