Harry Harrison neve nekem eddig A technicolor időgépet jelentette. Még a blogom beindítása előtt olvastam, s a Molyos értékelésem annyira kurta, hogy fel sem másoltam ide. A kurtaságban annyit fogalmaztam meg, hogy, oké, olvasható, néha rötyögős, egyszer röhögős, de úgy különben időtöltésnek jó, de…

Kaszás István neve mindörökre összeforrt bennem A modell című elbeszélésével, amely a Gakatika 27. számában jelent meg.  Az úgy volt, hogy tizenévesen, lent a padoknál, a Harrer Pál utca végén, kicsit rézsüt az iskolával szemben ücsörögtünk, szokásosan. Éppen nem tollasoztunk. Beszélgettünk. Azt…

A Láncreakció kamaszkorom egyik kedvenc könyve volt. Többször olvastam. Viszont abba a különös helyzetbe kerültem, hogy magán a blikken kívül, hogy csuda jó volt, semmire, de semmire nem emlékszem belőle. Olyannyira nem, hogy amikor a múlt héten olvasott Ogg második bolygója című Lengyel Péter művet…