Idén harmadik alkalommal nyaraltunk Gyulán. De csak most jutottunk el a gyulai könyvtárba. Személyi programszervezőm, Szerelmetesfeleségtársam talált egy olyan lehetőséget, hogy vezetetten is meg lehet látogatni a könyvtárat. Aham, mindketten rábólintottunk, ez lesz a jó! Mindösszesen négyen…

A NAPOKBAN OLVASTAM a szerző egy másik könyvét. Annak a személyes tetszési indexe indított arra, hogy utána járjak, mi minden köthető még a nevéhez. Ez a regény volt az egyik. S ami a legkevésbé érdekelt a másik három mellett. S aztán, láss csodát, mégis ez ragadt meg a kezemben. Talán mert már…

Némi túlzással a gyerek- és kamaszkoromban majdnem minden a Delfin könyvek sorozatból indult ki. Astrid Lindgren nevét is onnan ismerem. Az egyik kedvenc könyve volt a sorozatból Az ifjú mesterdetektív. Hosszú évek múlva derült ki számomra, hogy Lindgren nem csupán azt a két történetet írta erről a…

 Írta : Giancarlo Berardi – Lorenzo Calza Rajzolta:  Paolo Di Clemente  Utálni fogom ezt a bejegyzésemet. Két okból is. Az első az, hogy a sorozat első két kötetét nagyon szerettem. Ezt annyira nem. A másik ok, hogy zsinórban ez a harmadik képregény-értékelésem, amit írok, és amiben zúgolódom,…

  Ma érkezett meg a dolgozdámba a Napkút Kiadó új pakkja (Mohabácsi pakkot kapott, hahaha!) az új olvasnivalókkal. Hazahoztam mindet, de ennek a kis könyvecskének még odabent, az utolsó, szemműtétes lakóra várva nekiestem. Az érintettség jogán. Nem az unoka vagyok.  Az alcíme volt az érdekes,…

Emiatt a könyv miatt kicsit kikaptam a Napkút Kiadótól. Hm... Ez túlzás: inkább csak nagyon finoman szóvá tették, hogy jobb lenne, ha a friss kiadványokra koncentrálnék, amikor recenziós példányokat szemezgetek. Ebből a könyvből már alig van pár darab raktáron. De az újszülöttnek, ugye... S még…

Bár látszatra úgy tűnik, a téát tekintve monomániás lettem, de mindent tagadok, nincsen is így: a mindennapokban egyáltalán nem foglalkoztat ennyire az LMBTQstb jelenvalósága. Elsősorban azért nem, mert alig van élő képviselője az ismerősi körömben. Homoszexuálisok vannak, de ők is igen kis…

A Napkút Kiadótól kaptam meg Petőcz András sorozatát. Idegenek a címe. Kimondottan tetszett a könyv. Amikor elolvastam, körülnéztem a két kedvenc antikváriumos oldalamon (mármint nem az enyémek az oldalak, hanem az én kedvenceim), és rögtön találtam is tőle egyet mást. Amit, mert filléres tételek…

2007-BEN VÁLTAM. Tizenhét év házasság után. Két gyerekkel. S tizenhét év aktív keresztény élettel a hátam mögött. Mint egy keresztény folyóirat főszerkesztője, s egy gyülekezet felszentelt vénje. 2004-ben megtudtam, hogy felülmúlhatatlan férj vagyok, remek szerető, pompás apa, utolérhetetlen társ,…

NAGYAPÁM NEKEM KETTŐ IS VOLT. Pontosabban mindenkinek volt kettő, mert ember nem lehet, akinek ne lett volna, de én ismertem is mindkettőt. Az anyai Gőzpapát és az apai Mohácsipapát. Nekem még nincsen unokám, úgy fest, a jelen állapotok szerint a fiam részéről akár ki is halhat a Mohácsi név, de a…

A sorozat első három részében már kinyilatkoztattam: a Saga az egyik kedvenc képregényem. Tudom is miért, meg nem is. Persze, ha közhelyes is, de lehet dicsérni a történetet, ha akarom szokatlanul humánus, ha akarom, megfelelően polkorrekt, mindenesetre sci-fi a javából, vannak benne finoman beteg…

Gőz Etelka Erzsébet nem ismert író. Talán azért nem ismert, mert el kell mondanom:Gőz Etelka Erzsébet NEM író. Annak ellenére nem, hogy írt egy könyvet. Na, jó, füzetet. A füzetben idézetek vannak, amik Gőz Etelka Erzsébetnek valamikor, úgy tizennyolc éves kora környékén fontosak voltak. Vagyis az…

Barátaim, egy dolog kétségtelen: a világ két mozgatórugója a hatalom és a puna. De inkább fordított fontossági sorrendben. Az első soha nem érdekelt, a második mindig is, nagyon is. Az egyik az ördög eszköze, a másik azzá vált, holott az alapvetően Isten ajándéka a férfinak. És persze a nőnek is.…

Rossz passzban vagyok, vagy mostanság csupán nem találnak meg a megfelelő könyvek? Avagy, mi a legjobb könyv, amikor az ember legjobb barátja éppen eltávozott ebből a világból és összefüggésrendszerből? Na jó, nem nyavalygok, hanem értékelek. Müller Péter nagyon jól ír. Müller Péternek nagyon jó…

Szuperlatívuszok, szuperlatívuszok, szuperlatívuszok! Könnyesre röhögtük rajta magunkat Pipevel, ki tudja hányadik újraolvasásakor is. Hjaj, Vilmos atya, a bősz Öcsi, Vilike, a majdnem kétméteres icipici Istvánka, Mihály, meg a többiek! Igaz, kamaszok voltunk. De a Tatárok emléke olyan, mint a…