Manapság aki nem hódol ájult tisztelettel a zsidóság előtt, az bizony vaskosan antiszemita, fasiszta, bunkó állat. Ő az, aki ébren tartja a koncentrációs táborok tüzét, aki újra felakasztja Elie Wiesel megfulladni képtelen kamaszfiúját, és ő az, aki jelenleg is ráfordítja a gázkamrák ajtajának a zárját a hatmillióra. Ő az, akit szólíts nyugodtan Adolfnak, függetlenül attól, milyen nevet kapott a szüleitől.
A képbe valamelyest bezavar, hogy a fentiekkel egyre több zsidó sem ért egyet.
Nekik tele van a padlás a holokauszttal, a zsidóság rátelepedésével mindazokra a kultúrákra, amelyek befogadták őket, végtelenül cinikusnak tartják, hogy a holokauszt emlékének a permanens ébrentartása komoly bevételi forrássá változott. Ők azok a zsidók, akik az antiszemitizmus okának a zsidó agressziót tartják, azokban a társadalmakban is, ahol élnek, és a rabolt hazájukban, Palesztinában is. Ahol a lágerek népe lágereket épített, kerítések, falak mögé zárt embereket és gyerekeket, nőket, öregeket fehér foszforral bombáz, menekülttáborokat pusztít.
Majdnem azt írtam, hogy tudtad?..., de nagyon utálom ezt a manapság szinte kötelező szófordulatot, ami az összes TikTok- és YouTube-videóban, podcastban visszaköszön.
Manapság tényleg nem közismert tény, hogy a fasisztának mondott Horthy rendszer volt Európában az, amelyik minden további nélkül befogadta Kelet-Európa zsidóságát. Sőt, megesett, hogy a kormányzó személyesen fordított vissza egy, a koncentrációs táborba indított szerelvényt.
Magyarország kizárólag a német megszállás után követett el erőszakos tetteket a zsidóság ellen. Amikor már nem tudott mit tenni. S amikor Horthy már nem volt kormányzó. Érdemes összevetni a környező országok intézkedéseivel a magyar fasisztának nevezett kormány Szálasiék előtti ténykedését!
Az ember azt gondolná, hogy mi sem egyszerűbb mint a zsidóság meghatározása. Zsidó, tehát vagy bankár, vagy ügyvéd, vagy a szórakoztatóparban tevékenykedik. És a politikai baloldalt támogatja. Vagy éppen Izrael állam nevében palesztin nőket, gyerekeket, öregeket bombáz foszforbombával. Szereti a pénzt, és nagyon nehezen adja ki a keze közül. Összetartó fajta. Családcentrikus. Gyűlöl és megvet mindenkit, aki nem zsidó. Felsőbbrendűségi komplexusa van, mert Isten választott népének tudja magát: bár a választottságát önnön kiválóságának tudja be, nem pedig egy feladatra való kiváltságnak. A zsidó kommunista, kozmopolita, nemzetellenes, hazaáruló és erkölcstelen.
Van sztereotípia, amit kihagytam?
Ha valaki, bárki, akárki komolyan vesz bármit ezekből a sztereotípiákból, akkor antiszemita. Ha valaki unja a holokauszt témáját, akkor is antiszemita. Ha valaki kételkedik a holokauszt megkérdőjelezhetetlen tényeiben, adataiban, akár a már megcáfolt hatmilliós számban is: az antiszemita.
Valaki nem akkor antiszemita, ha utálja a zsidókat, a zsidóságot, hanem akkor, ha annak mondják.
Csoda-e, hogy a zsidók minden társadalomban a menekülés esetére összecsomagolva tartják a bőröndöt?
DRÁBIK JÁNOS SZEMÉLYE
Mező Gábor A Hálózat című Facebook oldalán ízekre boncolta Drábik János múltját. Ami a tálalásában gyakorlatilag a szocialista rendszerrel való teljes kooperációról szólt. Drábik János még korábban szembenézett a múltjával egy interjúban.
A rendszerváltás utáni tevékenysége, a megjelent könyvei tartalma miatt sokan a konteók legfőbb magyar képviselőjének tekintik. Leginkább a háttérhatalom létéről szóló nézetei végett. Másrészt antiszemita is: erre itt van bizonyítéknak ez a könyv, amiről beszélgetünk. Aminek, ugyebár van egy folytatása is, Egyenlők és egyenlőbbek a címe. Harmadrészt megalkuvónak is tartják, mert nem elég antiszemita. De éri kritika a könyvei történelmi tévedései miatt is. Például Ablonczy Balázs tollából.
Vagyis van baj Drábik Jánossal meg az írásaival.
Egyvalamit elég nehéz vitatni: bátran ír könyveket és tart előadásokat kényes kérdésekről. És ember legyen a talpán, aki az információinak utána néz. Nem azért, mert nincsen hátterük, hanem mert annyi mindennek kell utánanézni. Csak úgy dől Drábik Jánosból az információ. S az évek alatt nem változott a mondanivalója tartama, konzekvensen ugyanazt mondja.
S a helyzet az, hogy amit mond, arról egyre világosabb lesz, hogy igen, úgy is van. Például a háttérhatalom létével kapcsolatban. Például azzal kapcsolatban, hogy van egy terv az emberiség létszámának a csökkentésére. Meg hogy van egy terv a globalizáció teljessé tételére, a nemzetállamok felszámolására.
Éri még az a vád is Drábik Jánost, hogy túlságosan kiáll a Fidesz és Orbán Viktor mellett. Erre nem belép a Mi Hazánk Mozgalomba! :-D
Szóval van vele baj, csőstül!
DRÁBIK JÁNOS STÍLUSA ÉS A SZERKEZET
Alapvetően érthető és követhető. Viszont annyi részletre koncentrál, hogy abban simán el lehet veszni. Néha olyan részletekre is, amelyek aztán nem vezetnek igazából sehova. Maximum egyfajta kis színesnek tekinthetők.
Tipikus példa erre ebben a könyvben az Elie Wiesel identitása körüli fejezet: Drábik jól megalapozza, hogy a Nobel-díjas író tulajdonképpen nem azonos önmagával, az Éjszaka című könyvnek nem a szerzője, csak a tolvaja, még a könyv szerkesztése sem tőle származik, hanem Mauriac-tól. Aztán egy-két oldalszúrással kérdésessé teszi az egész koncepciót, majd levonja a végső következtetést, hogy nem lehet tudni, mi az igazság. Hogy az csak akkor derül majd ki, ha Wiesel hajlandó lesz megmutatni a karján a koncentrációs tábori tetoválást, ami tökéletesen igazolja majd az önazonosságát. Wiesel folyton-folyt hivatkozott, de fényképeken mégsem látható tetoválásáról egy komplett weboldal is beszél. Vagyis a kérdés kérdés marad, hogy Elie Wisel valóban az volt-e, akinek mondta magát. Csakhogy így az eset ismertetése bulváros ízt kap. Semmi levonható következtetés nincsen, egy lépéssel sem vagyunk közelebb az igazsághoz.
Drábik rengeteg forrással dolgozik. Voltaképpen az egész könyv egy forrásgyűjteménynek tekinthető. A források pontos megadása esetleges és általános.
Néha volt olyan érzésem, hogy a szövegre ráfért volna egy szerkesztő, aki erős kézzel lemetszette volna a téma olyan zsákutcáit mint a fenti Wiesel-kitérő, hogy ne legyen szinte permanens „a kevesebb több lett volna”-érzés.
De azt simán elismerem, hogy a szövevényes, kényes témát a fentiektől eltekintve viszonylag jól ragadja meg és fejti ki Drábik úr. Viszonylag, mondom, mert ha a tartalomjegyzéket megnézed, akkor azért első blikkre vannak kérdőjelek a szerkezetet illetőn. Amikor az olvasásban benne vagy, akkor a rengeteg információ miatt meg még inkább. A tartalomjegyzék sokat elmond.
Bakker, nincsen fent a Molyon, el kell készítenem, hogy láthasd; nehéz a blogíró mestersége, ezzel vagy fél órát el kell most szórakoznom egy félmondatom miatt...
Na, adtam a xarnak egy pofont: ahogy mondtam, elbíbelődtem több mint fél órát a tartalomjegyzék Moly-ra vitelével. Amikor készen lettem, akkor láttam, hogy a fülszövegben ott van a komplett minden... Baba...
Meggyőztem magamat: végül ide is bemásolom a kötet tartalomjegyzékét.
GILALD ATZMON ÉS A CIONIZMUS
Atzmon a zsidó nemzet megszületéséről; Hogyan jött létre a zsidó nép? Az izraeli paradigma; „Úgy szeresd magad, ahogyan mindenki mást gyűlölsz!”
MEDDIG LEHET SIKERES A KIREKESZTŐ NEMZETSTRATÉGIA?
„A zsidó történelem vége”; Milyen is az Ószövetség Istene? Mi tesz valakit zsidóvá? Újra kellene gondolni a cionizmust; … Hogyan látta Churchill a zsidókérdést? Emancipáció, integráció, asszimiláció
A ZSIDÓSÁG MINT VILÁGNÉP
Konrád György a zsidók hármas útjáról; Mi a közös a zsidókban? Mit jelent zsidónak lenni vagy nem lenni? … Amerikai neozsidó paradigma; A zsidó gondolkodásmód és lelki beállítódás; … Mi a júdaizmus sikerének a titka? … Ki tehát az antiszemita? Mi a zsidó szupremácizmus ideológiai háttere?
KITSOS: A CIONISTÁK ÉS A WASPOK RIVALIZÁLÁSÁRÓL
A szuperbankárok és a kommunizmus; A zsidó kiválasztottság – babona vagy valóság? Grama rabbi a zsidó felsőbbrendűségről; Bernard Lazare az antiszemitizmus okairól;… Vannak-e bizonyítékok a gázkamrák létezésére?… Mennyi áldozata van a holokausztnak? … Felelősek-e egyes befolyásos zsidók a holokausztért?
MI A ZSIDÓK ÉS A KERESZTÉNYEK KÖZÖTTI ELLENTÉT VALÓDI OKA?
Ravage. „Egy igazi vád a zsidók ellen”;) A zsidó mint a nemzsidók képviselője; … A kapitalizmus a legalizált kamat és uzsora rendszere; … Hogyan alakult a pénzügyi és a gazdasági helyzet a Római Birodalomban?
A ZSIDÓ VILÁGNÉZET TÁRSADALMI, GAZDASÁGI TANÍTÁSAI
Kresztus vagy Krisztus követői-e a keresztények? Mikor kezdődött a nem zsidó világ megtévesztése? … A választott nép évezredes stratégiája; … Zsidók az örök különállók; Őszintén a zsidók és nem zsidók kölcsönös tiszteleten álló kapcsolatairól
WALTER WHITE INTERJÚJA HAROLD WALLACE ROSENTHALLAL 1975 – BEN
A zsidó hitvilág és vallás; Mit mondott Rosenthall a pénzhatalomról; Az agy ellenőrzése és kondicionálása; Az ipar és a munka világának manipulálása; A vallás feletti ellenőrzés megszerzése
CIONISTA HATALMI STRUKTÚRA NAPJAINK AMERIKÁJÁBAN
Cionista hegemónia egységes vezetés alatt; A cionista hatalom globalizálódása; Lehetségesek-e alternatívák a cionista hegemóniával szemben? … Y. Dror: „Ha a zsidóság megmaradása forog kockán, akkor az erkölcs nem számít”, Kettős mérce mindenütt
MENNYIBEN KAPCSOLHATÓ EGY ETNIKUMHOZ A PÉNZÜGYI VILÁGVÁLSÁG?
Miért éppen a zsidóság? Israel Shamak – „a világ legtehetségesebb antiszemita zsidója”; … Szervezett zsidóság és a zsidó szupremácia
MI A SZEMITIZMUS?
A szemitizmus néhány internetes maghatározása; Az antiszemitizmus európai meghatározása; … Zsidó előítéletek és az amerikai kultúra; … A szemitizmus mint a beolvadás elutasítása, Hogyan maradhat meg a zsidó nép? … Mi a zsidó túlélési stratégia történelmi sikerének a titka? Egy példa arra, hogy mit kellene abbahagyni; Kiválasztottság – a szemitizmus lényege
EZ NAGYON KEMÉNY LESZ, FIGYELJ CSAK!
Az amerikai társadalom, de más népek is megtapasztalhatták, hogy számos zsidó lelkesen egyetért a Lubavicsi szekta néhai vezetője, Schneerson rabbinak a zsidó felsőbbrendűségre vonatkozó nézeteivel. Ezek csaknem isteni minőség- gel ruházzák fel a zsidó lelkét és testét. Azt feltételezhetnénk, hogy ezek a nézetek csak egy ultraortodox, marginalizálódott és kis létszámú zsidó közösségre jellemzőek. De nem ez a helyzet. Menachem Begin, aki az Irugn nevű terrorista csoport vezetője volt Izrael állam megalakulását megelőzően, majd Izrael miniszterelnöke lett, s aki a béke-Nobel-díjat is megkapta, nem volt vallásos zsidó. Mégis hangoztatta:
„A mi fajunk az uralkodó faj. Mi vagyunk ennek a bolygónak a megszentelt Istenei. Mi, akik legalább annyira különbözünk az alacsonyabb rendű fajoktól, amennyire azok különböznek a rovaroktól. A mi fajunkhoz hasonlítva a többi fajok valójában vadállatok és állatok, legjobb esetben háziállatok. Más fajokat emberi ürüléknek tekinthetünk. A mi rendeltetésünk, hogy uralkodjunk az alsóbbrendű fajok felett. A mi földi királyságunk felett a mi vezérünk vaskézzel fog uralkodni. A tömegek a talpunkat fogják nyalni, és rabszolgaként fognak szolgálni minket.”
Azt mondják az a jó szöveges tartalom, amit össze lehet foglalni két mondatban. Ezért a blogbejegyzések írásakor mindig az ajánló megírása a legnagyobb feladat. Hol sikerül, hol nem.
Ebből kiindulva azon gondolkodtam, Drábik úr könyvét hogyan tudnám két mondatban összefoglalni. Valahogy úgy, hogy lefedje az általa írtak, gyűjtöttek tartalmát, de ne legyen antizsidósan közhelyes. Hm, feladat a javából! Kell nekem mindig ilyen hülye helyzetekbe hoznom magamat!
Talán ez: Önvallomások tükrében – A zsidók hatalma a világ felett
Vagy bulvárosabban: Merre tart a világunk a szemiták kezében?
Titokzatosan: Első- és sokadrendűek, avagy felülről irányítva
Misztikusan: Sok millió Isten könyörtelen uralma
Cinikusan, ironikusan: Vakok és gyengén látók alázatos semmittevése – A világ körülmetélt története
És így tovább...
Drábik tulajdonképpen semmi újat nem mond. Nehéz is lenne ebben a kérdésben. Az ismert érvek, logikai láncokat jobbára idézetekkel támasztja alá.
Egy olyan gondolat volt, ami nekem teljesen újat mondott: amikor a birodalmak, elsősorban Róma összeomlásának, az okairól beszélt. Az összeomlás okának ugyanis a kereszténységet és a kamatrendszert jelöli meg.
S bár sorra vesszük vele a tényleg bevett témaköröket,.
- a zsidóség eredete
- a bibliai választottságból fakadó szupremáció (ennek David Duke egy egész könyvet szentelt)
- az ebből következő zsidó rasszizmus
- a zsidó elkülönülés okai és értéke
- a permanens zsidó kettős mérce
- a zsidók elleni, mindenhol előbb-utóbb felszínre törő ellenérzések oka
- a holokauszt mint történelmi tény; Drábik ezerrel alátámasztja a népírtás tényét, a gázkamrák működését, tehát nem revizionista. Viszont a hatmilliós szám tényei felett kicsit elidőzünk
- a holokauszt mint a felsőrendűség bizonyítéka
- a holokauszt mint pompás bevételeket biztosító iparág
- a holokauszt mint filozófiai zsarolóeszköz
- a holokauszt mint érv Palesztina elfoglalása mellett
- a holokauszt mint permanens pszichológiai fegyver
- a zsidó túlhatalom a banki szférában (a mai kamatrendszer, a kamatos kamat gyakorlatilag törvényesített uzsora) és a művészvilágban (tudod, Woody Alan: „Melyik a világ legnagyobb zsidó találkozási alkalma? Hát az Oscar-gála!”; egy random, autentikus példa az Oscar és a zsidóság kapcsolatára) és a média egészében.
- a háttérhatalom globalista tervei és tevékenységé a világkormány létrehozásának érdekében
- a zsidóság és a kommunizmus elvitathatatlan azonossága
- ÉS LEGFŐKÉPPEN: annak folyamatos hangsúlyozása, hogy a szervezett zsidóság nem azonos a zsidó nép egészével: erre a három legékesebb példa:
- Hitler a nyugati tőke hatalmas pénzügyi segítségével került hatalomra
- a második világháború idején a Nyugat nem sokat tett a zsidóság megmentéséért, pedig lettek volna lehetőségek: volt, hogy menekültekkel teli hajót fordítottak vissza az Óvilágba
- Amerika mára egyértelműen zsidó irányítás alatt áll; David Duke erről is igen sokat elmond (kérdés, Trump tud-e, akar-e ellene tenni?)
VÉGSŐ SORON AVAGY KICSIT RAGADJUNK LE AZ ANTISZEMITIZMUSNÁL
azt mondhatom, amit nagyjából bármelyik Drábik-könyvről: információ annyi mint a tenger, néha el is veszünk benne. Különösen azért, mert a könyv szerkezete nem teljesen világos. Viszont az amit mond, minimum elgondolkodtató, sok helyütt megdöbbentő, felháborító, vérlázító, kijózanító.
Ellenben semmiképpen nem antiszemita a szó mindennapi értelmében. Nem gyűlöli a zsidóságot. Mi több, nem gyűlöl: tényeket közöl a zsidóság gondolkodásáról, a kialakulás hátteréről, a történelméről, a szervezett zsidóság tevékenységéről, gátlástalanságáról és a bűneiről. Bár ha alapul vesszük a könyv és sokak megfigyelését, hogy nem az az antiszemita, aki gyűlöli a zsidókat, hanem akit a zsidók annak mondanak, akkor Drábik természetesen és magától értetődőn antiszemita. Ahogyan Vonnegut mondta: így megy ez!
KI TEHÁT AZ ANTISZEMITA?
Ma elsősorban nem az számít antiszemitának, aki ezért vagy azért nem szereti a zsidókat, hanem az, akit ezért vagy azért, de nem kedvelnek a zsidók. Korábban azt szokták antiszemitának nevezni, aki faji előítélettel viseltetik a zsidókkal szemben. Most a gyűlöletbeszéd a divatos szóhasználat, és ez azt jelenti, hogy valaki például bírálja a cionizmust és annak politikai programját. A gyűlöletkeltés azonban, vagy a gyűlöletbeszéd nem azonos a cionizmus bírálatával. De ha így átértelmezik a szavak eredeti értelmét, az lehetővé teszi, hogy bárkire rá lehessen ragasztani az antiszemita címkét. A Szovjetunióban a bolsevik hatalomátvétel után nyomban ellenforradalminak minősítették az antiszemitizmust, és keményen büntették. A XIX. században a demokratikus Nyugaton az antiszemitizmus politikai bűncselekmény, mert az új világrend létrehozása ellen irányul.
Ted Pike amerikai tiszteletes mélyrehatóan elemezte az Egyesült Államok 2004-ben elfogadott törvényét a globális antiszemitizmusról (Global Anti- Semitism Review Act). Ted Pike arra törekedett, hogy kiderítse, mi a washingtoni Globális Antiszemitizmus Minisztérium létrehozása mögött meghúzódó valódi motívum. Tizenkét pontban összegezte megállapításait. Ezek szerint az Egyesült Államokban meghatározó szerepet játszó izraeli lobbi a következő magatartásokat tekinti világszinten antiszemitának:
- Minden olyan állítás, hogy a zsidó közösség ellenőrzi a kormányt, a tömegtájékoztatást, a nemzetközi üzleti kapcsolatokat és a pénzügyi világot, antiszemitának számít.
- Az erős Izrael-ellenes érzelmi beállítódás is antiszemitizmus.
- Izrael jelenlegi és korábbi vezetőinek erőteljes bírálata is antiszemita.
- A zsidó vallás és a zsidó vallási vezetők vagy vallásos irodalom, különösen
- a Talmud és a kabbala bírálata is antiszemita megnyilvánulás. Antiszemitizmusnak számít az az állítás, hogy az amerikai kormány és törvényhozás, a zsidó-cionista közösség, beleértve az AIPAC (American túlságosan erős befolyása alatt áll. Israel Public Affairs Commettee - Amerikai-izraeli Közügyek Bizottsága)
- Antiszemita az, aki bírálja a zsidó-cionista közösséget azért, hogy elősegíti a globalizmust, az új világrend létrehozását.
- Antiszemita magatartás, ha valaki a zsidó vezetőket vagy az ó követőikről azt állítja, hogy azok bujtották fel a rómaiakat Jézus Krisztus keresztre feszítésére.
- Antiszemitának számít az is, aki megpróbálja csökkenteni a holokauszt áldozataira vonatkozóan a hatmilliós végszámot.
- Aki rasszista, fajgyűlölő államnak nevezni Izraelt, szintén antiszemitának számít.
- Antiszemitizmus az is, ha valaki azt állítja, hogy létezik cionista összeesküvés.
- Ugyancsak antiszemitizmus az az állítás, hogy a zsidók és a vezetőik idézték elő Oroszországban a bolsevik forradalmat.
- Antiszemitizmus az is, ha valaki becsmérlő kijelentéseket tesz zsidó emberekről.
- Antiszemitizmus az is, ha valaki tagadja a többségében ateista zsidóknak azt a jogát, hogy elfoglalják maguknak Palesztinát.
- Végül, az is antiszemita megnyilvánulás, ha valaki azt állítja, hogy a Moszad húzódik meg a 2001. szeptember 11-i tragikus események mögött.
E felsorolásból kiderül, hogy a világuralomra törő transznacionális pénzkartell kabbalista érdekcsoportjai mit akarnak elhallgatni a világ közvéleménye elől. A felsoroltakból azonban az is következik, ha valaki őszintén hisz a tényekkel alátámasztott igazságban és az univerzális erkölcshöz igazodó igazságosságban, és ezt ki is nyilvánítja, akkor máris antiszemitának minősíthető. Ha valaki tehát komolyan veszi az olyan emberi jogokat és politikai szabadságjogokat, mint a szólás- és sajtószabadság, a tények kutatása és az érdemi demokrácia előnyben részesítése az alibidemokrácia kiürült formáival szemben, akkor ó is antiszemitának címkézhető. Ha valaki ellenzi és szembeszáll a nyílt és álcázott zsarnoksággal, a korrupcióval és az emberi életek pusztításával, akkor csak számíthat arra, hogy antiszemitának skatulyázzák be. (111–112.)
A FOLYAMAT
Egy szó mint rengeteg, oldjuk fel a titkot, miért a baj egyáltalán a zsidósággal, miért érték el a történelem során gyakorlatilag Európa minden országában, volt, ahonnan többször is, hogy kiutasítsák őket? Miért ugyanazon sztereotip jelzők jutnak az emberek döntő többségének az eszébe, ha a zsidó szót hallja?
Drábik könyvének a válasza: minimum elgondolkodtató. A történelem során gyakoratilag minden európai országnak gondja támadt a zsidósággal. Ezek az országok egymástól eltérő mentalitással, gondolkodással, kultúrával bírnak. Erre persze lehetne az a válasz, hogy a zsidó nép minden országban kilógott a befogadó országok nemzeti szövetéből. Kilógott, mert ragaszkodott a másságához, elkülönült, megőrizte a vallását, annak törvényeit, és szinte kizárólag berkeken belül házasodott. Miközben gyakorlatilag mindenhol a kezükbe került az őket befogadó országok pénzügyi, gazdasági erejének nagy része, királyoknak, fejedelmek ők adtak kölcsöneket, ők irányították a gazdaságot. És mindez ingerültté, iriggyé tette a befogadó országokat. Mert a más mindig irritáló, a sikeres más pedig végképp az.
Mondom, lehetne ez is a válasz. Érdekes azonban, írja Drábik idézetek által, hogy annyi ország annyi népe mind egyformán reagált a zsidóságra. Befogadták őket, majd a befogadók besokalltak. A sok, különböző nép közös nevezőre jutott a zsidókat illetőn. Az elűzésüket jobbára egy bizonyos lélektani határon átlépő arroganciájuk váltotta ki.
Drábik könyvének a címe és alcíme egyértelműen összefoglalja miért a rengeteg különböző nép azonos reakciója: A kiválasztottak – A szemitizmus – elkülönülés és kettős mérce.
A VÁLASZTOTTSÁG
Adventista koromban írtam pár könyvet, kettő meg is jelent, az egyiknek Marana Tha! volt a címe. A könyvben volt egy fejezet, ami az adventista identitásról szólt. Az volt a címe, hogy Több-e, aki adventista? Azért írtam a cikket, mert az adventisták hisznek abban, hogy ők Isten utolsó időkre választott népe. E miatt az általuk tényként kezelt tanítás miatt sokukban megnyilvánult az üdvözültség bizonyosságának öntelt gőgje.
Jómagam is hittem annak az egyháznak a választottságában. Sőt, ma sem vagyok arról meggyőződve, hogy nincsen igazuk ebben a kérdésben. De az üdvözültség biztos tudata és pláne a gőg a kérdés, a választottság tökéletes félreértése volt. A könyvembe erről írt fejezet lényege ez volt: ha Isten kiválaszt egy adott embert vagy adott csoportot, akkor nem annak az érdemei miatt választ, hanem egy konkrét feladat elvégzésre.
A zsidóságnak, mondja és bizonyítja idézetekkel Drábik, a választottság tudata a magasabbrendű faj bizonyosságát nyújtja. S mint magasabbrendű faj, értékesebbnek tartja magát. S mert értékesebbnek tartja magát, a más fajok, (jó fajtákat) lenézi, megveti, lekezeli, semmibe veszi. Gondolhatja a magasabbrendűségét azért is, mert a zsidóság IQ-ja gyakorlatilag az összes faj (fajta) felett áll.
KETTŐS MÉRCE
Vannak a zsidók és van mindenki más. Mert a zsidók választottak, ők külön kasztot képviselnek. A külön kaszt tagjai, ha ilyen-olyan kérdésekben megosztottak is, végső soron összetartanak.
A zsidók családszeretete legendásan példaértékű.
Ahogyan az is, hogy egymással szemben a végtelenségig becsületesek.
S ahogyan az is közismert, hogy kifelé már nem azok. A másodrendűekkel szemben ugyan miért kellene ugyanolyan erkölcsi mércét, mértéket használni mint a magasabbrendűekkel szemben? Ezért van az például, hogy egy zsidó a gojoknak tett esküjét simán megszegheti Ez nagyon hasonló ahhoz, ahogyan az Izrael állam létezésével, céljaival azonosuló teoretikusok simán levezetik, Izrael védelmében miért megengedett a sajnálatos, de adott esetben szükséges népírtás is. Ahogyan a befogadó társadalmak feletti pénzügyi élősködés is. És a szellemi élet lenyúlása, a közgondolkodás kényszerített irányai is. (A tolerancia diktatúrája, írja Drábik másokra hivatkozva, tökéletesen kiheréli a nyugati társadalmat: védtelenné teszi olyan irányzatokkal, erőkkel szemben, amelyeknek eszébe sincsen toleránsan gondolkodni és cselekedni. Ilyen például a zsidóság is. Ebből fakad, hogy a zsidó gondolkodás és cselekvés bármiféle kritikája azonnal antiszemitizmusnak minősül.
És ezáltal uralkodhatnak a kisebbségek a többség felett. Vagyis korunk a kisebbségek diktatúrája, demokráciába öltöztetve. A demokráciát pedig csillogó játékszerként megkapta az agymosott csőcselék, aki kritika nélkül visszhangozza, amit innen-onnan összeszed.
JUDAIZMUS ÉS CIONIZMUS
Vagy rosszul olvastam és értelmeztem az olvasottakat, vagy Drábik János valóban vergődött egy kicsit a judaizmus és a cionizmus kettéválasztásával.
Mert aki izraelita az nem feltétlenül cionista. És aki cionista, az nem feltétlenül izraelita. Holott mindketten zsidók. Aki izrealita azt a zsidóságából elsősorban a vallása érdekli. A cionistát pedig Izrael állam érdekei, a zsidóság politikai sorsa. A cionisták és a judaisták egy dologban értenek egyet: a zsidók Isten választott nemzete. És abban, hogy a kettős mérce tökéletesen indokolt a zsidóság egészét illetőn, hiszen ők Isten választott népe.
PRIVÁT DILLEMMÁM
Többször írtam már: a zsidó-témájú könyvek értékelésén mindig belefutok az elmélet és a gyakorlat saját oldali összeférhetetlenségének a dilemmájába.
Drábik könyvében is itt van az elmélet a zsidósággal kapcsolatban. Idézetekkel, véleményekkel, ok-okozatokkal vastagon alátámasztva, kibélelve, megspékelve. A másik oldalon meg zsidó intézményben dolgozom. És rendre elképzelem, milyen arcot vághatnak, mit érezhetnek a kollégáim, a főnökeim, amikor a saját fészkembe székelek az ilyen témájú kifejtésekkel, értékelésekkel?
De sokkal nagyobb dilemma, hogy a fentieket majdnem tökéletesen képtelen vagyok összehozni azokkal a zsidókkal, akiket személyesen ismerek, akikkel nap mint nap találkozom. Jó, a seregben volt egy olyan főnököm, egy törzszáslós, akivel nekem személyes konfliktusom nem volt ugyan, de aki megtestesített az összes zsidókról szóló sztereotípiát. De ő az egyetlen, személyesen ismert zsidóm. A többibe csak belemagyarázni tudom a sztereotípiákat.) Nem azért mert ezek az általam ismerteke szentek. Ó, dehogy, nem azok! Ahogyan te sem, de még én sem vagyok a bűntelenség értelmében az. Emberek. Mint te vagy én. Jók, meg rosszabbak. Ahogyan minden goj körülöttük.
S ha netán egyik-másik néha úgy nyilvánul meg, hogy az nem szalonképes, még soha nem jutott az eszembe annak tulajdonítani, hogy én, a goj mintegy alantas munkakörben tevékenykedek hozzájuk képest. Mindig egyszerűen emberi hiányosságnak fogtam fel az esetleges minősíthetetlenségüket, nem pedig a zsidóságuk megnyilatkozásának. Lehet, hogy velem van a baj. Egy kollégám minden megmozdulásukban érzékeli, látja a szupremácizmusból fakadó zsidót.. Annyira naiv vagyok, vagy már belém ette magát a korszellem, hogy erre soha nem tudtam szívből rábólintani.
De még az is lehet, hogy azok a zsidók, akiket ismerek, mind túl kis pontok azokhoz képest, akik nem azok.
A ZSIDÓSÁGRÓL SZÓLÓ KÖNYVEK ÉRTÉKELÉSEI EZEN A BLOGON
Norman Finkelstein: A holokauszt-ipar
Lisicki: Vér tapad a kezünkhöz?
David Duke: A zsidó szupremácizmus
Shlomo Sand: Hogyan alkották meg a zsidó népet?
Jerôme és Jean Tharaud: Zsidó uralom Magyarországon
Richard E. Harwood: A hatmilliós zsidó mítosz nyomában
Rácz András: Torkig vagyok a holokauszttal!
Ladányi Attila: A Holokauszt-mítosz mint a liberálnáci diktatúra alapja
Germar Rudolf: Felboncolt holocaust (Az „igazság” és az „emlékek” egyre erősödő kritikája) aaa
ÁLTALAM OLVASOTT DRÁBIK JÁNOS KÖNYVEK
Kié a magyar állam?
Drábik János: A sötét újkor
Jé, csak ennyi? Isten bizony többre emlékeztem...
Gold Book, Debrecen, 2011, 400 oldal · ISBN: 9789634261940
Az alábbi kép egyben link is ám!
2025 április közepe, nem sokkal a fizetésnap után, rohamosan ürülő bankszámlával. (Tényleg a bankok és a zsidók viszonyáról nem is írtam, pedig...)
Ma van a húsvéti hosszú hétvége első napja. Tegnap a nap végére már ki voltam mint a kutya. Az egész napos rohangálás után hazafelé még vásárolgattam kicsit, hogy aztán elmenjünk a hétvégére is vásárolni. Kilenc felé elájultam.
Mi is történt a héten? Igazából semmi. A fénypont az unokázás volt megint. A többi: munka, hivatalos ügyek intézése, Szerelmetesfeleségtársam cége kiberbiztonságának a biztosítgatása, illetve új utak keresése.
