Állítólag vannak, akik tényleg elolvasták az Iliászt is és az Odüsszeiát is. Mármint Devecseri Gáboron kívül.
Én még nem. Többször belefogtam, hol ebbe, hol abba, de valami mindig elsodorta Homérosz eposzait.
Viszont úgy gondolom, nincsen ember, aki ne tudná, miről szólnak. Legalább nagyjából. Mert mindkettőnek vannak mindenféle feldolgozásai. Elsősorban a filmesekre gondolok. Meg az egyebekre, diafilmekre, képregényekre.
A magam részéről az Odüsszeiát mindig jobban kedveltem. Pedig az a sztori második része. Viszont annak, az Iliásszal ellentétben, van főhőse. Aki pozitív. Mert jó vezető. S mert jó a sztori. Izgalmas. Road-eposz. Tengeri road. Szirének, küklopsz…
Az Iliász teljesen más. Az úgy nagyjából semmilyen formában nem tetszett. Még úgy sem, hogy Brad Pitt ide vagy amoda. No, most veszem észre, benne is vagyunk a közepében, pedig ez csak a bevezetés akart lenni...
ILIÁSZ, HOMÉROSZ, TRÓJA
A dolog ott kezdődik, hogy sem a Brad Pitt-es film, sem ez a képregény nem az Iliász feldolgozása. Vagyis de, csak nem úgy... Minden bizonnyal ezért nem Iliász egyiknek sem a címe.
Arról van szó, hogy az Iliász a trójai háború egyetlen szegmensére koncentrál, és nem az előzmények, a háború és a következményeinek átfogó ismertetése. Homérosz művészi szabadságában nem történelmet írt hanem Akhilleusz/Akhillész személyére koncentrált. Úgy minden más komplexebb képet iparkodik mutatni a trójai háborúról. S jobbára kevesebb sikerrel teszi mint Homérosz, bár kétségtelenül a ma embere számára befogadhatóbb eszközökkel.
Gondolom, az meg van, hogy az Iliász a 19. századig nem tartották semmi másnak, csupán irodalmi műnek. Egy minden valóságalapot nélkülöző eposznak. Mesének.
Heinrich Schliemann német kereskedő, amatőr régész volt. Ellentmondásos figura, annyi szent! Nem gondolnád, de tény, ami ziher: a Homérosz leírása alapján végzett, 1871-ben kezdett ásatások során, megtalálta Tróját!
Schliemann, minden dilettantizmusa ellenére fölényesen bizonyította egy eposz valóságalapjait.
A trójai háború története eszement.
Parisz, a trójai herceg megszökteti a spártai király Menelaosz feleségét. Az egyesített görög sereg Trója ellen vonul, hogy visszaszerezzék a királynét. Tíz évig küzdenek, az ostrom során felvonulnak olyan nevek mint Odüsszeusz, Akhillész, Agamemnon, Hektor, Kasszandra, Laokoón illetve a görög istenek sora, akik egymással is küzdögetnek a lentiek érdekében, ki-ki a maga lentije mellett.
Aztán tíz év után a görögök lerombolják, legyilkolják, lerabolják Tróját, hogy hazafelé odavesszen az egész hajóhad egy hatalmas viharban. Kivéve Odüsszeüsz hajója. Ami, ugye, már egy másik történet.
Vagyis tíz év háborúskodás, majd mindkét oldali, majdnem teljes pusztulás egy csalfa nő miatt, aki hagyta magát megszöktetni a férjétől. Hjaj, Heléna, Heléna... Mekkora értelmetlenség: mennyi halál egy család szétesése miatt!
Persze nem mintha bármelyik háborúnak lenne értelme... A fent levők érdekei miatt a lent levők tömkelege szívja meg nagyon-nagyon, anélkül, hogy a végén bármit nyerne vele.
HOMÉROSZ KÉPREGÉNYE
Ami persze nem Homéroszé, hanem Cs. Horváth Tiboré és Sebők Imréé. A füzet címében zárójelben van az Iliász szó. Minden bizonnyal azért, mert átfogóbb, teljesebb képet ad Trója ostromáról. Elindul a kályhától, kitér apró részletekre, és végig veszi a háború egész történetét.
Ezzel nem is lenne baj, művelődjön csak a magyar! Rám is rám fér, ugyancsak...
A baj ott van, hogy ez egy képregény, ami adja magát, elsősorban képeken keresztül fejezi ki magát leginkább. Még ez se lenne önmagában baj, mert miért is lenne az?
A baj azonban kettős. Egyfelől annyi a szereplő, hogy az egyszeri ember még egyszeribb gyereke simán eltéved közöttük, hogy ki, kinek a kije, miért, merre, hány méter a kapitány?
Ám a nagyobb baj, hogy a rajzoló ehelyen egyáltalán nem áll a nézői, olvasói mellé. Írtam már (nem itt, hanem itt), hogy a rajzolónknak, Sebők Imrének több alkotói korszaka volt. A teljes képregényes munkássága 1962–1977 közé esik. '66–'73 között alkotói válságot élt át. Ami nem azt jelentette, hogy nem alkotott, de azt igen, hogy elnagyolttá, felületessé váltak a rajzai, az alakjai következetes önazonossága pedig több mint kétséges.
A trójai háború 1973-ban jelent meg a Népszavában. Szemmel láthatón még az alkotói válságos időszakból való. Mindjárt mondom, miért.
De mielőtt mondanám, mást mondok. Ismét önismétlek. Sebők Imre nem a részletek mestere. Illetve máshogyan a részletek mestere. Nem a kimunkált, aprólékos, részletgazdagság jellemzi. Ő a fény-árnyék mestere. S mert mester, ezzel is képes azt elérni, hogy úgy lássuk, tökéletesen részletgazdag. Erre A csendháborítóról írt beszámolómban több képes példát hoztam. Vagyis továbbra is tartom, hogy Sebők Imre csodálatos grafikus volt.
A trójai háború azonban zavarba ejtő. Ahogy mondtam, a történet alapvetően rengeteg szereplős. S az a helyzet, hogy a rengeteg szereplő grafikai karaktere egyáltalán nem meghatározható. Aki férfi, az szakállas: nagyjából ennyi a viszonyítási pont. Mi több, az alakok néha olyan elnagyoltan megformáltak, hogy tulajdonképpen még az sem egyértelmű, férfit vagy nőt látunk a képen vagy vice versa?
Ez a nagyvonalúság azonban nem csupán a személyek megjelenítésére jellemző. Ezt a képet sokáig néztem, hogy rájöjjek, mit látok egyáltalán.
Avagy tekintsd meg ennek az alaknak az arcvonásait:
Vagy a baloldali alak testének az arányait.
De itt például hogyan is értelmeznéd az arcot?
Ha nem volt elég, ömlesztek még ide néhány random fotót a képkockákról.
Tehetnék fel kérdéseket bármelyik rajzzal kapcsolatban, de nem teszek. Úgy gondolom, teljesen nyilvánvaló, össszehasonlítva az eddig Sebők-munkákkal (A halálsugár, A csendháborító, A repülő ember, Az eltűnt világ) ezt a képregényt: ordít a különbség. Ha azokat nem ismerném, azt mondanám, van benne valami, de azokat ismerve azt kérdezem, ez mi ez ez?
A baj az, hogy összeadva a dolgokat, Homérosz összetettségét, az adaptáció sikertelenségét, Sebők megkülönböztethetetlen karaktereit és zavaróan nagyvonalú rajzait, a végeredmény igen haloványra sikeredett. Ahogy Szerelmetesfeleségtársam szokja volt mondani: mindenki beletette a maximális minimumot. (Bocs, Homér, nem úgy gondoltam!) De így hogyan is jöhetne ki belőle valami lehengerlő?
AMI KÉPES KIADVÁNYT LELTEM HOMÉROSZ MŰVEIBŐL
Egy angol nyelvű Marvel Iliász, ha érdekel.
Mino Milani – Pierre Castex: A világ felfedezése rajzos regényekben: Odüsszeusztól – Marco Polóig
Gar-Wind, Ócsa, 2017, 108 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155201240
4/10
2022 április vége. Tegnapelőtt, pénteken Nyíregyházán jártunk Szerelmetesfeleségtársammal, mert készült vele egy másfél órás interjú a munkájáról, a vállalkozásáról. El is ment ezzel a programmal az egész nap, s olyan fáradtan értünk haza, hogy csuda.
Tegnap este pedig a Budapest Parkban voltunk Honeybeast koncerten. Nem annyira az én zeném, bár egy-két számukat kedvelem, ám SzFt-ét felettébb, ő meg szereti őket. A koncert.hu-val való barterem keretein belül jutottunk be a koncertre. S beszámolót kellett róla írnom, hogy a win-win a helyén legyen. Amivel kicsit bajban voltam. Még SzFT is azt mondta, a könyves értékelésekhez jobban értek. Pedig ő feltétlen elfogultságot szokott tanúsítani.
