Egy félművelt panelproli nagyon szubjektív olvasó-naplója a 21. század negyedéről

Moha olvasó-NAPLÓJA

Moha olvasó-NAPLÓJA


Carlo Goldoni Vígjátékok

Kéccáötven éves, ugyancsak szerethetőn megírt aktualitások

2024. január 15. - Mohácsi Zoltán

Vannak könyvek, amikkel itt-ott találkozom, tudomásul veszem a létüket, és rögtön át is lépek felettük. S mivel a könyvekhez jobbára szerzők is tartoznak, ugyanez történik velük is. S megesik, hogy az átlépett könyvekre egyszerre, valahol, valamiért felfigyelek. Most éppen az történt, hogy egy…

Tovább

P. G. Wodehouse: Anonim Agglegények Klubja

Wodehouse azon mereng fergetegesen, egészséges-e az agglegény-lét?

Van az úgy, hogy bár rengeteg könyv van a lakásban, de nyúlok ehhez, nyúlok ahhoz, belelapozok, belekezdek, aztán egy-két oldal után rájövök, nincsen is hozzá kedvem.  Nem sűrűn van ilyen, de ha de, van egy biztos pont, ahová érdemes nyúlnom: a Wodehouse-polc. Ami polcnak tulajdonképpen nincsen…

Tovább

Szinetár Miklós: Önéletrajz-szerűség és egyebek

Ahogyan a nyugodt, derűs, szimpatikus, kilencvenéves rendező látja a világot

Szinetár Miklós nevét nincs, aki ne ismerné. A kérdés már csak az, honnan? Vélem, a fiatalabbak közül sokan a lánya, Szinetár Dóra miatt. Az idősebbek pedig a réges-régi Ki mit tud?-os zsűritagsága miatt.  Csakhogy Ki mit tud?-ot utoljára 1996-ban tartottak (jé, még akkor is volt?). Szégyen, nem…

Tovább

Gion Nándor: Minden ​leírt betű hitvallás – Az író mint közéleti ember (Életmű 9.)

A Gion-hagyaték rendszerezett legvége (bár még lesz egy leges-leges-legutolsó kötet)

Gion Nándort egyértelműen és kétségtelenül Szerelmetesfeleségtársamnak köszönhetem. Ő találta a könyvtárban a Latroknak is játszott című kötetét. Olyan lelkes volt, amilyen csak ő tud lenni, és szépirodalomról lévén szó, ez nála nagy szó. Kezdetben nem haraptam rá a csalira. A szépirodalmi ízlésünk…

Tovább

Nyári Krisztián: Igazi hősök (33 magyar)

Ha a nagyság és a hatalom találkoznak, jobbára a nagyság veszít. Mégis győz.

Ezt a könyvet Csemete kapta a középoskolájában a közösségi munkájáért. Meglepő, ám örvendetes fordulat. Úgy gondolom, Csemetét egy másodpercig sem izgatta, és az elolvasásának a szele még csak meg sem legyintette őt. Z generáció. Sebaj! Némi érdeklődéssel vettem a kezembe, majd ahogyan a…

Tovább

Juan Díaz Canales – Juanjo Guarnido: Blacksad – 6. A függöny lehull (1.)

Az ábrázolás ismét tarol az állatos noir krimi féltucatodik kötetében

Blacksad. Egy nyomozó macska. Állatok mindenfelé. Mi a fene? De ha Blacksad, akkor egyértelmű: védjegye a grafikai minőségnek, a részletes, szemgyönyörködtető ábrázolásnak. Képregény, amelynek minden kockájában úgy merülhetünk el, akár nyári kánikulában a hegyek közti hűsvízű tó vizében. Akkor…

Tovább

Hegedűs Géza: Heltai Jenő (Arcok és vallomások)

Jól sikerült összefoglaló, kedvcsináló egy remekül író, ismeretlen ismerős íróról

Ahogy mondják, egyik könyv vezet a másikhoz. Tegnapelőtt olvastam el Bókay János remek könyvét, regényét a János vitéz századeleji megírásáról, bemutatásáról, a szerzőkről, az akkori színházi, irodalmi életről. A címe: Egy rózsaszál szebben beszél. Szégyenem, hogy eddig nem állt össze: a darab…

Tovább

Bókay János: Egy rózsaszál szebben beszél...

Heltai Jenő, Kacsóh Pongrác, a „János vitéz” és a századelő művészvilága egy regényben (?)

Ez az a könyv, aminek normál körülmények között, így ránézésre az égadta egy világon semmi esélye sem lett volna arra, hogy elolvassam. Hiába Zsoldos Vera munkája a borítórajz: jelen esetben még az is az előítéleteimet erősítette. Nem Zsoldos Vera stílusa, hanem ami a rajzon van. Holott nem az van…

Tovább

Duncan MacMillan: Dolgok, amikért érdemes élni

Határterület 1. – Gyula, Várszínház, Bereczki Zoltán vendégelőadása

Új sorozatot indítok a blogomon. Mert, ugye, alapvetőn ez egy olvasónaplós blog. Amiről most és eztán ebben a sorozatban írok, az nem szorosan véve olvasmányélmény, csak közvetve.  Ám a két napja, 2020 július 22-én színházban voltunk. Gyulán nyaralunk. Szerelmetesfeleségtársam mint családi…

Tovább

Bayer Zsolt – Szakács Árpád: A kultúra diktatúrája

BAYER A MÚLTAMBAN Lehet Bayer Zsoltot szeretni is, meg utálni is. Mindenféle szempontból van rá indok, és mindenféle pártállásból is. Valamikor egy messzi-messzi politikai galaxisban, úgy a kétezres évek elején talán nagyon szerettem azt a Sajtóklub-ot, aminek a tagja volt (Lovas István, Tóth Gy.…

Tovább

Bános Tibor: Pályák és sorsok

Tizenhárom színész, tizenhárom sors, tizenhárom egyéniség, akik nagyok voltak, maradandót alkottak. Tizenhárom élet, egy-egy pár oldalon, tömören összefoglalva, bemutatva azokat, aik itt voltak, akiket szerettünk, és akiket ma is szívesen nézünk újra és újra.  Róluk van szó: Bajor GiziTörzs…

Tovább

Klaus Mann: Mefisztó

Egy karrier regénye

Persze, hogy Szabó István filmjét láttam először, attól kaptam kedvet Klaus Mann regényéhez. Klaus-Maria Brandauert nagyon nehéz feledni  Hendrik Höfgen szerepében. Ez még valamikor az őskorban volt, a film bemutatásának idején, amit Prof barátommal láttam. Tizennégy.tizenöt éves voltam. (Óbudán a…

Tovább
süti beállítások módosítása