Nos, akkor ez a folytatás, amiről a Joker-ről szóló bejegyzésben beszéltem. Ott elmondtam, hogy a Központi Könyvtárban két helyen találhatók képregények. Az egyik hely a földszinten, a szabadpolcos rendszerben, jobbra hátul, a vidám könyvek mellett, két polcegységnyi mennyiségben. A másik a…

Nem egyszer leírtam már: nem szeretem a szuperhősös képregényeket, filmeket, akármiket. Semmi elvi szempont, egyszerűen nem kötnek le. Két kivétel van. Az egyik Alen Moore örökbecsűje, a Watchmen. A másik a Batman. A filmeket mind láttam, igazából nem tetszett mind, csak a Sötét lovag-sorozat, a…

Az elmúlt ötvenhat évem alatt volt egy pillanat, amikor kedveltem a szuperhősös történeteket. Úgy tizensehány éves lehettem, és drága Nagyikámék szomszédjában, a szomszéd csemetének, Tibinek volt egy nagy kupac, angol nyelvű Superman-je, Pókember-e és Batman-je. Kölcsönadott egy nagy kupaccal néhány…

Nem is tudtam, hogy A fehér lovagnak van folytatása... A könyvtárban egy éltesebb korú hölgy (értsd, velem egykorú) emelte le előttem a polcról, aztán visszatette. Ezt csinálta a Dűne – Atreides ház 2-vel is. Szerencsére. Amint odébb lépett, kapkodtam is lefelé mindkettőt, saját zsákmánynak.…

Mantra: nem kedvelem a szuperhősös képregényeket. Mint az immár köztudott. Valahogy olyan legyintősen fárasztók az amerikai túlzásaikkal és kiszámíthatóságukkal. A Batman valahogy határeset. Legalábbis filmben. De még így sem felhőtlen a viszonyunk. Nem is tudom, Batman-képregényt olvastam-e már?…