Nem tudom pontosan, hogyan alakult így. Soha nem foglalkoztam velük mélyebben, semmiféle érdeklődés szintjén. Azt hiszem, különösebben nem is találkoztam velük sehol sem. Stoker Drakulája meg volt. A Vámpírok bálja is, röhögtem rajta, de mégis kuszának és erőltetettnek tartottam. Pedig…

Hát szóval, azt mondom neked, piszok furcsán működik az emberi agy! Bizony! Szerelmetesfeleségtársam egyik vesszőparipája az agyunk furmányos működése, egy időben sorban olvasta a vele kapcsolatos könyveket, és csuda lelkesen olvasta fel nekem az érdekesebb eseteket.  És akkor itt van ez a Szergej…

Akartam olvasni. Mondom máshogyan: volt, hogy akarnom kellett olvasni. A fülszöveg annyira ígéretes volt, meg persze a szerző neve (annak ellenére, hogy mivel vámpír-történetek ellen, az eredeti Stoker-féle Drakula-sztori kivételével. be vagyok oltva, ezért az Őrség-történetek teljesen hidegen…

Lukjanyenko rádöbbentett valamire: én vagyok az ideális olvasó! Nem minden szempontból, de abból bizonyosan, hogy hiába tetszett ennek a könyvnek az első része, hiába nem túl régen olvastam, nehézségekbe ütközött a részleteket felidéznem, pedig ez a kötete szerves folytatása az előzőnek. Azért…

A második általam olvasott Lukjanyenko-könyv. (Nem számítva a többször elkezdett, de félbehagyott Őrség-et.) Az elejét faltam: nagyon tetszett a történet megszakítatlan vezetése, a stílusával meg elsőre megbarátkoztam. Aztán a Pjotr átalakulásakor nekem leengedett a történet. Egyértelmű volt, hogy…

Volt bennem előítélet Lukjanyenko-val szemben. Volt már a kezemben az Őrség-könyvek első darabja, de első blikkre nem győzött meg. Ezt a könyvet a fülszöveg alapján vettem ki a könyvtárból. Nem csalódtam. Egyfelől a humora miatt. Másfelől a cselekményesség miatt. Harmadfelől a mondanivaló miatt.…