ÉVEK ÓTA OTT VAN EZ A KÖNYV a könyvespolcomon. De legalább egy éve. Úgy fest, Gyulán kell nyaralnom ahhoz, hogy vegyem a bátorságot, és David Duke-ot olvassak. Tavaly, nagyjából ugyanekkor, ugyanitt olvastam el az Ébredésem című könyvét. Amivel szemben nagyon komoly fenntartásaim voltak.
Amit Duke abban írt, azzal azért nem tudtam vitatkozni, mert nincsen hozzá elég ismeretem, tárgyi tudásom. Ennek hiányában kényszerűen elismertem, a maga által összeállított rendszerben teljesen igaza van.
Ennek a könyvnek az elolvasását nem emiatt húztam. A helyzet az, hogy bizonyos benne foglaltakról volt már ismeretem, benyomásom, és az nem mondott ellent annak, ami úgy is lett.
Az olvasás-tologatás oka sokkal inkább az volt, hogy tudtam, írni is fogok róla. Persze nem tart senki fegyvert a halántékomhoz, hogy miről kötelező írnom, „Az én vezérem bensőmből vezére!” Legalábbis így tudom, így akarom tudni. S ha vámpíros, élőhalottas blődségekről írok, különösen, hogy élvezettel olvastam nézegettem őket (képregények) egy így-úgy fontos könyvről ne tenném ezt meg?
CSAKHOGY MANAPSÁG LÉTEZIK KÉT, A NYILVÁNOSSÁG ELŐTTI, ABSZOLÚT TABUTÉMA. Az egyik az antiszemitizmus, a másik az LMBTQ bármelyik ágának a kritikája. Aki nem tartja be a játékszabályokat az súlyosan kihúzza a gyufát, rögvest teljesen szalonképtelenné válik. Meg tuskóvá, műveletlenné, gyűlölködővé. Aki nem lép egyszerre, az bizony nem kap nyilvánosságot estére, ki lesz ebrudalva annak minden lehetőségéből. S a halmazati bünti részeként elnyeri az abszolút megsemmisítő antiszemita és/vagy homofób jelzőt. Ezeknél alább ma nincsen létezés.
Tehát amit manapság mégsem szabad említeni, a zsidóság bármilyen szintű kritikája. A közvetlen párja meg az LMBTQ-mozgalom bármilyen szegmensével szembeni fenntartás megfogalmazása. A zsidókat és a nemi ilyen-olyanságokat szeretni kell. De alsó hangon csendben, fenntartás nélkül elfogadni őket A legminimum, teljes kussban lenni velük kapcsolatban, még ha nem is tetszik valami, bármi, akármi.
AZÉRT TOLOGATTAM AZ OLVASÁST, mert tudtam, írni fogok róla, és ha írok, akkor azt elolvashatják a kollégáim is. Ugyanis zsidó fenntartású intézményben dolgozom. Egészen konkrétan az EMIH tartja fent. Többször leírtam már: az életem legjobb munkahelye. Itt van életem legjobb főnöke is, És a kollégáim döntő többsége előtt is le a kalappal. Függetlenül attól, hogy zsidók vagy nem zsidók, s ha zsidók, akkor kipás zsidók-e vagy nem kipások. Tudom, hogy ez az egész nyalókásan hangzik, de a szívemre a kezemet, nem az. (Jó, a fizuval van baj, semmi sem tökéletes, piaci értékében veszettül lemaradt a hasonló munkakörökben kapható bérek mögött. De még ez sem volt mindig így.) És sem megbántani nem akarom a kollégáimat, sem büntibe nem akarok kerülni a véleményem miatt.. Nem a bajt keresem.
S MEGÉRKEZÉK A KOGNITÍV DISSZONANCIA! Mert
- Duke 668 forrásmegjelölést tett a könyvébe, s ezeknek a jó része zsidó forrás. Vagyis ha tagadom, amit mond, azt tagadom, amit bizonyos zsidók írtak önmagukról. Ha meg nem tagadom, akkor másodperceken belül antiszemita leszek. Ezt kapd ki!
- Aztán itt van aza tény, hogy az apai nagypapám és dédnagymamám szemmel láthatóan nem volt mentes a zsidó genetikától. Az ő águkon az üknagypapám még nem is a Mohácsi, hanem a Mertz nevet viselte. S persze azt is tudom, ez semmit sem jelent, vannak öngyűlölő zsidók is. Megkaptam már én is, hogy a zsidó vérvonal emlegetése a legtökéletesebb leplezése a permanens antiszemitizmusnak. Mondjuk ezt a logikát soha nem értettem...
- S van kognitív disszonancia azért is, mert azt, amiről Duke ír, zsidó környezetben nem tapasztaltam a saját bőrömön. Vagy csak nagyon elnéző, meg empatikus, meg naiv, és megbocsátó vagyok. Bizonyos megfogalmazásaim miatt nem kimondottan zsidó berkekben, liberálisoktól kaptam már sok mindent, mert nem vagyok hajlandó mindenáron és feltétlenül polkorrekt. lenni, a felsőbbrendűség vegytiszta megnyilvánulása még nem jött velem szembe.
Ezen túl pedig hiszek abban, hogy a világnézet, a vallás, az ideológia nem azonos az azt képviselő emberrel. Az ember menthető.
A mai szövegkörnyezet olyan, hogy ha nincs is cenzúra, mégis van, és a kényes témákról író emberfia ismét rákényszerül az öncenzúrára. Magyarországon is. Lettek tiltott szavak (pl. cigány, zsidó, buzi és szép lassan felsorakozik a férfi és a nő szó is), amiket tilos kimondani. Illetve nem mindegy, ki mondja ki ezeket. Lettek törvényileg vitathatatlan témák (holokauszt) , és vannak olyanok, amiket nem illendő vitatni (az LMBTQ-mozgalom összes fogalma). S vannak szavak, amelyeknek a használata, meghatározása és alkalmazása privilegizálttá vált (fasiszta, náci, antiszemita, homofób, fallokrata). Ennek megfelelően adott témákat is csak a bevett mainstream értelmezésben szabad bemutatni, feldolgozni, dramatizálni. Így áll ma a közbeszéd: a polkorrekt újbeszél határozza meg.
hátterén kérdés, miért vesződöm vele, miért írok mégis erről a könyvről, miért nem tartom meg magamnak a véleményemet, amikor csak a bajt hozza, ha közzéteszem?
Talán azért, mert úgy érzem, beszélni kell arról, amit Duke írt. Ha igaza van, azért, ha nincsen igaza azért. Ha igaza van, nagy a baj, ha nincsen igaza, cáfolni kell sürgősen. Duke múltjára hivatkozni, és azáltal tagadni a mondanivalója igazságát nem cáfolat, hanem érvelési hiba. Mert a karaktergyilkosság nem érv, hanem elterelés.
Ennyit hosszú bevezetőnek. Ha még nem rettentél el, lássuk a könyvet! Aminek értékelése bizony nem lesz rövid.
FOGALMI SZÓTÁR
Röpke, random kísérletet tettem a jelen bejegyzés értelmezésének a megkönnyítése érdekében egy apró fogalmi szótár összeállítására. A meghatározásokat az egyszerűség kedvéért az Idegen szavak szótárából és a Wikipedia-ról vettem.
SZUPREMÁCIA:
* (általános) felsőbbrendűség, legfőbb hatalom, túlsúly, fölény, vezető szerep → valaminek a mások feletti, legmagasabb szintű uralma, irányítása vagy befolyása
* (jog) legfőbb joghatóság → a legmagasabb szintű bírói vagy jogi hatalom
* (külpolitika) nemzeti vagy állami felsőbbrendűség → egy állam vagy nemzet más államok vagy nemzetek feletti túlsúlya vagy uralma
ANTISZEMITIZMUS: zsidóellenesség → a zsidókkal, a zsidósággal szembeni vallási vagy faji gyűlölet. lásd. még → antiszemita jelentése
Az antiszemitizmus a zsidóellenesség megnevezése, amely magában foglalja a zsidók iránti előítéleteket, gyűlöletet, diszkriminációt és kirekesztést. Az antiszemitizmus történelmileg több formát öltött, mint például a zsidók gazdasági és társadalmi lehetőségeinek korlátozása, sztereotípiák terjesztése és az etnikai vagy vallási tisztogatások. Az antiszemitizmus elleni küzdelem fontos a társadalmi igazságosság, a tolerancia és a béke előmozdítása érdekében.
RASSZIZMUS: A rasszizmus olyan gondolkodásmódot jelent, amely az emberek külső vagy belső tulajdonságait kiemeli, ezekhez morális, társadalmi vagy politikai különbségeket rendel hozzá, és az így létrehozott csoportok között – feltételezett tulajdonságaik vagy értékeik alapján – hierarchiát állít fel.
Mára a nyugat-európai eszmeiség is rákényszerült annak a – világ társadalmainak nagy része által soha meg nem kérdőjelezett – ténynek az elfogadására, hogy minden ember egyetlen fajhoz (Homo sapiens) tartozik. A korábbi szóhasználat nyomán a rasszizmust „fajelméletnek”, „faji megkülönböztetésnek” is nevezik. Rasszok vagy emberfajták helyett emberi „fajokról” beszélni ugyanakkor ma már nemcsak régies, hanem pontatlan és a világ társadalmi viszonyait, s különösen a rasszizmustól sújtott csoportok pszichológiai egyensúlyát és fiziológiai jólétét súlyosan károsító szóhasználat. Az emberiség valamennyi csoportja, külső megjelenéstől függetlenül a ma Afrikaként ismert földrészről származik.
A rasszizmus az egyéneket tudományosan nem igazolható módon „tiszta” rasszokba sorolja be. Ehhez a testi jegyek kihangsúlyozása mellett az utóbbi korszakban egyre inkább kulturális szempontokat, gyakran pedig egyes feltételezett közös tulajdonságokat vesz alapul, amelyeket egy-egy rasszra általánosan jellemzőnek tart. A rasszista gondolkodásmód szerint a rasszok közötti hierarchia igazolja az egyének és csoportok diszkriminációját, megkülönböztetését. A 20. század legelején előtérbe került antiszemitizmus, illetve ennek német nagybirodalmi változata, a nemzeti szocializmus a rasszokra vonatkozó nézetei és politikai elképzelései tekintetében annyiban különbözött a nyugat-európai gyarmatosítók nézeteitől és elveitől, hogy Európán belül élő emberekre is alkalmazta ezeket
CIONIZMUS: a 19. század második felében elindult zsidó nemzeti mozgalom és ideológia, amelynek célja egyrészt a történelmi Izrael területén egy zsidó állam megalakítása, illetve helyreállítása, másrészt a zsidó érdekek védelme a világ más országaiban.
A cionizmus definíciója ma sem végleges és a követői között sem egységesen elfogadott, tehát egy folyamatosan fejlődő, és – minden más nemzeti szervezkedéshez hasonlóan – szélsőségektől sem mentes mozgalomról van szó
FASIZMUS: önkényuralmi diktatúrán és egypártrendszeren alapuló társadalmi rend.
A fasizmus mint társadalmi rend, illetve nézet főbb vonásai a következők: az állam fontosságának messzemenő hangsúlyozása, az erős vezető iránti rajongás, a nacionalizmus legszélsőségesebb formái, a saját faj, etnikum felsőbbrendűségébe vetett hit, a katonai szellem eluralkodása a társadalomban
NEMZETSZOCIALIZMUS, NÁCIZMUS: nemzetiszocializmus (németül: Nationalsozialismus), vagy nácizmus elsősorban az Adolf Hitler vezette Nemzetiszocialista Német Munkáspárt (NSDAP) ideológiájára, illetve Németország 1933 és 1945 közötti Hitler-kormány időszakának politikájára, gyakorlatára utal. A két világháború közötti időszak és a második világháború korszakának szélsőjobboldali ideológiái közé sorolható, az olasz fasizmussal együtt a nemzetközi fasizmus egy változata.
Ideológiájának fő jellemzői a pángermán sovinizmus, rasszizmus és antiszemitizmus, kiindulópontja a szociáldarwinizmus volt, az az elképzelés, miszerint az emberi fajok közötti versenyben a legrátermettebbnek kell fennmaradnia, a többieknek pusztulás vagy alávetettség a sorsa.
A SZERZŐRŐL
Dr. David Duke életrajza nem szeplőtlen. Vannak olyan elemei, amelyek nehezen magyarázhatók. Azonban a fenntartásokat megértve, méltányolva azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy végső soron nem a ki mondja-kérdés a lényeges, hanem az, hogy mit mond, aki megszólal.
A teljesebb kép érdekében érdemes még ezt az interjút is elolvasni.
David Duke, miképpen az Ébredésem című könyve esetében, úgy most s egyfajta szellemi, kulturális, egyéni fejlődés keretébe ágyazva osztja meg a felismeréseit, a kutatásai eredményéit. Ezzel nincsen baj. Az, hogy a múltjának bizonyos tényeit nem tartja a fejlődés állomásainak, még ha zsákutcások is, az viszont aggályos. Nem mindennapi ugyanis, hogy valaki fiatalemberként német egyenruhában karlengetéssel parádézzon,, megünnepelje Hitler születésnapját, s az sem, hogy egy Klu-Klux-Klan csoport vezetőjévé váljon.
Amit a könyvből megtudunk Duke-ról, az sokkal lineárisabb, hétköznapibb: rácsodálkozik, megdöbben, beszélget, könyvtárba, levéltárba jár, dokumentumokat kér le, mérlegel, bemutat, tézis, antitézis, szintézis, mesél a saját tapasztalatival a cenzúráról, és összegez, tanulságot von le, összefoglal, s közben nem vall tesz semmi elborultat, csak olvasgatja az édesapjával a napi sajtót, amit apu összezsíroz, a kamasz Duke meg összelekvároz a képregény olvasgatása közben. . .
A múlt ilyen mélységű elhallgatása miatt felvontam a szemöldökömet. Nem tetszett, nem tartom korrektnek. Azért nem, mert véleményem szerint a világon semmi szégyellni való nincsen abban, ha az ember nézetei változnak. Akár pozitív üzenete is lehet annak, hogy bár fiatal felnőttként benne volt. Az is igaz, ha vall a múltjáról, a mondanivalója jócskán veszít a fajsúlyából. De az, hogy nem beszél róla, még inkább.
A nézetváltozásról. Jómagam voltam például kommunista. is. Két hétig. Kamaszkoromban így hatott rám az egyetlen, addig megjelent Kádár-életrajz. Aztán kaptam Információt Kádár "56-os és az azt követő megtorlásokban betöltött szerepéről és teljesen kiábrándultam, feladtam a kommunizmust.
A rendszerváltást közvetlenül megelőzően liberálisnak tudtam magamat, az első választáson az akkori SZDSZ-re szavaztam. Igaz, az akkori SZDSZ még nem az volt, amivé később lett. Legalábbis a felszínen nem. Akkoriban a 168 órát és a Hócipőt olvastam, bár naivan már akkor sem értettem, miért nem összefog mindenki, hogy segítse a nyilvánvalón embertelen nehézségekkel küzdő első, szabadon választott kormányt. Nem állt össze a kép. Csak '94-ben, amikor a komcsik visszajöttek a kormányzásba, és koalícióra léptek az SZDSZ-szel. Akkor lefagytam, és kinyitottam néhány nem liberális lapot is. Jócskán változott a kép.
Tizenhét évig aktív, gyakorló keresztény lettem. Ennek voltak előjelei.. Szépirodalmat onnantól alig olvastam. Nem mintha tiltott lett volna, vagy a róla átalakult véleményem miatt, hanem mert annyira érdekelt a hitem, a kereszténység története és bizonyos teológiai kérdések, Egyszerűen nem nagyon maradt időm másra, dolgozni is kellett, a gyerekeim is akkoriban születtek.
Aztán majdnem két évtized múlva egy magánéleti cunami sok mindent kérdésessé tett az addigi keresztény gyakorlatomban. Az azóta eltelt tizenhat éve nem fordultam elő szervezett keresztény közösségben. Akkor sem, ha az alapokkal nem fordultam szembe.
Azóta sok mindent olvastam. Olyan dolgokat is, amik nem felelnek meg a mainstream szemléletnek. A magyarságról, a történelemről, egyes történelmi folyamatokról, eseményekről. Nem köteleződtem el semmi mellett, de kérdéseim támadtak, és a válaszlehetőségek nyitottá tettek olyan dolgokra, amikhez szemléletet is kellett váltanom. Például Duke könyveit is ezért vettem kézbe, s ezért adtam nekik esélyt a kapásból elzárkózás helyett.
Mindebből fakad, hogy, önmagában nem tartom ördögtől valónak, ha valakinek változik a szemlélete, ha szembe fordul valamivel, amit addig követett, amiben addig hitt. Az információk jönnek-mennek, az élet pedig egy születéstől való állandó tanulási folyamat.
No, innentől tényleg Duke könyvét ismertetem. A kötet közel négyszáz oldalas, tengernyi adattal, ténnyel, számokkal, emberek, szervezetek, cégek nevével. A részletes ismertetése végtelenné tenné, amit róla írok. (Így sem lesz rövid.) Ezért összefoglalok. Naná! S mert összefoglalok, eléggé sommás és súlytalan lesz, amit írok. A súlyhoz kellenének a nevek, a tények, a számok. Benne vannak a könyvben.
Ahogyan mondtam, 668 jegyzettel, forrásmegjelöléssel alátámasztva. Ha valaki akar, utána tud nézni, bűvészkedik-e Duke, vagy igazat mond. A múltjától függetlenül. Mert azt, hogy kétszer kettő négy nem teszi kétségessé, ha egy diszkalkulációs hoz rá bizonyítékokat. .
És most hatalmas a dilemmám. Ha részletesen ismertetem a témaköröket, amikből aztán összeállhat az összkép, irdatlan hosszúvá válik a bejegyzésem. Ha nem részletesen ismertetem ezeket, akkor meg kimaradnak a tények, az adatok, és habkönnyűvé, légből kapottá válnak Duke végkövetkeztetései. Szóval mi legyen?
... [Töprengés]...
Döntöttem! A könyv nem beszerezhetetlen. Ha valakit mélyebben érdekel a témája, a tényei, az összefüggései, simán meg tudja venni. Ha meg nem érdekli mélyebben, talán az összefoglalása is elég lesz a mondanivalója megértéséhez. S így még talán olvasható hosszúságú lesz az én bejegyzésem is.
Szóval Duke az alább következő kérdéseket vizsgálja. Röviden. Ó, mondom, sokkal hosszabban írja, és a kijelentéseit nem maga írja, forrásokat ad hozzájuk..
A NAGY OKTÓBERI FORRADALOM VEZETŐINEK NÁCIÓJA
Duke beszámolója úgy szól, hogy a legelső impulzus, ami kutatásra serkentett a 20. század elejének nagy változásához, a szörnyű oroszországi eseményekhez köthető. Egy társaságban kapott egy infót: az orosz hatalomátvétel, az új rendszer kialakítása nem orosz esemény volt, a forradalomnak hazudott események mozgatórugói majd' egytől-egyig zsidó származásúak voltak. Duke ezt nem akarta elhinni. Ahogyan azt sem, hogy a forradalom utáni 384 legfelsőbb országvezetőből csak 13 volt orosz.
Utána nézett. S magyarázatot talált arra is, miért kellet félretenni a cári családot, és a cári rendszert. II. Miklós rendeletekkel iparkodott megvédeni a népét az azt kizsigerelő zsidó pénzemberektől. A forradalmárok is ezáltal juthattak nagyon komoly, külföldi tőke-segítséghez.
Állítólag Trockij (született Lev Bronstein) állítólag a forradalom előtt „Rothschild bankárcsalád egyik tagjával, Rothschild báróval szokott sakkozni”.
A kapcsolat a nyugati tőke és az orosz forradalom között, bármennyire is ellentmondásos a jelenség, sokáig fennállt. Ahogyan a dolgokat megkapargatva az is nyilvánvalóvá lett Duke számára, hogy a kommunizmus és a nyugati liberalizmus mögött mindig a baloldal áll, a baloldal permanensei pedig mindenhol döntő többségben zsidó származásúak. Ahogy például a magyarországi Tanácsköztársaság idején is.
Megtudjuk azt is, hogy a második világháború előtt a vezető zsidóság egyes országok beli szerepe ma már elfogadhatatlan kijelentésekre késztette az országok prominenseit is.
Nem szükséges túlhangsúlyozni a bolsevizmus létrehozásában és az orosz forradalom végrehajtásában az internacionalista és javarészt ateista zsidók szerepét... Winston Churchill
*
Mindegyik nemzet kölcsönösen utálja egymást, de mindegyik utálja a zsidót. Mark Twain
Duke felteszi a kérdést: miért?
A ZSIDÓ SZUPREMÁCIZMUS GYÖKEREI
Duke úgy találja, hogy a felsőbbrendűségi tudat a zsidóság történelmében, az isteni választottságban és a szentnek tartott irataiban gyökerezik, amelyek a választottságot kijelentik és megerősítik. Igen, az Ószövetségről és a Talmudról van szó. Az utóbbi, ha esetleg nem tudod, az előbbi nagyon-nagyon részletes magyarázata, kiegészítve annak mindennapi elvi és gyakorlati következményeivel. Ahogy Duke fogalmaz, a zsidó hitéletben az utóbbinak hangsúlyosabb szerep jut.
Az Ószövetség leírása valóban problematikus. Gyakorló keresztény koromban sem tudtam mit kezdeni a Tízparancsolatot megkapó zsidó népnek adott következő utasításokkal, majd Józsué könyvével és az ószövetségi próféták sok-sok kijelentésével. Mert miután Mózes lehozta a két kőtáblát a Sínai hegyről, amelyen feketén-fehéren ott állt, hogy „Ne ölj!”, a zsidó nép ezt követően utasítást kapott Istentől, hogy vonuljon be Kánaánba, övé a föld, de az ott élő népeket, kíméletet, kegyelmet nem ismerőn irtsa ki. Nem csak a harcosokat, a férfiakat, hanem a nőket, gyerekeket, korra való tekintet nélkül, sőt, még az ott élő népek állatait is. Ez valóban ott bármelyik Bibliában. Csak egy-két verset idézek.
Azokban a városokban, amelyeket birtokul nyersz, egyáltalában senkit se hagyj életben. (MTörv 20, 16)
Bevette azt, és kardélre hányta királyával és vidékének minden városával együtt, felkoncolt minden élőt, amely ott tartózkodott. Nem hagyott ott senkit sem életben. (Józs 10, 37)
Aztán: a zsidók számára isteni parancs volt az elzárkózás más népek elől. Nem asszimilálhattak semelyik nemzet fiát, lányát, és maguk sem asszimilálódhattak.
Ne adjátok tehát leányaitokat fiaiknak feleségül, de az ő leányaikat se vegyétek fiaitok számára. Sohase keressétek velük a békét és általuk a jólétet, hogy megerősödhessetek és élvezhessétek a Föld teremtéseit, fiaitok pedig örököseitek lehessenek minden időben. (Ezd 9, 12)
Kell ehhez kommentár? Én bármit is olvastam, nem adott erre ma is elfogadható magyarázatot. Keresztény gyülekezetemben többször kérdeztem az ilyen tartalmú kijelentésekről, de rendre megtorpant ott a válasz, hogy amikor Isten ezeket az utasításokat adta, akkor ezeknek a népeknek lejárt a kegyelmi ideje, és az ítéletet a zsidók hajtották végre rajtuk. A magyarázat elvben akár igaz is lehet, de el nem tudom képzelni magamat, amikor tudva, hogy a kőtáblák mit tartalmaznak, bemegyek egy városba, kivágom a gyermekeket a terhes nők hasából, a megszülteket meg a lábuknál fogva csapom a sziklafalakhoz...
A Talmud messze nem ennyire szemérmes és gátlásos. Az eredeti Talmud hatezer oldalas. Figyelemre méltó, hogy magyarul mindössze két olyan kiadása van, amelyik vaskosabb, az egyik ez, a másik pedig emez. Az első ezer oldalas, a második 516 (vagy 536, attól függően, melyik kiadásáról beszélünk). Vagyis forgalomban nincs és nem is volt soha teljes fordítása. (Az elsőt a munkahelyem fenntartója adta ki.)
Létezik még néhány szemelvényes kiadás, de azok még ilyen terjedelemmel sem bírnak. Egyet kiemelnék közülük, egy problémásat. A címe: A Talmud magyarul. Alátámasztja Duke mondanivalóját, a Talmud problémás helyeit szedte össze. Problémás könyv, de nem húzom az időt, már a fülszövegéből kiderül, miért.
Duke is kiemeli, hogy sem könyvtárakban, sem a kereskedelemben nem találkozott komplett kiadással. Pedig ő Amerikában él. Az idézetek, amiket hoz döbbenetesek. Nem tisztem eldönteni valósak-e. Ő ezeket is végjegyzeteli. Ha igazat mond, ha jól értelmez, abból nagyon sok minden fakad. Ha nem, a könyve alapjai kérdőjeleződnek meg.
Amiket idéz, azoknak a szövege arról szól, hogy a zsidók mindenki másnál magasabb rendűek, gyakorlatilag csak ők az emberek, mindenki más, a gojok csak állatok, s velük szemben minden, de tényleg minden megengedett. Ezt ízlelhesd egy kicsit. Pro és kontra. Ha zsidó részről csak ezt a fejezetét érdemben megcáfolnák, a többi, ha nem is kártyavárként omlana össze, de egy nagyon fontos tartóelem esne ki belőle.
ZSIDÓK, KOMMUNIZMUS ÉS POLGÁRJOGOK
Duke a következőt állítja: a liberalizmus egyik alappillére az egalitarizmus. Tudod, a liberalizmus baloldali találmány, a baloldal pedig többségében zsidó. De fejtegetésében azt mondja:
Útban a csúcsra fontos volt felrakni a szemellenzőket a nem-zsidókra a „zsidó fajjal" és a „multikulturalizmusnak" a zsidók számára nyújtott előnyeivel kapcsolatban. Amint uralmuk alapjait megvetették, elképesztő módon kezdték az ellentétét mondani annak, amit korábban vallottak. Majdnem ugyanabban a pillanatban, amikor azt állították, hogy a fajnak és az etnikumnak nincsen valóságos jelentősége, és elkezdtek a zsidó etnográfia fontosságáról beszélni, elmenve egészen annak fejtegetéséig, hogy az antropológiát a zsidók uralják!
Az 1990-es évek végére a zsidó írók bátran kezdtek írni arról, hogy ők uralják az amerikai antropológiát. Egy 1977-es kiadású American Antropologistban, amelyet az Amerikai Antropológiai Szövetség jelentett meg, Geyla Frank zsidó tudós azt írja, hogy az egalitárius amerikai antropológia olyannyira teljesen zsidó, hogy a „zsidó történelem részének" kellene azt nyilvánítani. Frank a továbbiakban azt mondja, hogy az antropológia egy bizonyos szociális program szolgálatában áll, és tanulmánya olyan zsidó antropológusokkal foglalkozik, akik „egyes multikulturális elméleteket szeretnének mozgalmi célkitűzéssé változtatni". Az antropológusoknak ugyanez a fajtája, akik azt mondják, „nem létezik semmi olyasmi, hogy faj", ha feketékről és fehérekről van szó, akkor rögtön képmutató módon, a zsidók egyedülálló genetikai homogenitásáról kezdenek beszélni. Továbbá egyre több zsidó antropológus lépett a nagy nyilvánosság elé, az ő sajátos genetikai és kulturális örökségüket ünnepelve. (107.)
Ebben a fejezetben kap helyet néhány kiemelkedő, támogatott, máig példaképnek tekinthető polgárjogi mozgalmár, például Martin Luther King személyiségének a boncolgatása és főleg a nőkről, a teremtésben betöltött szerepükről vallott vallásos zsidó szemlélet. Ismét a Talmudból (is) hoz idézetet, amelyben egy férfiak által elmondott ima arról szól, hogy köszönet istennek, hogy nem gojnak és nem nőnek teremtette. Van itt cifrább idézet is, de a billentyűzetemre nem merem venni, itt már életbe lép a szkepticizmusom és a főleg az öncenzúrám. Képzelheted, menyire cifra! A helye állítólag: Kethuboth 11b ; Jebamoth 55b és 69a-69b; Sanhedrin 57b 58a, 60b)
A ZSIDÓ MÉDIA-SZUPREMÁCIA
Nem is tudom, ezen a helyen kell-e erre szót vesztegetnem, ez annyira nyilvánvaló. Égre-földre kerestem, de nem leltem autentikus forrás a Woody Allen idézetnek, miszerint „a hanuka után az Oscar- és a Nobel-díj átadása a legnagyobb zsidó ünnep”. :-)
De Duke komolyan beszél (bár tulajdonképpen Woody Allan is), amikor kifejti, hogy a média Amerikában, de tulajdonképpen mindenhol nyugaton a zsidóság kezében van. Nem csupán a filmipar, de a televíziók, a sajtó, a lemezkiadás, minden. A sajtóba beleértendő az összes hírügynökség, akiktől a fehér holló független lapok a híreket kapják. S ez, ugye, máris és azonnal tematizál. Azt állítja, hogy nincsen olyan orgánum Amerikában, amelyik ne állna befolyás alatt.
Ha arra gondolok, hogy milyen szinten kell működnie az öncenzúrának az egyébként sok szempontból deviáns Magyarországon is, ebben a tételben nehéz kételkednem. Meg persze elég nagyjából bármilyen filmet megnézni, ezerrel mindegyikben és bármelyikben megy az érzékenyítés hosszú évek óta.
Egy éppen tegnap megnézettben (Várandósok), meglepően a helyén volt az üzenet: a párkapcsolat, a gyerekvállalás, az együtt szülés, a házasság jó dolog, De azért az egyik pár Etiópiába ment fekete gyereket örökbefogadni, és megesküdtek, hogy vigyáznak a gyerek etióp identitására. Ennek ellenére ez a film a ritka pozitív példa. Ha nem is egy életalakító alkotás.
A médiát egyértelműen a hatalmas média-konglomerátunok tartják a kezükben. Nehéz vitatni. Mondj olyan neveket, amiket ismersz a média bármelyik részterületéről, biztos lehetsz benne, hogy zsidó kézben van, zsidók a vezetői. Time, Newsweek, US Reports, New York Tines, The Wall Street Journal, The Washington Post, CBS, ABC, NBC, AOL-Time Warner. Disney, Warner Brothers, Paramount, Universal, Dreamworks, Random House, Simon & Schuster, Time Warner Trade Groups, stb. Mondj nagyjából bármilyen céget...
De például az óriásokat megközelítő, valamelyest független Rupert Murdoch cégei (Fox Televison Network, 20th Century Fox Films, Fox 2000) mentes valamelyest a befolyástól. De csak hangsúlyozottan valamelyest.
S akkor még nem említettem olyan szervezeteket, mint a B'nai B1rith Rágalmazásellenes Liga (ADL), amely gyakorlatilag szigorú tartalmi ellenőrzést, cenzúrát működtett az összes média-tartalom felett.
A zsidók médiabeli túlsúlya egyértelműen tematizálja, szűri a nyilvánosság elé kerülő információkat.
A ZSIDÓ POLITIKAI SZUPREMÁCIA
Ha ez eddigiek nem is (de), ez már egyértelműen mély víz. Duke ebben a fejezetben kínosan vigyáz arra, hogy zsidó forrásokat idézzen. Meglepően nyíltan fogalmazó idézetekkel. Amely idézetek nem kertelnek, teljesen világosan kimondják, hogy az USA kormánya teljes mértékben zsidó befolyás alatt áll, zsidó érdekeket szolgál. Kemény szavak, döbbenetes kijelentések. Ismételten forrásokkal megjelölve.
Az USA-nak nincs többé goj [nem-zsidó] kormánya, hanem egy olyan kormánya van, amelyben a zsidók a döntéshozatal minden szintjén egyenrangú partnerek a kormányzásban. Talán a zsidó vallási törvény „gojok kormánya" kifejezéssel kapcsolatos részeit felül kellene bírálni, mivel ez a kifejezés idejétmúlttá vált az USA-ban. (Az egyik főbb izraeli újságból, a Maarivból)
Mellékesen megjegyezve, habár a zsidó hatalom a jelenlegi demokrata kormányban ennyire nagy, sok lelkes zsidó pályázza meg a legfelsőbb helyeket a republikánus pártban is. (uo.)
A zsidó vezetők amúgy nem lettek volna annyira merészek, hogy megünnepeljék a zsidó politikai részvételt... Régebben attól tartottak, ha elismerik a zsidó sikereket, akkor az csak megnöveli az antiszemiták számát... de most a zsidók eléggé magabiztosan gyakorolják a befolyásukat... Politikai szempontból előbújtunk a rejtekünkből... elég biztosnak érezve az eddigi eredményeinket ahhoz, hogy nyíltan ünnepelni merjük azokat. ... a zsidó közösség elért valamiféle kritikus tömeget a politikában, ami biztosíték arra, hogy a Clinton-korabeli óriások közül sokan majd pozíciójukban maradhatnak, attól fiiggetlenül, hogy ki foglalja el a Fehér Házat. (Jewis Week, 1997.január 24.)
...Nem mintha az aránytalan politikai erőnk (a legnagyobb, Amerika bármelyik etnikai/kulturális csoportja között) egyszer csak véget érne... Hacsak nem, és ameddig nem reformálják meg a kampányfinanszírozási politikát, ami szinte teljességgel lehetetlen, addig a hatalmas zsidó vagyon előszeretettel fog részt venni benne. Körül fogjuk udvarolni őket, és minket is körül fognak udvarolni a kulcsbeosztásban lévő kongresszusi tagok. Ezt a hatalmat a politikai rendszeren belül, mind helyi, mind országos szinten, láthatatlan pénzeken keresztül gyakoroljuk, és főleg államon kívülről befolyó pénzek által, amelyeket olyan jelölteknek adunk, akik kedvesek Izraelnek... (Steinlight: A zsidóság súlya Merika változó népességében)
Az is igaz, hogy az aránytalanul nagy zsidó gazdasági befolyás Hollywoodra és a televíziózásra, a tájékoztatásra koncentrálódik, ami nagyon áldásos dolog a közvélemény Izraelről alkotott képének, és az amerikaiak zsidó kérdésekre való érzékenységének kialakításában... (uo.)
Az USA-nak nincs többé goj [nem-zsidó] kormánya, hanem egy olyan kormánya van, amelyben a zsidók a döntéshozatal minden szintjén egyenrangú partnerek a kormányzásban. Talán a zsidó vallási törvény „nem-zsidó kormány" kifejezéssel kapcsolatos részeit felül kellene bírálni, mivel ez a kifejezés idejétmúlttá vált az USA-ban. (Maariv újság, Izrael)
A cél az utolsó mondatban olvasható. Duke természetesen nem áll meg itt, részletezi mindennek a hátterét is, névsort hoz a kormányhivatalokban tisztséget betöltő zsidókról (nagyon sűrűn szedett egy oldal, ahol csak a legfőbb tiszségeket említi). Ha Duke fals forrásokat használt, akkor a következtetései is falsok. Ha nem, abból nagyon sok minden következik.
AZ ANTISZEMITiZMUS GYÖKEREI (KÉT FEJEZET)
Duke itt azt fejtegeti, hogy az antiszemitizmus nem akció, hanem reakció. A három fejezet három nagy területet vizsgál. Olyan terüleeket, amelyek Duke szerint jogosan váltották, váltják ki a reakciót a tevékenységük ellen.
Nem vagyok antiszemita. Egyszerűen a népem életéért és szabadságáért küzdök, mint minden más nép és nemzet szerte a világban. Tiszteletben tartva a becsületes zsidókat, szembe kell szállnom a zsidó szupremácizmussal, amely annyi nemzetet sebez meg. Ilyen egyszerű: amiért szeretem a saját népemet, nincs más választásom, mint szembeszállni azokkal, akik ártani akarnak nekünk, vagy túlélésünket fenyegetik. Az ilyen gondolkodás olyan természetes életfeltétel, mint a lélegzetvétel minden pillanatban. Amíg élek, lélegzem. Amíg élek, megvédem a népem életét. (217.)
Szerinte mi váltja az önvédelmi reflexet? Ezt tárgyalja ez a két fejezet.
Az első fejezet
A ZSIDÓSÁG PÉNZÜGYI TEVÉKENYSÉGÉRŐL, FELEMELKEDÉSÉRŐL ÉS AZ EZZEL KAPCSOLATOS HATALOMRÓL szól. Ami Duke szerint szorosan összekapcsolható a Talmud goj-szemléletével, azzal a tanítással, hogy a gojokkal bármi megtehető. A bármiben a pénzügyi machinációk, a tisztességtelen kamatok, az uzsora, a hazugság (amivel például a Rothschild-ok felemelkedtek Waterloo-t közvetlenül követően), emberek, területek,országok tönkretétele és minden, ami ezzel jár belefér.
Két ószövetségi történet tárgyalásánál lefagytam, mert ilyen értelmezésére eddig nem is gondoltam.
- Jákob és Ézsau története (1Móz 27, 28). Jákob és Ézsau testvérek voltak. Ézsau vadász volt, Jákob otthonülő, „sátorban lakozó” ember. Izsák jobban szerette Ézsau. Amikor haldoklott, anyjuk, Rebeka rávette Jákobot, hogy csalással megszerezze az elsőszülöttségi jogot Ézsautól. (Nem ennyire egyszerű a történet, de elolvashatod az egészet. A zsidók Jákobot tartják Izrael fiai ősatyjának. S Jákob csalással, hazugsággal, lopással jutott az édesapja áldásához.
- József története (1Móz 37–47). József zsidó rabszolga lett Egyiptomban. Egy szerencsés álomfejtés után a fáraó mellé került gazdasági vezetőnek, de gyakorlatilag az ország urává vált. Az álom, amit megfejtett hét bőséges esztendőről szólt, amit hét szűk esztendő követett. József a hét bő esztendő alatt ötöddel adóztatta meg a népet, a hét szúk esztendőben az adóból befolyt gabonát eladja azoknak, akiktől beszedette. Amikor a következő évben elfogy a pénz, a barmaikat kéri a gabonáért. A harmadik évben a földjeiket, majd azt követőn gyakorlatilag szolgává tesz mindenkit: az egykori saját földjeiken, az egykori barmaikkal szolgaként Józsefnek dolgozik Egyiptom. Ezután pedig felhozza a saját családját, és ingyen bőségesen ellátja őket mindabból, amit az egyiptomiaktól összeszedett. Kommentáljam?
József , az álmok királya (2000, animációs film)
A második éppen erről szól: a mindenkori zsidóság ELLENI ELLENÉRZÉSEK, ÜLDÖZÉSEK AMIATT VOLTAK, MERT KIFOSZTOTTÁK AZ ŐKET BEFOGADÓ ORSZÁGOKAT. A lojalitás részükről mindig kizárólagosan a saját népüket, fajtájukat illette, a befogadó népeket rengeteg alkalommal elárulták, s napraforgóként fordultak mindig az erőseb, a várható győztes felé.
Persze, ez így sommás, de tudod, Duke, részletesen ír, jegyzetekkel.
IZRAEL ÁLLAMA ÉS AMI VELE JÁR
Három fejezet szól erről. Duke ezekben kifejti, hogy a zsidóság távlati céljainak egyike a saját államuk megteremtése volt. Mindaz, ami a második világháborúban történt és amit alkottak a történésből, kiváló eszközzé, fegyverré vált a kezükben.
Az első fejezet
IZRAEL MEGALAPÍTÁSÁRÓL SZÓL. Arról miképpen irtotta ki, üldözte el a saját földjéről az ott lakó palesztínokat a kezdetben alig tíz százaléknyi zsidóság. Az izraeli palesztínok jogait Izrael állam elképesztően rasszista elvek alapján nyírbálta meg. Vannak például körzetek, épületek Izraelben, ahová nem zsidónak tilos a belépés, a személyi igazolványok tartalmazzák a faj megjelölését. Az állam megalapítása óta palesztin származású ember nem volt tagja az izraeli parlamentnek, a Knesszetnek.
Több, mint 800 000 arabból, akik az izraeli megszállás alatt lévő területeken éltek 1948 előtt, csak 170 000 maradt. A többiek menekültként kerültek a környező arab országokba. (Encarta Encyclopedia, 1996, )
A cionista kolonizálást vagy le kell állítani, vagy a bennszülött népesség ellenében végre kell hajtani... egy vasfal... szükségeltetik, hogy a bennszülöttekre gyakorolt nyomásunk következményeinek ellent tudjunk állni... az arabokkal történő önkéntes kiegyezés nem jöhet szóba... hiszen fegyveres erő nélkül... lehetetlen a kolonizáció... a cionizmus kolonizációs kaland... fontos héberül tudni, de... fontosabb lőni tudni. (Jabotinsky, V., 1923, The Iron Wall: We And The Arabs)
A második fejezet A SZUPREMÁCISTA ÁLLAMI TERRORIZMUST tárgyalja. Duke azt állítja, hogy a zsidó állam következetesen alkalmzta a terrort az arab őslakosok ellen: kitelepítések, tömeggyilkosságok formájában. Emberiség elleni tettek elkövetésével vádolja
- az Izraelt megalapító Ben-Guriont, aki például simán elsüllyesztetett egy brit hajót, amin az angol személyzeten kívül kétszázötven zsidó is tartózkodott.
- Menahem Begint, aki később Izrael miniszterelnöke lett Begin vezette például, mondja Duke a Deir Jasszin-i brutális, horror-mészárlást.
- Ariel Saront (szintén miniszterelnökké lett), aki a bejruti, Hatila-i és a szabrai menekülttáborok ellen elkövetett támadásokért, a libanoni szőnyegbombázásokért
Azt is állítja, hogy Izrael létrejötte után a zsidó állam
- békeidőben likvidálta a palesztin értelmiség döntő részét
- kitelepítette a palesztin őslakosság döntő részét, majd a házaikat, a földjeiket a betelepülő zsidók kapták meg
- legalább 150.000 embert kínoztak meg brutális módon vizsgálati fogságban, börtönökben, kihallgatások alkalmával
Utánanéztem kicsit a Deir Jasszin-i eseményeknek. A faluban történtek heves vita kereszttüzében állnak évtizedek óta. Vannak, akik azt állítják, az arab propaganda nagyította, torzította el olyanra, ahogyan Duke is leírta: szimplán katonai esemény volt, a falunak volt stratégia jelentősége, a halottak száma kb. száz főben maximalizálódott, nem voltak brutális kivégzések, nemi erőszak, a robbanások következtében felhasított hasak voltak, de ez ilyen esetekben természetes, stb.
Természetesen nem tudtam igazságot tenni Alább két link a sokból a fenti nézőpont alátámasztására.
Had- és rendvédelem-história, kicsit másképp
Dir Jasszinban nem volt vérfürdő
A harmadik fejezet IZRAEL AMERIKA-ELLENES ÁRULÁSAIRÓL SZÓL.
Duke itt beszél arról, hogy Izrael a legfontosabb szövetségesét, anyagi és erkölcsi támadóját sem kíméli, ha az az érdekeivel megegyezik
-
1967-ben az izraeliek megtámadták és megpróbálták elsüllyeszteni az amerikai U. S. S. Libeerty nevű haditengerészeti hírszerző hajót. A támadás során életét veszítette 31 amerikai tengerész és 171 megsebesült. A Libertynek módjában állt segítséget kérni a több hullámban érkező támadás során, a közelben tartózkodó anyahajókról fel is szálltak a segítségükre siető gépek, de Johnson elnök személyes parancsa visszarendelte őket. Izrael ne állt hadban az USÁ-val, a támadásnak csak egyetlen oka lehetett: rá akarták ugrasztani Amerikát Egyiptomra. Ha gyorsan sikerül elsüllyeszteni a Libertyt, még mielőtt az leadja, kik a támadói, akkor a támadást már gyerekjáték az arabokra fogni.
-
1950-ben az izraeli titkosszolgákat egy titkos terv megvalósításába fogott. A tervnek az Operaton Suzannah nevet adták. A terv arról szólt, hogy egyiptomi területen levő amerikaiakat gyilkolnak meg, amerikai létesítményeket támadnak meg, de arra utaló jeleket hagynak a helyszínen, hogy egyiptomiak követték el a támadásokat. A terv nem sikerült, és meglehetősen kínos helyzetbe hozta a miniszterelnököt, Ben-Guriont és a védelmi miniszterét, akinek nevéről a terv elhíresült, Pinkasz Lavont.
-
Az amerikai titkosszolgálat egyik legnagyobb krízisét az izraeliek által beszervezett kém, Jonathan Pollard okozta. Pollard titkos amerikai adatokat adott át közel-keleti és szovjet kapcsolatainak. Például az idegen területeken tartózkodó amerikai titkos ügynökökről és amerikai atomtitkokról. Tevékenysége miatt az amerikai titkosszolgálat a történelmének legsúlyosabb krízisét élte át: rengeteg ügynöküket letartoztatták, kivégezték, de a minimum az volt, hogy mivel kilétükre fény derült, nagyon sürgősen távozniuk kellett a célországokból.
-
Duke szerint egyértelmű bizonyítékok vannak arra, hogy az izraeli titkosszolgálat előre tudott a WTC tornyai elleni 2001-es támadásról. Csak éppen nem szóltak az amerikainak. Mert a tornyok megtámadása a ő érdekeiket szolgálta.
Az esetek nem csupán arról szólnak, hogy Izrael mennyire elvtelenül pragmatikus még a legnagyobb támogatójávál szemben is, hanem sokkal inkább arról, az USA kormánya mennyire tehetetlen vele szemben. Semmiféle diplomáciai, gazdasági, katonai következménye nem lett egyik esetnek sem. Mintha mi sem történt volna... És mi sem történt, csak amerikaiak haltak meg zsidó érdekek miatt. Mondja Duke.
NYOMOZÁS A HOLOKAUSZT UTÁN
Ugyan miért kellene a holokauszt után nyomozni? Ismert minden pillanata, könyvtárnyi irodalom foglalkozik vele, szemtanuk tengere bizonyította, hogy úgy volt, ahogyan tudjuk, hogy volt. Duke azt mondja azért érdemes vele foglalkozni, mert az általános együttszólás ellenére a holokauszt bizonyos tényei mégis változnak.
Azt állítja például, hogy az Auschwitz-ban létrehozott emlékmúzeum falán nagyon sokáig négymillió helyi áldozatról beszélt a falon levő tábla. Manapság 1,7 millióról. A kutatások nyomán tarthatatlanná vált a kezdeti négymilliós becslés. A szám változása természetesen csökkenti a köztudatban általánosan beivódott hatmilliós végeredményt is. Hasonló módon komoly kutatók ma már nem beszélnek a dachau-i gázkamrákról, és jócskán csökkent az ott elhunytak kezdetben szentírásnak tekintett száma is. Ahogyan az emberből főzött szappan és az emberbőrből készült lámpaernyők mítosza is valótlannak bizonyult. S Duke szerint jó néhány mozzanat van még, ami jócskán árnyalná az általánosan elfogadott képet.
Azok, akik a kutatásaik alapján megkérdőjeleztek több, bizonyított képet, igen őket hívják manapság revizionistáknak, több per indult, üldöztetésnek, zaklatásnak és fizikai erőszaknak, börtönbüntetésnek voltak/vannak kitéve (Paul Rassinier, Robert, Faurison, David Irving, David Cole, Ernst Zündel, Fred Leuchter, stb.) Nyilvánosság előtt kétségbe vonni az általánosan elfogadott tényeket manapság önmagában antiszemitizmus, és gyakorlatilag az összes európai államban büntetőjogi kategória! Gyűlöletbeszéd. (Magyarországon is.) Frappáns,nem igaz?
Vö.: Paul B. Coleman: Cenzúrázva című kötetét.
Duke miközben bevezet a holokauszt alternatív kutatóinak a felismeréseibe, sorsába, többek között Norman G. Finkelsteinre is hivatkozik, akinek nagyon ismert könyve, A holokauszt-ipar levezeti, hogy miért volt és hatalmas üzlet manapság is a holokauszt. Duke elmomdja azt is, milyen összefüggés a háború utáni és a jelenleg is domináns holokauszt-kép és Izrael államának a megalapítása, fennmaradása között.
(A holokauszt kérdéseiről lásd pl. A felboncolt holokauszt című könyvet. A módszertanról, ami a holokausztot életben tartja, Finkelstein könyvén túl ajánlott még a következő két kötet: A holokauszt mint a liberálnáci diktatúra alapja és a Torkig vagyok a holokauszttal című köteteket.)
Ebben a fejezetben van szó arról is, hogy a háború utáni, a náci vezetők ellen lefolytatott nürnbergi per miért volt az igazságszolgáltatás megcsúfolás, és miért nem tekinthető a legkisebb mértékben sem legitimnek, ami ott lefolyt. Kezdve a prekoncepcióból fakadón az igazság kiderítésének teljes hiányával, és végezve a foglyok fizikai kínzásával... S közte nagyon széles még a placc, miért volt teljesen képtelenség az egész per. 
Minden zsidónak, valahol lényének mélyén, el kell kerítenie egy helyet a gyűlölet számára — egy egészséges, éltető gyűlölet számára — az ellen, amit a német testesít meg, és ami a németben lakozik. Ha másképp tenne, halottait árulná el. (Elie Wiesel: Legends of Our Time. (chapter 12: Appointment with Hate.) New York: Shocken Books. 142. o., 1982)
Gondolatkísérlet: ha Wiesel idézetében a „zsidó” és a „német” szavakat felcseréled, (az utóbbi helyére bármit beírhatsz), mit kapsz? S mit kapna, aki ilyet le merne írni? Nobel-díjat, ahogyan Wiesel kapott, biztosan nem...
A ZSIDÓK VEZETTE INVÁZIÓ
Mármint Amerikába és Európába. Igen, a migráció. Amit e két kontinensen teljes mellszélességgel támogat a balos értelmiség és politikai vezetés. A másság tiszteltének és a humánum alapelve mentém. Miközben Izrael bevándorláspolitikája a világ egyik legszigorúbb, legnagyobb nehézségeket támasztó feltételrendszerrel rendelkezik.
A liberális bevándorlás-politika Duke szerint Amerika és Európa elgyengítésének a célját szolgálja. Ha ezt, akkor bizony ez maradéktalanul bejött. Mondjuk egy logikai láncszem nekem itt kimaradt: ha összeomlik ez a két társadalom, mi által valósulnak meg a tervek, s honnan lesz rájuk pénz? S vajon mi történik a nem Izraelben lakó zsidósággal? S vajon ki védi meg az izraeli zsidókat, ha nem lesz Izrael mögött gigantikus katonai támogatottság?
A ZSIDÓ EVOLÚCIÓS STRATÉGIA ÉS A ZSIDÓ FELSŐBBRENDŰSÉG HIRDETÉSE
Az antropológia az emberi fajt fizikai és kultúrális értelemben vizsgálja. Genetikaiszempontbólm teszkülönbséget, nem ostja a fajt fajtákra, ahogyan például a kutyák fajtái esetében. Ahol is szabad a fajta-jelleget hangsúlyozni. A rottweiler agresszív, a golden retriever barátságos. Az emberi faj esetében a különbségek minden esetben csak az eltérő kultúrából és a szocializációból származhatnak. Ezért bármiféle fajelméleten alapuló megkülönböztetés teljesen kizárt. A fajelmélet az alapja a rasszizmusnak (lásd a bejegyzés elején a fogalmi meghatározást).
A rasszok genetikai elfogadása tehát önmagában rasszizmus. (Ennek kapásból ellene mond, hogy Izrael állítólag sikereket felmutatva kísérletezett olyan genetikán alapuló biológia fegyver létrehozásán, amely csak az arabokra nézve lenne halálos. Vagyis találtak olyan genetikai sajátosságokat, amely csak az arabokra jellemző.)
Mindez addig igaz, állítja Duke, amíg nem a zsidókról van szó. Az izraeli bevándorlási törvény, a szupremácista szemlélet ugyanis nem tekinti teljes értékűnek zsidónak azokat, akik csak felvették a zsidó vallást. Zsidó az, aki genealógia tényekkel tudja igazolni, anyai ágon a zsidóságát. (Én ezért nem vagyok zsidó, apai ágon van bennem szemita vér, ráadásul még az is minimum duplán kevert.
Ebből egyértelműen fakad, hogy bár az emberi rasszok nem léteznek (csak kulturális és szocializációs alapokon), de ez alól kivételt jelent a zsidóság. Vagyis Izrael léte, az Izraelt támogató zsidóság egésze rasszista, hiszen az emberiséget minimum két részre osztja, a zsidókra és mindenki másra (gojokra).
ÖSSZEGZÉS
Mondhatod: na, végre! David Duke személye, egyéni történelme hagy kivetnivalókat maga után. De ez nem befolyásolja, hogy jó stílusban, logikailag tisztán, követhetőn ír. A tetemes mennyiségű forrásanyag megjelölése önmagában alátámasztja a mondanivalóját.
Tény azonban, hogy az állításai mellé nem tesz ellentényeket, amit kijelent, az megcáfolhatatlannak gondolja. (Lásd a Deir Jasszen-ről szóló rész alatti keretes szöveget. Ahogyan ellenben az is tny, hogy az idézeteinek a döntő része zsidó forrásból származik, a „ha ők mondják, minek vitatkozzunk vele?”-elv alapján. Az is igaz, hogy érdemes lenne megvizsgálni a források megbízhatóságát. Ha van rá jó sok időnk.
Ahogyan az is kétségtelennek látszik, hogy az állításaiból rengeteg megvizsgálható a mindennapi tapasztalatok, beszerezhető ismeretek útján is. Például:
Az egységes világkormányra való törekvések ma már nehezen vitathatók.
S ahogy írtam, a mindennapi tapasztalataimban benne van a zsidó emberekkel való, mindennapi kontaktus is, amiben mindennek a nyomát sem találtam. Lehet, figyelmetlen és naiv vagyok.
Ahogy Jiří Menzel könyvcímnek felhasználva többször is mondta: hát, nem tudom... Ahogyan azt sem, ha én, a panelproli igaznak is gondolnám, mindazt, amit leírt, milyen módszerekkel, eredménnyel küzdhetnék ellene? Mert ha igazat olvasok, esélyem sincsen, semmilyen szinten.
Gede Testvérek, Budapest, 2006, 404 oldal · keménytáblás · ISBN: 9639298689 · Fordította: Tudós-Takács János, Varga Péter
8/10
FIGYELMEZTETÉS, amit félelemből fakadó védekezés miatt írok: az értékelés pontszáma nem a tartalom valóságának szól, félművelt panelproliként abban nem vagyok illetékes dönteni, hanem a könyv stílusának, összeszedettségének, a gondolatmenet felépítettségének, az adatok összeszedésének!
2023 július háromnegyede, még mindig Gyulán. Ma megint strandoltunk, Persze nem a saját ötletem volt, Szerelmetesfeleségtársam igénye szerint mentünk. De mert annyira meleg volt, magam sem tiltakoztam. Igaz, a medence-igényem kétszáz méter leúszása után el is fogyott. Főleg, mert a jobb vállam azt mondta, elég is volt. Viszont vittem ki magammal egy Shakespeare összest, és elmerültem a III. Richárd-ban. És nagyon jól esett.
