Nem túlzás, évek óta kerülgettem a Conan-okat a könyvtárban. Nem láttam még Conan-filmet, nem olvastam semmi Conan-t, nem láttam még belülről Conan-képregényt.  De mert Conan nem éppen ismeretlen figura, tudtam, miről van szó. Mer' ha más nem: a Svájcinéger...  S amiről szó van, azért nem…

Vannak könyvek, hogy valamilyen formában szembe jönnek velem, és onnantól nem tudom kiverni őket a fejemből. Képregényben ilyen volt a Watchmen, a Sin City és ez a Transmetropolitan.  Csak ezt eddig nem olvastam. Látatlanba megvenni marha drága, meg hely sincsen már itthon, és ha vacak, akkor minek…

Szent egyszerűségemben tényleg szentül meg voltam győződve arról, hogy a szerző, Patrick deWitt valami skandináv figura. Ha az nem, akkor kelet-európai. Merthogy leges-legelőször a Zöld hentesek című film ugrott be róla. Mármint nem a szerzőről, hanem a könyvét olvasva. Igaz, az nem csupán…

Egyáltalán: soha nem szoktam koncepciózusan olvasni. Soha nem volt olvasási tervem sem. Feleslegesnek tartom. A kötelező olvasmányokat is mindig sokkal előbb olvastam el, még mielőtt kötelezők lettek volna.  Így semmi tudatosság nem volt abban, hacsak nem tudatalattiság, hogy a Hiheteten! Magazin…

A helyzet a következő: a mondás, hogy egyik könyv vezet a másikhaoz, tökéletesen igaz. Ha például nem létezne a képregény műfaja, akkor egy Sváb József nevű, magyar alkotó sem csinálhatott volna egy csokorra való adaptációt O. Henry novelláiból, és ha nem csinált volna, akkor én nagy eséllyel…

Ez az a könyv, aminek öt borítója van. El tudsz ilyet képzelni? Eddig én se tudtam volna, de napról napra okosabb leszek. Egyre több mindent megtudok. (Azonban az is igaz, bár nem ide tartozik, hogy egyre több mindent el is felejtek. Bár a leges-legtöbb esetben csupa olyat, ami voltaképpen…

Szeretem a képregényeket. De nem bármit és akármit. A szuperhősösöket például nem. Így a Marvel és a DC nagyjából egésze kiesik, kivéve a gyevi bírót. Néha teszek azonban komforzóna-elhagyásos kísérleteket. Általában rendre bebukom ezzel a kísérletezéssel, a fenntartásaim megmaradnak, a szimpátiám…

Ezt mondja erről a könyvről a hátsó borítón levő fülszöveg, s ezzel nagyon sok mindent összefoglal: A ​világ legkiválóbb képregényes riportere újságírói munkáit gyűjtötte össze a Frontvonalban című kötetben, benne az Irakban szolgáló amerikai hadseregről szóló, az Egyesült Államokban soha nem…

Ez is amolyan szembe-jött-a-könyvtárban-darab. Bár már nem tökéletesen ismeretlenül: két éve az első, magyarul megjelent része, a Trauma Team már a kezemben volt. Ott ezt-azt leírtam, többek között a képregény címéről, a cím értelmezéséről. Azt most nem ismétlem meg, hiszen csak egy kattintásra…

Persze, megint könyvtár, és megint a véletlen. Mr amennyiben létezik egyáltalán a véletlen...  A roppant jól sikerült borítórajz tűnt fel elsőre. Aztán az, hogy magyar szerzőről van szó. Akiről egyébként semmit sem tudtam, s bár a gépemen itt van néhány képregénye, az egyik ebben a kiadványban is…

Az elmúlt hetem olyan kis kedvetlen hét volt. Még olvasni sem igazán volt kedvem. Illetve valamiért semmi sem kötött le igazán. Három könyvet is félbe hagytam érdeklődés híján. Ezt a rabbiról szóló krimit aztán nem.  Stílusosan az Olajág Otthonok egyik könyvespolcán találtam. Azért stílusosan, mert…

Unos-unt (de annyira, hogy már én is unom, de azért a rend kedvéért) refrén: nem szeretem igazából Stephen King könyveit. Ehhez képest jó párat olvastam már. És rendszertelenül rendre a kezembe kerül ez-meg az tőle.  Az ellentmondásnak egyszerű oka van: King fantasztikusan ír, jobbára semmitmondó…

Kényszerszabim első napján hová máshová mentem volna mint könyvtárba. Ismét toporogtam kicsinyt a képregényes polcok előtt, de nem találtam érdemlegeset. Kettőt mégis elhoztam. A másik egy Batman. Amiről nem fogok írni, mert nem sikerült értelmeznem, úgy a harmadáig olvastam el, aztán csak…

Kicsit anti-sznob vagyok. Van bennem valami dafke a sikerkönyvekkel kapcsolatban. Fenntartásaim vannak a tömeges tetszéssel szemben.  Nem mondom, hogy ez jó vagy hogy egészséges, Csak azt, hogy valamiért így működök.  Nem, egyáltalán nem zavar, nem irritál, nem bosszant, ha valami sokaknak nagyon…

Kényesen, finnyásan válogatok az utamba eső képregények között. A szuperhősös amerikai ízű csihi-puhik egyre hidegebben hagynak. Még Batman Jokere úgy, ahogy, de egyébként teljesen simán nem érdekelnek. Még a Frike Comics Fantasztikus Négyese sem tudott igazi érdeklődést kicsikarni belőlem.…