Ismét egyik könyv a másikhoz. Vagyis most egyik könyv a nemlétező másikhoz. Mert az történt, hogy megkívánva Dickens írásait, ami a Karácsonyi ének kivételével az eddigi ötvenöt évemből totálisan kimaradt, gyorsan találtam egy könyves szabadpolcon egy példányt a Móra kiadású Twist Olivérből. (Azóta ugyanott egy kétkötetes, vagyis teljes Copperfield Dávidot is. Hurrá!)
A Twist Olivér eredeti regény-változatának az értékelésében leírtam, amit okvetlenül szükséges volt leírnom. Azt itt nem fogom megismételni.
Meggyőződésem volt, hogy olvastam a regény képregény-változatát, és az a képregény-változat, amit olvastam, itt van a polcon, nagyjából a fejem felett, a Klasszikusok képregényben-sorozat kötetei között.
A valóság azonban rám cáfolt. Nemhogy a polcon nem találtam ilyen kötetet, de a neten sem. Ellenben Kiss Ferenc alapos és hasznos Füles képregény bibliográfiájában de. Csak az egyáltalán nem ebben a sorozatban jelent meg. Cserébe a rajzolója: Zórád Ernő!
Ezek után uzsgyi a Füles-képregény tömkelegemhez, a tévé alatti falipolchoz, Zórád képregényei legfelül, nem kérdés, van vagy húsz darab, úgy vannak kitépkedve az egykori rejtvényújságból, én meg félbehajtott A4-esekkel választottam el őket egymástól. És igen, jól emlékeztem, itt van, megvan a Twist Olivér!
Érdekes módon, bármennyire Zórád, bármennyire Füles-képregény, egyáltalán nem emlékeztem rá. Pedig az tuti, hogy nem most volt első alkalommal a kezemben. Nagy eséllyel a dickensi nyomor iránti gyerek- és kamaszkori antipátiám a ludas a dologban. Ahogyan azt a regénnyel kapcsolatban is leírtam, annak az értékelésében.
Egyébként tudod, mi van? Érdemes lenne elolvasnod azt az értékelést, az van!
Pár napja írtam, és lusta vagyok még ahhoz is, amit szeretek.
(Ezt sem saját megfogalmazás, Gion Nándor mondta egy interjújában saját magáról. A legújabb Napkútas Gion-életmű kötetben olvastam, a 9-dikben. A címe: Minden leírt betű hitvallás [Az író mint közéleti ember])
Vagyis e helyen nem ismétlem el, amit ott már írtam. Akkor sem, ha nem áll távol tőlem az önismétlés. Bemásolni meg feleslegesnek tartom. Tényleg csak egy kattintás.
Szóval nekem ez a kitépett, Füleses verzió van a birtokomban. De most ugrott be, hogy van ám ennek rendes kiadásos verziója is. Annak a borítóját látod a bevezető mellett. Bár az nekem nincs meg.
Ismétlem, a fenti, bekeretezett bevezető szövegben megfogalmazottak miatt én most kizárólag erről a magyar, képregény-verzióról beszélek, a regényről és Dickensről annyira nem.
A helyzet az, hogy (persze ez is önismétlés), hogy a magyar képregénytörténet talán nem is létezne Cs. Horváth Tibor nélkül. Meg az is igaz, hogy ha nem olyan lett volna, amilyen, talán ez a képregénytörténet is másképpen alakul.
Cs. Horváthról született egy remek képregény. Az a címe, hogy A nagy Csé. Korrekt, élvezetes életrajzszerűség, nem szépít, nem ámít. Ami pozitívum az is benne van, meg ami negatívum, az is.
Egyfelől Cs. Horváth (továbbiakban: CsHT) lecsapott a képregény műfajára, és gyakorlatilag nélkülözhetetlenné tette magát a forgatókönyvek írásában. Fáradhatatlan volt, száma sincsen, hány történetet adaptált képes formára.
S mert adaptált, a magyar képregény hőskorszakában bárki is volt a rajzoló, irodalmi művek átiratát rajzolta meg. Nagy eséllyel nincsen több nemzet, akinek ennyi irodalmi klasszikus feldolgozása lenne képregényben.
Ha CsHT nincsen, a magyar képregények nem indulnak hódító útjukra kis hazánkban. Gondolj bele akkor nem ismernénk, Zórádot, Korcsmárost, Sebőköt, Sarlóst vagy Fazekas Attilát! Vagy sokkal később, sokkal kevesebb munkájuk által. CsHT ötlete volt az irodalmi alapanyagok átírása, s így át tudta nyomni az akkori, a képregényt meg- és elvető kultúrpolitikán a képregény műfaját.
Viszont a nagy Csé tevékenységének volt két negatív következménye is. Az egyik, hogy kezdetben CsHT nem ismerte a képregény műfaját, stílusát. Számára a képregény csak az irodalmi művek megrajzosítását jelentette. S ő ennek érdekében átírta, rövidítette a regényeket, novellákat. A szöveg, amit a képregényekbe tett, fizikailag is alig, de kreativitásban sem hagyott teret a rajzolóknak. Mármint, hogy elsősorban a rajzokkal meséljenek.
Zórád ezért is kezdett egy idő után egyedül dolgozni. Vagyis CsHT adaptációiban rengeteg a szöveg. De tényleg rengeteg. Én például, hiába Korcsmáros a rajzoló, az Esőisten siratja Mexikót című Passuth mű képregényének eddig háromszor futottam neki, ám képtelen vagyok végigolvasni. Nézegettem csak.
A másik negatívum, amit CsHT tevékenységével járt, hogy a magyar képregény klasszikus időszakában nincsen önálló történet, nincsen visszatérő, állandó alakja. Talán egyetlen próbálkozás volt, nem is sikerült rosszul, a szintén Zórád és CsHT nevéhez köthető krimisorozat, a Nyomoz a szerelmespár. Örvendetes módon idén a Windom kiadó kötetben is megjelentette a sorozatot Roberto és Julika címmel. Én még akkor írtam róla, amikor a Fülesen kívül az Ifjúsági Lapkiadó adta ki négy füzetben a hét történetet.
Szóval CsHT személye és tevékenysége ellentmondásos. De az kétségtelen, hogy jóformán minden nagy, irodalmi klasszikusból képregény lett általa. Kiss Ferenc bibliográfiája szerint Dickenstől csak a Twist Olivérből. Készült képregény a Karácsonyi énekből is, de ahhoz CsHT-nek már nem volt köze.
Nos, akkor térjünk a lényegre, CsHT és Zórád alkotására, a Twist Olivérre!
A legelső blikkem az volt, a Zórád által teremtett környezet, az alakok, a ruházkodás mennyire megfelel a történet 2007-es, BBC-s feldolgozásában látottaknak.
A filmet tegnap, szombat este láttuk. Jól sikerült feldolgozás, üresjáratok, szenvelgés nélkül. Nagy részben tartja magát Dickens regényéhez, bár van benne néhány egyszerűsítés, szereplőelhagyás, dramaturgiai arányborítás.
Három regényalak megjelenítése kicsit meghökkentett, de előre mondom, bajom egyikkel sem volt, csak jelentősen eltértek a Dickens által megformáltaktól.
Olivért egyáltalán nem így írta le Dickens. A regényeredetiben nem ennyire határozott. (A híres jelenetben, amelyben a fiúcska újabb adag ételért megy, nem mellékes, hogy Olivér nem önmagától teszi ezt meg, hanem ráesik az egyáltalán nem kívánt kihívás.) S Olivér pláne nincsen ilyen jó húsban, mint az őt alakító, nagyon szimpatikus fiúcska. S Dickens alakja szőke és sápadt. Már ha számít is valamit bármelyik különbség.
Mert a főhőst alakító kissrác, William Miller remekül hozza a némileg átgyúrt alakot.
Fagint sem így képzeltem el, de a Timothy Spall remek játéka teljesen visszaadja az alak lényegét. Ami a külsejét illeti, Zórád megfogalmazása áll hozzám közelebb.
Manapság, amikor már az Oscar-díj sem adható át, ha a film nem kisebbséggel, valami mássággal foglalkozik, szinte természetes, hogy kellett egy nem fehér bőrű szereplő is. Nancy bőrszíne és szemvágása azonban egyáltalán nem tűnik autentikusnak. Kétlem, hogy Dickens egy fekete-keleti félvérre gondolt, amikor Nancyről írt. Akkor sem, ha a szereplőt megformáló Sophie Okonedo alakításával a égvilágon semmi baj sincsen. Lehet, hogy mert a film vége felé, meglepő módon, van egy kis jóhangulatú, nem szövetidegen zsidózás. Úgy fest, kellett valami egyértelmű, világos, bocsánatkérő ellensúly, s Nancy alakja lett az.
De mondom, végeredményben teljesen rendben van ez az adaptáció, bármit nézzek is, a szereplőket, a tempót, a látványt, a dramaturgiát. Mi sem nagyobb bizonyíték, mint hogy hosszú a film, de egyáltalán nem tűnik annak.
Zórád tehát teljesen hű maradt Dickens leírásaihoz. Olivér szőke, Fagin vékony, szakállas, Nancy pedig minden porcikájában angol nő, S igen feltűnő, hogy az ábrázolásai, ahogyan egyébként mindig is, ennyire korhűek. Ráadásul, ha már szóba hoztam a BBC-s filmet, mennyire összecseng a két feldolgozásban például Mr. Bumble figurája, öltözködése.
Egyébként első látásra nem a legmeggyőzőbb Zórád Ernő alkotás a Twist Olivér. A hangsúly az első látásra kifejezésen van.
Ugyanis amikor fotózgattam a rajzokat, akkor konstatáltam, hogy ha nem is a legmegütőbb munkájáról van szó, a részletek, a kompozíció a legkisebb rajzon teljesen a helyén van, a hangsúlyok, az arányok... Eh, de mit beszélek már! Beszéljenek helyettem a rajzok, kapsz jó néhányat, tessék!
Úgy hiszem, ha CsHT szándéka az volt a képregény-átirataival, mármint azon túl, hogy egyáltalán megjelenhessenek, hogy fokozza a klasszikusok iránti olvasókedvet, akkor a Twist Olivér témája, és grafikusa remek választás volt.
Érdekességként és mellékesen említem meg, hogy mind a képregény, mind a 2007-es film teljesen figyelmen kívül hagyta Dickens, belátom, nehezen ábrázolható, csak a narrációban megjelenő és a regényben is csupán szórványosan és aránytalanul megjelenő humorát.
Amit eddig mondtam, az bizony úgy van: a regény magyar képregényváltozata igényes kidolgozású, hű a regényhez, bizony kedvet is csinál az elolvasásához. .
Ezek a Fülesben megjelent képregény adatai, Kiss Ferenc bibliográfiájában:
Ez pedig a külön kiadványként megjelent füzet adatsora:
Nero Blanco Comix, Budapest, 2014, 40 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789638989390
9,5/10
2022 decembere, a karácsonyi készülődés finise. Mi alig készülődtünk. Vettünk ajándékot persze, de egymást már hosszú ideje nem ajándékozgatjuk, amit ajándékra szánnánk azt inkább közös programba, programokba fektetjük Szerelmetesfeleségtársammal.
A karácsonnyal én személy szerint elég régen bajban vagyok. Keresztény korszakomban szembesültem azzal, hogy voltaképpen az ünnepnek tuti semmi köze nincsen Jézus Krisztushoz, nem is lehet és történelmileg is bizonyított, hogy eredetileg Mithras-ünnep volt. S decemberben ott is hideg van, a pásztorok tutira nem legeltették akkor az állataikat.
Próbáltam túllépni a tényeken, de maradt az, hogy a karácsony egy szép, kicsit giccses, nagy mértékben hajszás szokás. A család ünnepli, én részt veszek benne, de csak fékezett habzással. Egyáltalán nincsen túltolva. De a lényegét, mondom, nem értem. Ünnep annak kell, ami ritkán van. A szeretet ünnepe a mindennap. De legyen mindenkinek, ahogyan akarja, s ahogyan érzi. De a pihenés piszok jól fog esni!
