Megint könyvtári „találmány”. Levettem a polcról, belelapoztam, elolvastam a fülszöveget, nézegettem tovább minden mást. Aztán visszatértem hozzá, újra belelapoztam, és kezdtek tetszeni a rajzok.  Az már a fülszövegből világos volt, hogy ezzel az olvasmánnyal ugyancsak kilépek majd a meggyőződésem…

SZFT-KÖNYVTÁRA. Vagyis azok a könyvek, amiket Szerelmetesfeleségtársamtól kaptam, de hosszú évek alatt sem olvastam még el őket. (Manapság már nem kapok tőle könyvet, azt mondja, ahogy ezt említettem is már, hogy tengerbe nem hajlandó vizet hordani.) Azt is mondtam már, hogy nem úgy vett nekem…

  SzFT Könyvtára   SzFT azaz Szerelmetesfeleségtársam. Úgy az ő könyvtára, hogy azok a könyvek, amiket tőle kaptam. Vagyis nem az övé, hanem az enyém. Nem kaptam tőle sok könyvet, az utóbbi jó pár évben egyet sem. Mert, ahogy mondja, nem hord a tengerbe vizet. De kezdetben még nem volt elege…

Könyvmegálló Óbudán, valamikor a 21. század negyedén: csak azért, mert cseh, és mert krimi. Semmi más indok nem volt arra, hogy velem jöjjön. Pedig amit eddig olvastam ebben a kategóriában, az tulajdonképpen nem jogosíthatott vérmes reményekre. Na nem mintha olyan széles spektrumban faltam volna…

Kivel nem fordult elő, hogy ne akart volna ilyet tenni? Mármint szökni? Csomagolni, aztán menni a francba, lesz ami lesz, ahogy lesz, úgy lesz... S aztán persze maradt a fenekén, a bőrönd elővevéséig sem jutott el. Nekem is jutott már az eszembe, hogy most elég, tovább már nem akarom így, ebben a…