Debra Soh azt mondja, a végső szó a testben termelődő ivarsejteké. Ha petesejtet állít elő a test, akkor nő, ha spermát, akkor férfi. Bár állítólag akadt eset, amikor egy személy előbb petét termelt, aztán átállt a spermára... 

Vagyis akkor? S ezek után Debra Soh még meri azt mondani, hogy a gender állítások alapjai mindössze társadalmi konstrukciós mítoszok? Meri! Mitöbb és sőt! Innentől csuda érdekes a könyv. 

Deora Soh egy évvel idősebb a lányomnál. Vagyis a lányom lehetne. Ázsiai származású, Kanadában élő „szexkutató, idegtudós és újságíró. PhD címét az idegtudományok területén szerezte. Tanulmányai befejezése után otthagyta az egyetemi pályát, mivel úgy érezte, a politikai és a társadalmi nyomás negatívan befolyásolja a kutatási területét. Azóta újságíróként dolgozik.” – állítja a kötet fülszövege. 

Debra Soh-nak szép arca van. Aminek jelen esetben semmi köze semmihez, maximum az én ízlésemről mond bármit is. De voltaképpen teljesen és tökéletesen lényegtelen. 

Sokkal lényegesebb az az állítása, hogy azért hagyta őt választott pályáját, mert teljesen ellehetetlenült a normális, tényszerű, tárgyszerű, tudományos munkája, kommunikációja, publikálása. Soh azt mondja, a tudomány ezen a terén dolgozók számára két út maradt: a hallgatás vagy a hazugság. Mármint ha a szakmájukban, a pályájukon akarnak maradni. Mert a szexológiában, mondja Soh a tudománynak, a tudományos kutatásnak mára gyakorlatilag semmi szerepe nincsen. Azért nincsen, mert a tudomány alapból, csípőből, a gyökereiben ellene mond a gender-marhaságoknak (Soh nem így fogalmaz), viszont a polkorrekt már annyira átpolitizálta a témakört, hogy bármilyen állítás képviselője, aki a már ismert, eddig elfogadott, bevett biológiai tények és az ésszerűség mellett áll ki: elveszett. De az is, aki megkérdőjelezett, mármint a gender-ideológia által megkérdőjelezett témákban egyáltalán tudományos igénnyel akarna kutatni. Meg az is, aki kiáll olyan személyek mellett, akiknek a gender-tenger megkérdőjelezi a kompetenciáját. 

A polkorrekt beszéd térnyerése olyan társadalmi környezetet teremtett, amikor az elért ismeretek védelmében megszólalni már felettébb komoly egzisztenciális veszélyt jelent bárki számára. Lawrence Summers a Harvard egyetem elnöke volt, katedráját veszítette el, mert a tudomány mellett tette le a voksát. Amikor James Demore, a Google egyik embere ki mert állni a normalitás mellett, tudományos kutatási eredményekkel tűzdelt írásában, az állását veszítette el.  Ezek a példák cseppek a tengerben. Akik nem a mainstream mellett állnak, már inkább hallgatnak. Amire A könyv írója nem volt képes. Ezért hagyta maga mögött a doktori címével járó lehetőségeket. Nem volt hajlandó beállni az eszetlenség sorába.

Debrah Soh a harmadik utat választotta. Hatalmas árat fizetett érte. Ezért kellett pályát módosítania. Felmérte, hogy az intellektuális szenny már az alapokat kezdi ki és „a biológia tények eltitkolása csak visszavet minket a sötét középkorba, hogy ott botorkáljunk és felfedezzük újra azt, amit már tudunk.” (22.)

Miről van szó? Arról, hogy a gender-marhaságok alapjainak semmi köze a tudományhoz. Ha lenne, nem lennének marhaságok. De mert nincsen, így csak általánosan elfogadott társadalmi konstrukciók maradnak. Alaptalan és végső soron tartalmatlan mítoszok. Debra Soh ezeknek veselkedik neki, és megpróbálja tégláról téglára lebontani őket. (Nem fog neki sikerülni: a hitet nem lehet észérvekkel legyőzni. De ez egy másik kérdés.) 

A következőket tekinti gender-alapmítoszoknak. 

Az alapok.
1. mítosz: a biológiai nem spektrum
2. mítosz: a társadalmi nem társadalmi konstrukció
3. mítosz: több mint két társadalmi nem létezik

A határ
4. mítosz: a szexuális irányultság és a nemi identitás között nincs kapcsolat
5. miítosz: a nemi diszfóriás gyermekeknek nemet kellene váltaniuk
6. mítosz: nem létezik különbség a transznők és a nőnek született nők között 

A jövő
7. mítosz: a nőknek férfiként kellene viselkedniük a szex és a randevúzás során
8. mítosz: a gendersemleges szülői nevelés működik
9. mítosz: a szexológia és a társadalmi igazságosság megfér egymás mellett.

Erről szól a könyv. Némi bevezetővel és valamelyest levezetéssel. Egy háború pillanatnyi állapota, a helyzet felvázolása és az elvi alapok meghatározása, félrevezető címmel. Félrevezető, mert frászt van vége a gendernek! Debra Soh csak az ideológia alapokat rakja le, foglalja össze. 

Tudnod kell, nem tudom, mondtam-e, hogy Debra Soh liberális. Meg feminista a szónak abban az értelmében, hogy hisz a nők egyenjogúságában, de az a férfiakkal való egyformaságában nem. Feministának egykor harcos volt. Fiatalabb korában kedvenc kikapcsolódási helye egy homoszexuális bár volt, ahol ő volt az egyetlen nő. Bár érződik, hogy a fenti felsorolást ő maga is bődületes marhaságnak tartja, aközben szexológusként nem téveszti szem elől, hogy a nagy számok törvénye alapján vannak, akiknek biológiai okokból problémás meghatározni a nemüket. A könyvének a gondolatait teljesen átitatja a józan liberalizmusa. Kiáll a melegek mindenféléje mellett, a az önállóan választott szabadszerelem híve, semmi baja a promiszkuitással, mi több, a szexológiai tudása által még bizonyos transzságokat sem kérdőjelez meg. 

Mielőtt belevágok tisztázni akarom, hogy bár hazánkban még nem nyert akkora teret ez az egész őrület mint tőlünk nyugatabbra, ez sokat jelent, de semmiképpen sem immunitást. A gender itt van, nem is annyira suttyomban lopódzik, próbálkozik, alakítja a maga terét. De mert nagyjából, többé-kevésbé gender-védett ország vagyunk, nem látjuk, nem érezzük annyira a tőlünk balra levő országokat már teljesen letaroló veszélyeit, pusztítását. Ezért elbagatellizáljuk a kérdést. Bár az már Magyarországon is kiverte egyeseknél a biztosítékot, hogy az Alaptörvény a család fogalma alatt a férfit és a nőt kapcsolatát jelenti.

Debra Soh ilyesféléről nem beszél. De arról bőségesen, hogy beteges szinten összekeveredett a biológiai nem és a társadalmi nem fogalma. Hogy eléggé el nem ítélhető módon váltófogalommá vált, és hogy teljesen elszakadt egymástól, holott az első feltételezi a másodikat. 

A biológiai nem az anyaméhben készen kapott nem. Legalábbis az esetek 99%-ban. A társadalmi nem pedig a biológiai nem születés utáni megélése. Még ez sem attól függ, ki minek érzi, tudja magát. 

Soh könyve logikusan érvelve bebizonyítja, hogy a férfiak és a nők nem egyformák. Többször hangsúlyozza, hogy nem a jogokról és nem az egyénekről, hanem természetes biológiai különbségekről és statisztikai átlagokról beszél. Arról, hogy már a méhen belüli fejlődés során determináltak a két nem különbségei. Meg arról is, hogy az egyformává tétel rengeteg ellentmondás rejt magában. (Példa: a Sydney-i Műszaki egyetem az esélyegyenlőség nevében, hogy növelje a nők körében a jelentkezési kedvet, pusztán a nemük miatt plusz pontokat adott a jelentkező hölgyeknek. Nem vették észre, hogy éppen a segítségnyújtással ismerték el, hogy a nők természetes érdeklődése és a más agyműködés miatt ez nem a nemük által preferált terület. Arról nem is beszélve, hogy a pluszpontok egyértelmű nemi megkülönböztetést, eleve feltételezett alsóbbrendűséget sugallnak. Van itt baj, rendesen!)

Hogy mekkora a káosz, ami ellen Debra Soh küzd, arra ezt figyeld, itt egy példa. Helyezkedj el kényelmesen, dőlj hátra, el fogsz fáradni, azt garantálom! Vigyázz, Malvin, jön a kanyar! 

Azok az emberek, akik nembináris társadalmi neműként vagy röviden enbyként azonosítják magukat, nem kizárólag nőként vagy férfiként azonosítják magukat. A nembináris identitás-címkék végtelennek tűnnek, de alapvetően mind azt jelentik, hogy egy személy bizonyos mértékig férfiként és nőként is
azonosítja magát, vagy egyikként sem. A genderqueer például azt jelenti, hogy egy személy egyikkel sem, mindkettővel vagy ezek kombinációjával azonosítja magát. A bigender vagy androgün olyanra vonatkozik, aki mindkettőként azonosítja magát, a trigender olyanra, aki egyidejűleg pontosan háromneműként azonosítja magát (például nő, férfi és nembináris), a quadgender olyanra vonatkozik, aki egyidejűleg négyneműként azonosítja magát (hamarosan rátérünk a további lehetőségekre), és a pangender olyanra utal, aki „minden” neműként azonosítja magát.  Az átlagember számára ez kissé nyomasztó és zavaró lehet.

Ezzel ellentétben vannak olyan kifejezések, mint a gender-semleges, a genderfree, az agender és a neutrois, amelyek mind azt jelentik, hogy az illetőnek nincs társadalmi neme. Az alia-gender azt jelenti, hogy az illető olyan neműként azonosítja magát, amely nem férfi vagy nő. 

Azután van az  identitáscímkék családja, amely arra utal, hogy egy személy milyen mértékben azonosítja magát kissé jobban egyik társadalmi neműként, mint egy másik ként. A demifiú, demifickó, demiférfi olyan emberre utal, aki részben fiúként, részben pedig más társadalmi neműként azonosítja magát, függetlenül a születési nemétől. A demilány és a demind hasonlóképpen olyan valakire utal, aki részben nőként azonosítja magát. Az olyan személy, aki feminin-a-középpontban-nak vallja magát, úgy érzi, hogy nőies, viszont nem nőként azonosítja magát, pont úgy, mint az, aki maszkulin-a-középpontban, aki úgy érzi, hogy férfias, de nem férfiként azonosítja magát. Az olyan kifejezések, mint a lányflux vagy paralány (vagy fiúflux és parafiú) azt jelentik, hogy az illető főként azzal a nemmel azonosítja magát, de nem teljesen. A librafeminin (vagy libra-maszkulin) azt jelenti, hogy az illető jobbára egyik  társadalmi nemmel sem azonosítja magát, de ugyanakkor egy kicsit nő vagy férfi. 

Végül van a genderfluid, ami azt jelenti, hogy az illető társadalmi neme időnként változik, akár óránként vagy naponként..Az amalgagender azt jelenti, hogy az illető interszexuális állapota része a társadalmi nemének. Az anongender az, aki nem tudja, mi a társadalmi neme.

Néhányan betűszavakat használnak, mint az „FTX”, amely olyan személy leírására szolgál, aki nőnek született, és most nembinárisként azonosítja magát. (Hasonlóképpen, az „MTX” azt jellemzi, aki férfiból „enby”-vé vált.) Stilisztikailag ez a transznemű nomenklatúrára hasonlít, úgy, ahogy az FtM olyan személy, aki nőnek született, és férfiként azonosítja magát. 

Ezen terminológia kutatása során a kedvenceim a moongender, ami azt jelenti, hogy a társadalmi nemed csak éjszaka derül ki; a puzzlegender, ami azt jelenti, hogy olyan társadalmi nemed van, amelyet úgy érzel, hogy darabokból kell összerakni; és az arbogender, ami azt jelenti, hogy faként azonosítod magad.

Akár hiszed, akár nem, ez nem a teljes lista. Egy egész szókincskészlet is létezik a nembináris emberek elleni diszkrimináció leírására, mint például az enbifóbia és a femmefóbia. Megtudtam, hogy a gendervariánst, amely csupán néhány éve még a progresszív módja volt annak, hogy a gender-nonkonform embereket jellemezzék, mára problémásnak tekintik, mert arra utal, hogy a nembináris társadalmi nemek a két „normális” nemtől történő elhajlások. (71–73.)

Remélem, tudtad követni! Nos, a fejezet, amelyben a szerző ezt leírja, így kezdődik: 

Csak két társadalmi nem van. Tessék. Kimondtam. (70.)

Ha erről az jut eszedbe, hogy Debra kiváló Fideszes lenne, rossz nyomon jársz! Ő a tudomány felé a mondanivalóját. Tudniillik, hogy a tudomány egyszerűen nem igazolja a sokféleség őrületét. Mármint az igazi, el nem hallgatott, hallgattatott tudomány, és nem a gender-szakok zagyvaléka. De egyébként ez az egy mondat fájdalmas. abban a kultúrközegben bátorság kell a kimondásához. Mert szexista, fasiszta mondat. Mármint nem önmagában, hanem az LMBTQ+ aktivisták értelmezése és az általuk megfélemlített és mára agymosott közvélekedés szerint. 

Érdekes, hogy ő is kiemeli, hogy milyen jelentős különbség van a különböző generációk hozzáállásában, és a köztük található LMBTQ+ azonosságok számában. Nem meglepő módon minél fiatalabb egy generáció, annál több tagja tartja magát különleges neműnek. Debra ennek okát a digitális technika mindennapi elterjedésében, illetve a kisebbségek jogtúltengésében leli meg. Mert manapság aki kisebség, az tuti biztosan áldozat. (Vö.: Bradley Campbell – Jason Manning: Az áldozatkultúra sikertörténete.) S az áldozatiság közösséget teremt, valahová tartozást. (Mondjuk most elképzeltem amint a fa-azonosságú áldozatok összejönnek, és együtt fotoszintetizálnak, miközben oxigént termelnek, és békésen suhogtatják a képzelt lombjaikat. Bár volt már ilyen, amikor az entek tanácskoztak...)

S itt megállok. Azért, mert ha a Debra Soh által említett mind a kilenc gender-mítoszt sorra veszem, soha nem ér véget ez a bejegyzés. 

A szerző szerinti konklúzió, hogy előbb-utóbb minden hazugságra, alávalóságra fény derül. Debra Soh hisz abban, hogy visszatér a normalitás ideje és a dolgok újra egyensúlyba kerülnek. A megtörtént tragédiákat, az értelmetlenül szedett pubertásgátlókat, visszafordíthatatlan testátalakításokat, az igazság képviselete miatt állásuktól, hivatásuktól megfosztott emberek egzisztenciális megfektetését, a  tönkretett életeket ez nem fogja helyrehozni, de legalább több ilyen nem lesz. 

Nekem még mindig az a döbbenet, hogy lehetséges ennyi értelmetlenséget, blődséget hogy a viharba lehet komolyan venni? S természetesen nem Debra Soh könyvére gondolok. Mert az jó. 

Eltekintve a fordítói és a szerkesztői munkától. Elfogadom, hogy nem lehet könnyű szöveg az angol eredeti sem. A magyar fordítás értelmezését nagyban nehezíti, hogy rengeteg, nagyjából értelmetlen mondat maradt a szövegben. Ahol a rutinos olvasó már kajakból stilizál, de a rutintalan meg csak néz mint Rozi a moziban, hogy akkor én mondom meg, pestiként, hogy merre folyik a Lánchíd! Nézd csak például a könyv alcímét. Nemek és identitások mítoszai társadalmunkban, valamint leleplezésük. Értelmesen ez nagyjából így festene: A nemek és identitások nyugati mítoszainak a leleplezése. Mert nem a nemeket és az identitásokat leplezi le a könyv, hanem a mítoszokat. 

De persze a mondanivalóhoz képest ez apróság. De a kiadót nézve viszont méltatlan. 

8/10

2024 augusztusának a leges-legvége, szombat reggel. Tegnap éjjel taxist játszottam: egy nagyon távoli és felületesen ismert embert és a párját vittem ki egy külföldre induló buszhoz a Hősök terére. Volt egy óra, mire ágyba kerültem, de hatkor már fent voltam. 

Kicsit sűrű lesz a hétvégi élet. Ma Csemete párját megyünk felköszönteni, holnap a fiamékhoz Szigethalomra. Közben valamikor vásárolgatni is kellene. 

De most még reggel van, hét tizenöt, béke, nyugalom, Erik Norlander muzsikál a fülembe, és még elviselhető a hőmérséklet, a már megszületett, csodaszép unokámmal csuda jót játszottunk tegnapelőtt, a még meg nem születettnek pedig tegnap láthattam az arcát. Komplett, kicsi ember! 

Vagyis tulajdonképpen minden nagyon szép, minden nagyon jó. Bár Szerelmetesfeleségtársam ezt nem biztos, hogy ebben a pillanatban is osztaná: a zéró kaja melletti hízása miatt elment diabetológushoz, hogy felírasson egy konkrét gyógyszert, amitől fogyni tudna. Na, azt nem írták fel neki, de nagy eséllyel inzulinrezisztens, 160 grammos diétára fogták. Az agya olyan gyorsan átállt a napi ötszöri étkezésre, hogy már az első naptól reggel kilenckor hangosan korgott a gyomra, hogy na, kaját akarok! Pedig egy nappal előtte még délután egykor sem csinált ilyet, szinte illemből ebédelt csak.