Szerelmetesfelségtársam már nem is kommentálta, hogy megint egy LMBTQ-kritikás könyvet olvasok. Illetve már csak annyit mondott:
– Minden hétre van egy?
Mondjuk ezek után kár is tagadnom, hogy monomániássá váltam. Ez a kilencedik, hasonló témával foglalkozó könyv. Jó, nem egyvágtában, hanem azért évek alatt. De mondjuk rövid időn belül a harmadik, vaskos kötet.
Ryan T. Anderson: Harryből Sally – Válasz a „transznemű pillanatra”
Helen Joyce: Transzneműek
Birgit Keller: Genderkomédia
Szilvay Gergely: A melegházasságról
Szőnyi Szilárd: Föltámadott a gender
Gabriele Kuby: Globális szexuális forradalom
Dougla Murray: A tömegek tébolya
Douglas Murray: Háború a Nyugat ellen
Lucian Boia: A Nyugat hanyatlása
Bár mindegyik könyv ugyanarról szól, mégis, más-más fő szempontból nézik a dolgokat. Ennek a mostaninak a célkitűzése egyértelmű: ott van az alcímben. S mert nem értettem, mi ez a diszkrimináció, hol maradnak a biológialag férfinak született, csóró transznők, éppen ezért vettem a kezembe ezt a kötetet. Megértettem a koncepciót. S innentől sokkal érdekesebb a dolog.
Innentől már csupán mosakodás minden.
MOSAKODÁS 1.: A NEMISÉGEM
Ennyire tényleg és valóban nem foglalkoztat a kérdés. Kéz a szívre: tényleg és valóban egész életemben csak és kizárólag a nők domborulatai, szervei hoztak lázba.S azok már nagyon fiatal koromban ezt tették. S mindig fiúként tették ezt velem.
Nem mondom, egyetlen egyszer, érett férfiként, boldog, szexuálisan kielégítő házasságban élve volt olyan álmom, hogy köpni-nyelni nem tudtam. Már álom közben sem, nemhogy amikor felébredtem... Ja, pasival voltam, intim tevékenységben. Én voltam a nő, bár közben pasi voltam magam is. Viszont misszionárius pózban voltunk. Ráadásul Pipi barátom volt a pasi. WTF? :-O
Na, kezdem mutatni a kellő korszellemet? Brrrrr!
De egyébként soha meg sem kísértett a gondolat se, hogy intim élményért a sajátomon kívül más férfitesthez érjek Mi több, inkább minden lehetséges alkalmat kihasználtam, hogy ha már intim percek, akkor se én érjek a saját férfi testemhez se. (S ennek nem az undorhoz, viszolygáshoz, a nemi diszfóriához volt köze.) A női testek érintése permanens vágy volt minden életkoromban.
Akkor is, ha mindig is monogám voltam. El se hinnéd, ha megmondanám, hány nő volt az életemben. S nem azért nem hinnéd, mert annyira sok. Éppen mert nem sok. Bármennyire is szeretem/szerettem a női testet. Lehet találgatni! Én meg addig majd megszámolom, mennyi is volt az annyi...
MOSAKODÁS 2.: A VILÁGNÉZETI HOVATARTOZÁSOM
Szeretném úgy tudni, hogy ennek semmi köze semmihez. Vagy csak nagyon kevés dologhoz. Mert politika alatt manapság a pártpolitika értendő. Messze van a kor, amikor a politika a város (polisz) érdekében kifejtett tevékenység volt.
De széttárt karral, kifelé fordított tenyérrel mondom: semmilyen érdekem nem fűződik a nézetek terjesztéséhez, és semmiféle párt tagja nem vagyok. Még annak sincsen semmi különösebb oka, hogy a MCC Press könyvei sorjáznak ebben a témában. Ez utóbbit mindössze az indokolja, hogy az utóbbi időben ők adtak ki ilyen témájú munkákat, és azok kerültek elém.
Azt sem titkoltam soha, hogy világnézetileg merre tendálok. Meg azt sem, hogy a világnézetemnek sincsen semmi köze sem a napi, sem a pártpolitikához. S ebből fakad, hogy ahhoz sem, hogy amit gondolok e kérdésről, azt a kormányon levő pártkoalíció manapság óriásplakátokon is preferálja.
Önmagában az a szomorú, hogy ezt magyarázgatni kell. De kell. Még ebben az országban is, csak egészen más okokból.
ABIGAIL SHRIER
újságíró, a Wall Streeet Journal munkatársa volt. Nevet, ellenségek garmadáját a most tárgyalt könyvével szerzett magának.
Már nem zsákbamacska árulás az eddig olvasott gender-kritikus könyvek értékelései után: a gender-dolgokkal csak egyetérteni szabad. Bármilyen kritika tilos. Aki kritziál vagy csak kérdezni mer:: toxikus, transzfób, gyűlölködő és hazug. A fentiek szerint Abigail Shreir vastagon toxikus, transzfób, gyűlölködő és hazug. Ezt bárki megmondja róla, aki nem ért vele egyet. Vagyis a többség tisztán látja a tevékenységének a hátterét. (Lehet röhögni!)
MIÉRT A CÍMBEN FOGALMAZOTT NEMI DISZKRIMINÁCIÓ?
Nem hazudok, első nekifutásra tényleg azért nem érdekelt a könyv, mert nem értettem, miért a lányokra koncentrál? A fiúkért nem kár, ha megszabadulnak a fütykösüktől, és ösztrogénnal tömik magukat? Vagyis valami feminista antitransz-szöveg a könyv?
Anti-transz, ez igaz. De nem feminista. A lányokra koncentrálásnak egészen más oka. van. Statisztikai.
Amerikában és a nyugati világban a serdülők között megugrott a nemi diszfóriában szenvedők száma ez az állapot a,,transzneműséghez" kapcsolódó egészségügyi állapot. A nőnek született fiatalokon történő nemi átalakító műtétek száma megnégyszereződött az USA-ban 2016 és 2017 között, és hirtelen az összes nemi átalakító műtéten átesett fiatalok 70 százalékát nők tették ki. Az Egyesült Királyság 4400 százalékos növekedést jelentett 2018-ban az előző évtizedhez képest a tinédzser lányok körében, akik nemi átalakító műtéteket kérvényeztek. Kanadában, Svédországban, Finnországban és az Egyesült Királyságban az orvosok és a nemi identitással foglalkozó terapeuták drámai változást jelentettek a nemi diszfóriában érintettek demográfiájában – a túlnyomórészt óvodáskorú fiúk felől a mérleg nyelve most a serdülő lányok felé billent.
Littman kíváncsiságát a közösségi médián talált posztok keltették föl. Miért érintene egy eddig szinte kizárólag a fiúk között tapasztalható pszichológiai rendellenesség hirtelen csak tinédzser lányokat? (54.)
A következő év során, amíg Littman előkészítette a tanulmányát, elemezte az adatokat és megírta az anyagot, egyre több orvos számolt be arról, hogy olyan serdülő lányoknál fedeznek fel nemi diszfóriát,
akiknél gyermekkorban nem voltak ennek jelei.26 Svéd, 27 torontói és amszterdami orvosok is jelentették, hogy a nemi diszfóriában érintett fiatalok aránya megfordult, 2006 előtt szinte kizárólag fiúk voltak érintettek, majd 2006 és 2013 között túlnyomórészt lányok.28 Az európai szakértők 2018-ra drámai növekedésről tudósítottak az előző évtizedhez képest. Rengeteg fiatalnál állapítottak meg nemi diszfóriát „főként a kamasz lányok arányának növekedése miatt".A nemi átalakító műtéteket kérvényező betegek 46 százaléka nő volt 2016-ban az Egyesült Államokban. Egy évvel később ez az arány 70 százalékra nőtt. (62)
Hát, nem tudom... Nem pontosan ez a szó jut eszembe a transzról.
MIÉRT LETT ENNYI AZ ANNYI?
A Harrból Sally című könyv érintette ezt a kérdést. Már tűnődtem rajta, hogy a transztyúk vagy a transztojás volt előbb? Mármint azért tudunk sokkal több transzemberről mint évekkel ezelőtt,
- mert elő mertek jönni a sötétből a fényre a világ változása miatt
- mert immár nem csupán szabad, hanem divat is a transzlét
A Harryből Sally és ez a könyv is azt mondja, mindkettő, de az ugrásszerű számnövekedés, különösen a fiatalok körében, egyértelműen a második oknak tudható be. Meg az internetnek. Meg a mostani generáció elszigetelődésének, internetes buborékban élésének, a szociális kapcsolatok sorvadásának, a személyes kapcsolatok hiányának.
A legfőbb ok az internet buborékja. S a polkorrekt közbeszéd gyilkos cenzúrája. Ezt alátámasztja, hogy a transszá lett tinilányoknak csak nagyon minimális százaléka mutatta bármi jelét a nemi diszfóriának gyermekkorában. Egyszer csak „megvilágosodnak” a gyerekek...
De persze nem csupán az internet a felelős, rajta és benne az influenszerek tanácsadó tömegével. Ennél sajnos sokkal összetettebb a probléma. Abigail Shrier könyve fejezetről fejezetre mutat rá és tárja fel az egymásra épülő okokat.
Az első és legfontosabb, hogy testi és értelmi szempontból még éretlen emberek öndiagnózisa elsöpörte a logikát, az antropológiát, a biológát, az orvostudományt, a pszichológiát, a pedagógiát és mindent. Mert tudnivaló, hogy a gyerekek mindenkinél sokkal jobban tudják, kik ők valójában. Kiskamasz és kamaszkorukban... Persze... Jobban tudják... Figyeld csak ezt a magvas, megalapozott kis táblácskát! Majd' kiköptem a nézegetés közben kortyolgatott kávémat, amikor megláttam.
Azok az iskolák, amelyek alkalmazzák ezeket a tanterveket, nem ismerik be, hogy tudományosan az egész hülyeség. Biológiai szempontból értelmetlen azt mondani, hogy egy lány agya – amelynek minden sejtjét az XX kromoszóma hatja át – talán egy fiú testében ragadt. Nem is említve azt a tényt, hogy semmilyen diagnosztikai vagy empirikus kritérium nem létezik annak megállapítására, hogy egy biológiailag lánynak született gyermek,,valójában fiú". Mindazonáltal ezt a badarságot ugyanazon fapofával és látszólagos alapossággal tanítják, mint az emberi reprodukcióval és a nemi úton terjedő betegségekkel kapcsolatos tényeket. (97–98.)
AZ ÓVODÁK, AZ ISKOLÁK ÉS A PEDAGÓGUSOK
felelőssége óriási. Azért is, mert kritika és a tények ellenére teljes mértékben magukévá teszik, a korszellemet. De sajnos ennél sokkal többet tesznek: maguk is aktív támogatói az őrület terjedésének. Úgy is, hogy az iskolai környezetet teljes mértékben alárendeli az ideológiának, s a bizonytalan gyerekeket látszólagos biztonságba ringatja, és elindítja egy olyan úton, amelyről nincsen visszatérés.
Ennek érdekében gondolkodás nélkül szembe fordítja a gyerekeket a szüleikkel, ha azok nem értenek egyet az úttal, amelyre a srácok léptek. Az oktatási intézmények simán elhallgatják a szülők elől nem csupán a gyerek transz voltát, de a hátuk mögött elkezdik a visszafordíthatatlan átalakításukat is.
Vagyis az oktatási intézmények a szülők ellenében és ellen tevékenykednek. Ez se semmi, de ennél sokkal nagyobb döbbenet
A LÉLEKGYÓGYÁSZOK, AGYTURKÁSZOK HOZZÁÁLLÁSA.
Iparkodom összefoglalni, miért. Hát azért, mert eszükben sincsen terápiát alkalmazni. Senkinek, semmilyet. Jön az ügyfél, bemondja, hogy mi van vele, és a diplomások tengere asszongya, hogy akkor az van veled, az vagy te, amit mondasz magadról!
Egy nő besétál a terapeuta rendelőjébe, maga után vonszolva tinédzserkorú fiát.,,Doktor úr! Kérem, segítsen! A fiam azt hiszi magáról, hogy egy csirke" – mondja.
Megszólal a fiú:,,Ha valamit elmondhatok a beszélő csirkékről, az az, hogy tudjuk, kik vagyunk."
,,Mivel bizonyítod? – erősködik az anyja. – Nincsenek tollaid."
,,Igaz. Nem a megfelelő pubertáson mentem keresztül" – válaszolja a fiú.
A nő a terapeutához fordul:,,Érti már, miről beszélek? Elment az esze!"
A terapeuta így szól:,,Maga az, aki egy csirkével vitatkozik." (133.)
S kísérletet sem tesznek arra, hogy a felszín alá nézzenek, okokat, indokokat keressenek. Mintha a boltba menne, aki cihológushoz megy: ezt és azt kérem, oké, nesze, menj, tömd magad a megfelelő hormonokkal, vágass le magadról, amit csak feleslegesnek ítélsz, mert te tudod, ki vagy te!
Kamaszokról beszélünk. Akiknek ebben a korban alakul az identitása, és akinek az alakuló identitását a csoport, amiben élnek, tanulnak, léteznek több mint befolyásolja.
NEM JOBBAK AZ ORVOSOK ÉS AZ EGÉSZSÉGÜGYI SZERVEZETEK SEM
Gondolj bele: a tesztoszteron kúrához Amerikában nem kell sem pszichológiai ajánlás, sem orvosi vizsgálat! Mintha Kalmopyrin vagy Béres Csepp lenne. Shrier elmondja, hogy semmi más nem kell hozzá, csak „tájékoztatáson alapuló beleegyezés”.
Ismét mondom, kamaszokról beszélünk. Kamaszokról, akik ismerjük, mennyire gondolkodnak hosszú távon, és mennyire mérlegelnek érveket, ellenérveket, ha valamit nagyon akarnak.
S a helyzet az, hogy a sebészeti beavatkozások mérlegelése szintén bemondásra működik. Amit Shrier erről elmond több mint elképesztő: felháborító. Nincs az orvostudománynak más területe, ami ennyire nem a tudományom alapulna mint a transz-marhaságok érdekében könnyelműen végrehajtott műtétek.
Az érveinek a lényege: ezek a műtétek teljesen ellene mondanak a Hippokratészi-eskünek, mert visszavonhatatlan változásokat végeznek bemondásra, esztétikai, ki nem vizsgált pszichológiai okokból. Egy mell- vagy egy méh-eltávolítás, pénisz-kialakítás olyan végzetes következményekkel jár, ami teljesen összeroppanthatja később az alanyokat.
Az egészségügyi következményekről nem is szólva. S most nem pusztán a szexualitásra való képtelenségről beszélek, nem az anyaság lehetőségének a végleges elvetéséről, nem a törvényszerű terméketlenségről, hanem a lehetséges, járulékos, szörnyű veszteségekről, állapotokról. Ugyanis az altesti műtétek nagyon komplikáltak, bizonytalan következményűek. (Volt alany, aki azóta is csak katéterrel képes vizeletet üríteni.) De még a mellek amputálása (masztektómia) sem simán komplikációmentes. Szóljak a hormonokról...? Mármint azon kívül, hogy egy életen át szedni kell.
A műtétek nem változtatják meg a nemet, csak torzóvá teszik, aki a kés alá megy. Nem lesz a nőből férfi, sem a férfiból nő: nem nélküli, nemi szerv nélküli, összevagdosott valamivé válnak. Orvosi segédlettel.
A TRANSZ-SZEKTA
Nem Shrier fogalmaz így, hanem egy interjúalanya,a transz-divat egyik tragikus áldozata. Az alany azt mondja, a transztámogatók soha nem mérlegelik a csatlakozók állapotát: a lényeg az, hogy csatlakozzanak. Ha megteszik, alig-alig van visszaút. A megerősítésük a csatlakozásban állandóvá válik, beindul a leválasztásuk az addigi világukról, kezdetét veszi a totális agymosás.
Tizenhét évig keresztény voltam. A közösségem semmilyen szempontból nem szekta volt. Szabad volt gondolkodni is, kérdezni is, kritikát is megfogalmazni a közösséggel, a vezetőkkel szemben. Az egyházamnak eszébe sem volt a belépők családi kapcsolatait megszakítani, lenyúlni a pénzüket és az egyházat kizárólagossá tenni az életükben.
Amikor úgy döntöttem, elhagyom a közösséget, annak mindehhez semmi köze nem volt. S mégis, úgy nagyjából két éves folyamat volt, amíg eljutottam a szakításig. A kereszténységemről szólt az életem. Szembefordulni az életemmel piszok nehéz volt.
S nekem nem kellett végleges döntéseket hoznom a testem megváltoztatásával kapcsolatban.
S agymosásból iszonyatos nehéz visszatérni. Iszonyatos nehéz. Az önmagukkal való szembefordulás is mérhetetlen súlyú: belátni, hogy amire az életüket tették, aminek érdekében tönkre vágták az egészségüket, az tévedés volt, alaptalan marhaság.
A szekták egyik legfontosabb jellemzője a szülőktől, a hozzátartozóktól való elszeparálás- És a kérlelhetetlen magabiztosság a dogmatika mindenekfelettvalóságában, megkérdőjelezhetetlenségében. Aki mégis megkérdőjelez, akár tények birtokában is, az ellenség. Olyan ellenség, akinek, bármit mond is, bárhogyan is teszi, semmiképpen nincsen, mert nem lehet igaza. Az ellenséget pedig meg kell semmisíteni.
HÍRNEVÜKET, ÁLLÁSUKAT, KATEDRÁJUKAT, RENDELŐIKET VESZTETT ELLENSÉGEK
A helyzet az, hogy nem lehetnek ellenérvek, meggondolások, kérdések. Mert aki kérdez, aki meggondol, akinek ellenérvei vannak, annál az embernél veszélyesebb, felháborítóbb nincsen. Az ellenség. Transzfób. Veszélyezteti a transzkisebbség biztonságát. Mérgező.
Én nem sorolok példákat, de a könyv igen, Nincs már biztonságban semmilyen szaktekintély sem. Mert ha ellentmond: nem szaktekintély. Az emberi jogok mindenek felettisége eltapossa azokat, akik az életet akarják érvényesíteni. Az emberi jogból így lesz az öncsonkítás össztársadalmilag támogatott kvázi kötelessége.
A transz-szekta által terrorizált társadalom, az érintett szakmák, szakemberek simán társadalmon kívülinek tekintik, aki nem ért egyet velük. A minimum a karaktergyilkosság, a nyilvános megszólalások terrorizálása, de az állásukba, a szakmai tekintélyükbe is kerülhet, ha ellent mernek mondani, ha bizonyítani mernek.
Tudnod kell: a nemiségükben bizonytalan tinik
- döntő többsége szerelmes még nem volt, nem csókolózott még, nemhogy nemi kapcsolata lett volna: vagyis ki sem próbálták semmilyen szinten a szerelemet
- a hetven százalékuk simán kinövi a diszfóriát
- növekszik azoknak a száma, akik visszakapaszkodnak a partra a transzóceánból
Ezeknek a tények gyakorlatilag semmiféle nyilvánosságot nem kaphatnak. Úgy nagyjából a fenitek egésze miatt.
*
Nem folytatom. Shrier természetesen ennél sokkal részletesebb, hosszabb, mélyebb. Meg nem mondom, miért, de valamiért az ő könyve fogott meg leginkább az eddig olvasott transz-os, genderes kritikákból. Azt hiszem, talán azért, mert átsüt belőle a fájdalom, az aggodalom egy generációért. A könyve segélykiáltás. S hogy minél messzebb elhallatsszék, igen széles látókörűen mutatja be a részleteket, érvel és bizonyít.
MCC Press, Budapest, 2022, 312 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786156351272 · Fordította: Kováts Viktória
10/10
2024 márciusának idusa, két nap múlva forradalom. Mármint az 1848-as aktuális, éves évfordulója.
A gerincem melletti izom szombat óta fáj. Különböző intenzitással. Azt már tudom, hogy a maradék életemben nem kellene vécére mennem. Legalábbis ülve. Vagy nem kellene többet kitörölnöm. Mert az a mozdulat csinál valamit, attól rendre újra bedurran a rakoncátlan, lázadó izom.
Tegnap jártam unokázni. A múlt héten vitt, Dargay-féle „A török és a tehenek” füzetke jelenleg über top: Szami lányom mondta, hogy eddig cirka harmincszor kellett elolvasni. Plusz tegnap négyszer.
Most hallgattam meg az új Hooligans-lemezt odafigyelve. S többször hevesen bólogattam közben. Nagyon hevesen. Ezt figyeld!
