Az a jó abban, hogy az ember félművelt panelproli, hogy időről-időre rácsudálkozhat arra, hogy milyen fontos könyvek kerülnek a kezébe, sőt arra is, kicsodák a szerzőik és milyen tevékenységet, munkát végeztek eddig.  Amikor a jelen könyv szerzőjének első magyarul megjelent könyvét A negyedik…

Sokadszorra vagyok tanácstalan egy könyv értékelésekor, de valószínűleg így jár, aki félművelt, de érdeklődő típus: a kíváncsisága elégül, de nem képes felérni, ha nem is ésszel, de információkkal, igazat olvasott vagy csak valódit?  Lehetetlen Drábik könyvét polkorrekten, de egyszersmind korrekten…

Drábik János minden munkájában voltaképpen ugyanazt a könyvet írja, ugyanolyan módszerrel és ugyanazzal a mondanivalóval, meglepetés nem ér az olvastán. Ha mégis, akkor az csak a tájékozatlanságnak, az információk hiányának, illetve összeillesztésük elmaradásának köszönhető.  A könyv címében…

A könyv arról szól, ami a címe. S ahogyan a címében, a tartalmában sem köntörfalaz. Százhúsz oldal tömény liberalizmus-kritika. Élvezettel, bólogatva olvastam a gondolatmeneteit. Akkor is, ha egyértelműnek látszik, hogy gyakorlatilag néhány, úgy fest, alapmű zanzásítása, könnyen fogyaszthatóvá…