ANDY NGO FÜGGETLEN ÚJSÁGÍRÓ. A független azt jelenti, hogy azzal foglalkozik, amivel ő akar, és nem azzal, amire utasítják. Andy Ngo nevének semmi köze Soros Györgyhöz. Fura, nem fura, Ngo, így hívják, ne keress mögötte mást! Slussz! 

Andy Ngo sárga bőrű, vietnami bevándorlók gyermeke. Második generációs amerikai, aki Amerikát tekinti a hazájának. Ezért is írta a könyvét: félti az országát. 

Andy Ngo-t régóta, de minimum 2019 óta foglalkoztatja az Antifa létezése, tevékenysége. 

Hogy mire juthat bárki, aki akár csak a korrekt tájékoztatás területén szembe száll velük, Andy Ngo esete megmutatja. Ránézésre olcsón úszta meg. Állítólag csak kis híján kerülte el a súlyos agysérülést. A könyve ebből az esetből indul ki. Egy Antifa-tüntetésen tudósított, azért verték meg. S azért lett Antifa-szerte közellenség. De Ngo nem nyugszik, bár van benne félelem, és lehet is (majd mondom, miért), de lám, könyvet is írt az Antifáról. Mondom, közvetlen tapasztalatokból is, nem csupán a biztonságos fotelből szemlélődve. 

Mielőtt sokkal messzebb jutottam volna, valaki – vagy valami – keményen tarkón vágott. Az ütéstől majdnem a földre zuhantam. 

Soha nem keveredtem még verekedésbe, naivan azt kérdeztem magamtól abban a pillanatban: „Valaki megbotlott és rám esett?" Mielőtt megfordulhattam volna, hogy megnézzem, fekete ruhás testek tengere vett körül. A háttérben még mindig hallottam, ahogy a tömeg azt skandálja: „Nincs gyűlölet!" 

Ironikus módon, amit ezután láttam – és éreztem –, az a megtestesült gyűlölet volt. Az arctalan árnyak amorf tömegét bámulva megdermedtem. Hirtelen minden irányból öklök csapódtak az arcomba és a fejemre. A jobb térdem megbicsaklott az ütéstől. A maszkos támadók üvegszállal megerősített ujjú taktikai kesztyűt viseltek. Valószínűleg néhányan rézbokszert is használtak. Felemeltem a karomat megadva magamat, de ez csak azt jelezte nekik, hogy még vadabbul üssenek. Valaki aztán elvette a fényképezőgépemet - a bizonyítékomat. Kétségbeesetten próbáltam megtartani, de nem sikerült. A maszkos tolvaj beleolvadt a tömegbe, ez a „fekete blokk" egyik funkciója. Egy másik személy odarohant és kétszer ágyékon rúgott. Valaki hátulról fejbe vágott egy merev plakáttal vagy táblával.

A támadástól kába és véres lettem. Vér szivárgott a fülemből, és az egész arcomon mély vágások voltak. A szememen feldagadt a véraláfutás. Azt hittem, a verésnek vége, de ezután „tejturmixok", tojások és más kemény tárgyak záporoztak az arcomra és a fejemre.

A csőcselék röhögve nézte, hogy elbotorkálok. Operatőrök tömege vett körül és követett. Azt hittem, felajánlják a segítségüket, de csak fotóztak és videóztak. 

„Beszoptad, ribanc!" - kiabálta egy helyi transzszexuális antifa militáns, a Sátáni Portlandi Antifasiszták tagja.³ Elbotladoztam, félig vakon, a Lownsdale Square túloldalán lévő megyei bíróságig, mielőtt elveszítettem az egyensúlyomat. Később a helyi orvosi egyetem klinikáján megtudtam, hogy az agyam
bevérzett. (9–11.)

MI A CSUDA AZ AZ ANTIFA? Legalább a budapesti lincselés-sorozat után érdekessé vált a kérdés. Az Antifa alapvetően nem szervezet. Nincsen központi vezetése, nincsen irányító szervezete. Az Antifa úgy ver meg embereket, rombol le rendőrőrsöket, foszt ki boltokat, vásárló negyedeket, gyújt fel bíróságokat, úgy félemlíti meg azokat, akiket ellenségnek kiált ki, hogy tulajdonképpen nem is létezik. Miközben képzéseket tart, oktató kiadványai vannak, és hihetetlenül szervezetten tartja  az ellenőrzése alatt az ellenségeit. 

A képzés szerves része az Antifa tagjai számára, hogy az identitásuk védelmében takarják az arcukat: maszk, kendő, csuklya napszemüveg. És szigorúan feketében jár az egész bagázs. A nem téező vezetők nem létező utasításai szerint. 

A neve persze az antifasiszta szóból ered. Az antifasizmus a baloldal privilégiuma. Az Antifa szélsőbaloldali szervezet. Gyűlöli az államot, a szervezeteit, különös tekintettel a rendfenntartó és karhatalmi erőkre. Az Antifa antikapitalista. Miközben persze a kapitalizmus minden lehetőségét kihasználja. 

Fő célja: lerombolni a jelenlegi rendszert és átvenni a hatalmat. Az erőszak az Antifa programjának alapvető része. Isten óvjon mindnyájunkat! 

AZ ANTIFA NEM CSUPÁN A KERT VÉGÉBEN LÁZONG. Szerencsére hazánkban még csak a bevezetőben említett, külföldi horda érdemelte ki, hogy címlapossá váljon, de Ngo hazájában ez messze nincsen így. 

Ahogyan mondtam, Ngo könyvének a gerincét az Antifa 2019-es portlandi tevékenysége adja. Portland Ngo szülővárosa. 

Az Antifa Seattle-ben és Portlanban hónapokra lefoglalt egy városrészt. A lázadást  Elbarikádozták magukat, de a barikád mögött is bebizonyosodott a jól szervezettségük. Igen hamar megszervezték az helyi „rendetlenségfenntartást”, az élelmiszer és ivóvíz ellátást, sőt az egészségügyiseik is lettek. 

Mit tett a rendőrség? Kiköltözött az épületéből és elhagyta az őrsöt. Így hagyta magára a körzetben élőket, a boltok tulajdonosait, a lakosságot. Mit tettek az ügyészségek, a bíróságok? Vagy vádat sem emeltek, vagy ha mégis, hamarosan ejtették őket... „Torkom a késeden.”

[...] az antifa legnagyobb győzelmei nem a rendezvények leállításában vagy a „fasisztákkal” való összecsapásokban elért sikereik voltak, hanem inkább az elfogadás és a tolerancia, amelyet a mainstream baloldalon szereztek. Sőt, ha a 2020-as zavargások valamit bizonyítanak, akkor az az, hogy a demokrata politikusok, az értelmiségiek, a felsőoktatásban tanítók és az újságírók jelentős része igazolhatónak tartja a zavargásokat és fosztogatásokat, amennyiben azokat a „faji igazságosság” nevében követik el. (245.)

Lázadni kell, mert a társadalom az elnyomásra, az eltiprásra épül

A női, fekete-, gender- és queertanulmányok kurzusai mind arra tanítják a diákokat, hogy a világot és az embereket a sérelmek szemszögéből kell megérteniük. (115.)

A TEHETETLENSÉG ÉS/VAGY ELKÉPESZTŐ PASSZIVITÁS számomra érthetetlen volt a George Floyd halálát követő, rasszista, BLM-es zavargások során is. A rendőrök nem léptek. Az Antifa, ahogy kicsivel később a vele szorosan együttműködő BLM is, azt tett, amit akart. A Floyd halálát követő zűrzavarban huszonöt embert gyilkoltak meg. 

A rasszizmus mindig csuda jó fegyver a rendbontásra, a tiltakozásra, a káosz kiváltására. Az antifa ugyanúgy, ahogyan a BLM, vastagon épít a fehér felsőbbrendűség botrányára. 

Az igazán elképesztő az, hogy hivatalos helyek még az események után is a mai napig tagadják az Antifának még a létét is. Az USA jelenlegi elnöke, Biden nyilvánosan kijelentett, hogy az Antifa egyáltalán nem létezik. (Bár, hogy ő, akinek Macron és Mitterand neve váltófogalom, simán összekeveri őket, mit mond, hát, annyira nem mérvadó. A világ vezető hatalmának első embere már azt sem tudja, mit beszél.) 

Vagyis a szemünk előtt van egy baloldali terrorista szervezet: a létezésének az elismerése is tabu. Miközben 2020-ban a BLM-el fél Amerikát lángba borította. Erre varrjál gombot! 

MINDIG ÉRDEKELT, HOGYAN VÁLIK MINDENNAPI VALÓSÁGGÁ AZ ERŐSZAK? Hogyan lehetett egy ország vezető ideológiájává a gyilkos nácizmus, miképpen uralhatta le a fél világot az eszement, alapjaiban baromság kommunizmus, hogyan vetkőzhettek ki önmagukból a gyilkosságig A Legyyek Ura úri fiúi, miképpen kezdi el egymást gyilkolni egy atomháború maroknyi túlélője a Malevil-ben, hogyan vehetők rá egymás gyilkolására gyerekek a Battle Royal-ban, és felnőttek Az erőd-ben. És így tovább. 

Mikor van az a lélektani pillanat, amikor a társadalom, a karhatalom becsukja a szemét, és rálegyint valamire, ami később pillangóhatást fejt ki. És észrevehető-e egyáltalán, amikor a pillangó csap pár végzeteset a szárnyával? 

A szélsőséges baloldali eszmék alól mindennapi terrorja alól harmincöt éve szabadult fel a világ. És most újra visszakívánja maga fölé a gátlást nem ismerő, elmebeteg Lenin-fiúkat. Elképesztő! 

Számomra elsősorban azért az, amiképpen az ellenőrizetlen migráció azzá lett: felelős emberek miképpen támogathatják a gyilkost, hogy a kést a torkukra tegye? Miként reménykedhetnek a túlélésben, ha szabad kezet adnak neki? Holnapra felforgatják az egész világot? 

ANDY NGO KÖNYVE ELKÉPESZTŐ TELJESÍTMÉNY! Széllel szemben vizel. Izé... Tájékoztat, informál. Mert szemmel látható, hogy a politika valamiért több mint szőrmentén kezeli az Antifát. (Mondjuk Trump nem ezt tette.) Andy Ngo vállalja a fizikai fenyegetettséget, de beszél, ír, tájékoztat, felvilágosít. Tulajdonképpen az a csoda, hogy még csak egyszer verték meg. 

Ngo le meri írni, hogy az Antifának magas helyeken is vannak támogatói. Mondjuk ebben kételkedni sem nagyon lehet azok után, hogy Biden is tagadja a szervezet létét... 

A viszonylag terjedelmes könyv rengeteg információt szolgáltat: neveket, helyeket, dátumokat, eseményeket, összefüggéseket, szervezeteket. Megnevezi, összeköti őket, rámutat, akire, amire rá kell mutatni. 

Nem hallgatom el, hogy ami az ereje, egy kicsit az a gyengéje is a munkájának. Most, hogy írom ezt a véleményt, ezért-azért visszalapoztam benne. S bár azt éreztem olvasás közben is, hogy egy nem ott élő külső szemlélő számára túl sok az adatot, a személy, a szervezet, az esemény a könyvben. Feldolgozhatatlanul sok. De persze ezek nélkül meg súlytalan lenne a fenyegetettségre való felhívás. Csak általánosságok maradnának, tények nélkül. Komoly ellentmondás: ami megadja a kellő hangsúlyt el is erőtleníti valamelyest a mondanivalót. 

Másrészt az események kronológiája nekem nem teljesen lett világossá. Sőt a logikai láncolata sem teljesen. De persze magamra vessek, miért keresem a káoszban, az anarchiában a rendet?  De persze egy könyv szerkesztése nem ugyanaz mint a szervezett káosz tevékenysége. 

A MAGYAR KIADÁSRÓL PÁR GONDOLATOT LEÍROK. Vannak hibák. Nem tudom, a fordítás mennyire pontos, de azt, hogy viszonylag sok helyen magyartalan az bizonyos. Gondolkodtam, hogy hozok példákat az alig vagy egyáltalán nem értelmezhető mondatokra, de nem teszek ilyet. Azért nem, mert semmiképen nem akarom elvenni a kedvedet ettől a könyvtől. De mondom, akadnak olyan mondatok, hogy kibukott belőle édesapám mondata, amikor valaki valami érthetetlent mondott: „Hát ezt jól megasszondta!” Az már csak apróság, hogy maradtak elírások is a szövegben. 

A lábjegyzetekkel a szokásos gondom van: a számozás legalább folyamatos, nem kezdődik újra minden fejezetben, de jobbára csak egy nevet és egy címet ad meg, ahonnan az információ származik. Ha valóban kíváncsi vagy rá, honnan is jött a hivatkozás, a könyv végére kell lapoznod, és az alfabetikus, de nehezen kereshető irodalomjegyzékben kell, szó szerint bogarásznod. Mintha csak le akarna beszélni arról a tördelő, hogy valóban vissza akarj keresni valamit. 

Viszont a borító remekül sikerült, a könyv maga nagyon egyben van, simán bírta az olvasást, nyitogatást, jók a belső tükrök, olvasható a szöveg. 

Századvég, Budapest, 2023, 334 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786156436115 · Fordította: Ell Alexandra

7/10

2024 február középen három nappal túl. Megint szombat, megint hajnali ébredés. Most hat óra van, de fél három óta fent vagyok. Nem akartam pedig ennyire korán kellni. Csak nem tudtam nem ezt tenni. Felébresztett a hólyagom, aztán már... De legalább megírtam ezt a cikket. S mert nem megyünk ma sehová, ebéd után tudunk majd csicsikálni (ahogyan Szerelmetesfeleségtársam szokta fogalmazni). 

Változékony volt az idő a héten. Szerdán felhívott SzFT, pedig nap közben nem szoktunk beszélgetni. 
– Morzsám, körülötted is meghülyültek az emberek? 
– Nem. Ezek szerint körülötted meg de. 
– Ezért hívtalak. Akartam valaki normálissal is beszélni. 
És mesélt. Tényleg meghülyültek körülötte az emberek. Körülöttem egy nappal később tették ezt. Nagyon fárasztó nappá lett a csütörtök. 

Uncsizni nem voltam a héten: mindhárman, a lányom, a párja és a csemete kidőltek, hőemelkedtek, köhögtek. Mondtam, ha kell segítség, szóljanak. Nem szóltak.