Mit hozna? Halált. Ez egészen biztos. Biztos, mert mindannyian meg fogunk halni. Ez az élet rendje. Így volt eddig is, és így lesz ezután is, HOLTbiztosan!  Bááár... Stevenson már a könyve első fejezetében azt állítja, hogy még ez sem bizonyos: hamarosan egyfelől őssejteken keresztül regenerálhatók…

  (Fú, itt ha következetes lennék, a borítóhoz alkalmazkodva kéknek kellene lennie a szövegnek. Hogy következetes legyen a dizájn. Csakhogy valami marha zavaró ha egy nagyobb szövegegység olyan fantáziátlan link-kék, amilyen a nagyon nem sikerült könyvborítón a szöveg színe. Kipróbáltam.…

A Facebook-ot gyakorlatilag minden egyes könyvekről szóló posztomban fikázom, amikor megosztom az értékelés elkészültét a Facebook-on.  Azért teszem ezt, mert a Facebook valami jelentésre tiltja a blogom linkjének a megosztását. (Érdekes, a párhuzamos blogét nem.) De nem is a tiltás a bajom.…

Mindenki fiókokba pakolja és egyszerűsíti a beáramló információkat. Amikor szükség van rá, kihúzza a memóriája megfelelő fiókját, és az új infót a régivel veti össze.  Ha a darknet szót meghallom, és vélem, nem csupán én vagyok így vele, azonnal a gyermekpornó, a fegyverek és a kábítószer ugrik be.…

A könyvtárban az újdonságok asztalán volt ez a könyv. Két példányban. A szerzőről csak a leglényegesebbet tudtam: abszolút liberális. Felvettem, belelapoztam, de mert igen vaskos, s mert nem csak terjedelemben, hanem szemléletében is vaskosan  liberális, hát visszatettem. Tettem egy kört a…

NEM, NEM VICCELEK, EZ TÉNYLEG CSAK TÖPRENGÉS, valószínűleg nem lesz überfrankó mondanivalója, semmiképpen nem mondom meg a tutit, és még azt sem tudom pontosan, egyetértek-e magammal. Ráadásul még csak nem is könyvről, könyvekről vagy valami kiadványról szól, bár kétségtelenül olvasnivalókról.…

Amikor az iwiw elindult, csuda jópofa, kellemes felületnek tartottam. Ha nem tudnád, a Facebook magyar változata volt,még a FB hatalmas térnyerése előtt. Tetszett, mert embereket találtam meg, akiknek az elérhetősége nem volt a bortokomban, kapcsolatok születtek újjá, és az iwiw-nek köszönhetően…

Kétszer mentem el mellette a könyvtárban, kétszer vettem kézbe, lapoztam bele, kétszer tettem vissza. Aztán tettem egy nagy kört, félemelet, emelet, nagy ez a könyvtár, aztán vissza a pulthoz, mert volt raktári kérésem is. S csak utána mentem vissza a Hamis profil-ért. S amilyen bizonytalan volt a…

Nem tudom, mi van velem. Ezzel a könyvvel hasonlóan jártam, mint Timothy Snyder legutóbbi könyvével: a főcím megtévesztett, az alcím pedig csak fokozta a félrevezettségemet. Sokkal inkább valami lélektani könyvre számítottam, mintsem arra, amit kaptam. Ebben az esetben ez sajnos nem volt örvendetes,…

Most tömör leszek. Azt hiszem. Le kellen törni annak a kezét, aki ezt a könyvet tervezte, de bizony és nagyon! Ugyancsak kellett erőlködnie, hogy olyan betűtípust és bekezdés-formátumot válasszon, ami majdnem tökéletesen olvashatatlanná teszi a végeredményt! Mert azért el kell ismernünk: egy olyan…

Valamikor, réges-régen egy messzi-messzi Üllői úti lakásban, ott, ahol a „kurta farkú kubikus túr”* valahol a Klinikáknál, távol mostani, óbudai lakásunktól, egy egészen más családi felállás akkori krízisében, pár napra éppen elhagyatva exfeleségtől és összes két gyerekemtől, akik két hétre…