Egy félművelt panelproli nagyon szubjektív olvasó-naplója a 21. század negyedéről

Moha olvasó-NAPLÓJA

Moha olvasó-NAPLÓJA


Jean-Claude Forest: Barbarella 2. – A percfaló dühkitörései

A nimfomán, orrba-szájba vetkőző űrcsaj újabb tripp-kalandjai a téridő őrült zugában

2024. március 18. - Mohácsi Zoltán

Írtam már egy Barbarella-ról. Vagyis inkább a másik Barbarella-ról. Mert több nincsen, két füzet jelent meg magyarul. A héten bent voltam a V26 képregényboltban, és ott találtam meg ezt a második és egyben utolsó kötetet.  Azonnal lecsaptam rá. Mert az első kötet cselekményéről semmi konkrét nem…

Tovább

Nathan Never 1.: Sigmund titka – Az alexandriai világítótorony

A világunk 172 év múlva, olasz akció-képregénybe álmodva

  SIGMUND TITKA  Írta: Mirko PermiolaRajzolta: Sergio Giardo   AZ ALEXANDRIAI VILÁGÍTÓTORONY  Írta: Davide RigamontiRajzolta: Ivan Calcaterra Kicsit csalóka a borító jobb sarkában az egyes szám, sőt, valamelyest megtévesztő maga a borító is. Ugyanis ugyanezzel a képpel már megjelent egy Nathan…

Tovább

Georgij Martinov: Támadás ​a Föld ellen

Egy másik, nem ideológiamentes, de bájosan rejtélyes, sokfajú szovjet sci-fi

Gondolj bele, mennyre elkaphatott a retró sci-fi-feeling gépszíja, ha egy könyv közbeiktatásával egymás után kettőt is elolvasok ugyanattól a szerzőtől! Mi több, olvasnám a harmadikat is, de hiába néztem át az összes könyvespolcot, egyszerűen nem lelem... Az előző könyv A Föld nővére volt,…

Tovább

Georgij Martinov: A ​Föld nővére

Egy hatvanöt éves, nagyon klassz kis Vénuszos sc-fi: béke, barátság

Évek óta a polcomon van ez a könyv, a szerző másik két, magyarul megjelent regényével együtt. Eddig egyiket sem olvastam. Pedig a háromból egyet Szerelmetesfeleségtársam adott a kezembe a Római téri könyvmegállónál: „Te szeretni szoktad az ilyeneket!” Nagy becsben tartom azokat a könyveket, amiket…

Tovább

Némely legjobb olvasmányok a 2023-as évből

Semmi objektivitás, mindent a csupasz hedonizmus miatt olvastam most is, egész évben

  Az élet nem élet  könyvek és olvasás  nélkül.     2023-ban  sem mondott ennek semmi ellent.    Pedig a mennyiség és a maradandóság semmiféle értékelhető arányt nem mutat: szinte egyáltalán nem kamatoztatok az olvasásból semmit. Se nem fejlődőm, se nem bóvül a tudásom, se nem tágul a…

Tovább

Fred Hoyle – Geoffrey Hoyle: Űrhajók ​a Göncölszekérben (Űrhajók a Göncölszekérben 1.)

Majdnem izgalmas, képregény-szerű űropera-vázlat

Meglepő fordulat: hiába van mostanság (2023 novemberének a vége) hideg, a Pethe Ferenc téri Könyvmegállóban mégis voltak még könyvek. Ilyenkor már nem szoktak lenni. Ha mégis előfordulnak a közelben lakó rengeteg hajléktalan elviszi tüzelőnek. (De azt, hogy az egyik vadbarom miért tépkedi le a…

Tovább

Philip K. Dick – Roger Zelazny: A ​Harag Istene

Lewis Caroll „Alice”-e, csak sci-fiben. De attól még élvezetes és gondolkodtat is

Egy PKD-kötet megjelenése mindig esemény. Magyarul eddig, ezzel a mostanival együtt negyvenkét műve látott napvilágot. Ha jól számoltam. A lényeg, hogy nem kevés. Kérdés, ha azt mondom, egy PKD-kötet megjelenése mindig esemény, akkor az azt jelenti-e, hogy minden könyve remek, kiváló,korszakalkotó…

Tovább

John Brunner: A ​Yan játékmesterei

Eltérő életformák végzetes kommunikációja, avagy a "Solaris" angolul

Vannak könyvek, amik gyerekkorom óta itt vannak a polcaim valamelyikén. Vagy azért, mert annyira tetszettek, amikor olvastam őket, hogy csak akkor tékozolódnak majd el, ha elmentem erről a Földről. (Erre komoly fogadkozást kaptam Szerelmetesfeleségtársamtól. Valahogy úgy, mint amikor Nagyikám…

Tovább

Korcsmáros Pál: Életműsorozat 1. – Mikrotánia és az űrhajótöröttek

Amikor Korcsmáros sci-fi-ben gondolkodott, és azt a kiadó meg mind összegyűjtötte!

Most jöttem meg a könyvtárból. Több kincs is jött velem. Elsősorban és mindenek előtt ez a kötet. Semmit nem tudtam róla, igazi meglepetés volt, lett. Különös tekintettel arra, hogy a benne szereplő hét történet közül csak egyetlen egyet ismertem ezelőtt. Vagyis nagy az öröm Moha táján ezek felett…

Tovább

Brian K. Vaughan – Cliff Chiang: Paper Girls – Újságoslányok 1–2.

Hát, nem egy mindennapi, amcsi kisvárosi történet! Zombi időutazók, sárkánygyíkok, miegymás

Egyre több képregény van a Szabó Ervin Könyvtár központi épületében. Én ennek nagyon örülök. Akkor is, ha a döntő részét a kezembe sem veszem. A Marvel és a DC-univerzum nagyjából hidegen hagy, a Hellboy-ból elég volt, amennyit eddig olvastam, a mangák nem érdekeltek soha (egy kivétel éppen a…

Tovább

George R. R. Martin: Tuf utazásai

Mondd ki az első nevet, ami erről a könyvről az eszedbe jut? Lem!

Ha R. R. Martin, akkor Trónok harca. Amiből a negyedik résznél kiábrándultam, az ötödiknél egy kicsit visszaábrándultam, de a lelkesedésem lelohadt. A filmsorozatot sem néztem végig. Nem azért, mert nem érdekelt, hanem mert elfogyott az érdeklődés. Nem eldöntöttem, eldöntöttük, hogy akkor, na ja,…

Tovább

Aldous Huxley: Szép ​új világ

Mennyire jó regény az antiutópia egyik fő klasszikusa?

ALDOUS HUXLEY antiutópiája George Orwellé mellett az antiutópiák netovábbja. Vannak követőik bőségesen, de ők lettek, maradtak a legnagyobbak. Mindkettő a jövőben megvalósuló diktatúrák működéséről fantáziál, mindkettő örök kedvence az olvasó népségnek, mindkettő erősen feketelistás volt a sokak…

Tovább

Harry Harrison: Bill, ​a galaktika hőse

Sci-fi-paródia, amiben ott van korunk veleje, s mi meg kínunkban végigröhögjük az egészet

Harry Harrison neve nekem eddig A technicolor időgépet jelentette. Még a blogom beindítása előtt olvastam, s a Molyos értékelésem annyira kurta, hogy fel sem másoltam ide. A kurtaságban annyit fogalmaztam meg, hogy, oké, olvasható, néha rötyögős, egyszer röhögős, de úgy különben időtöltésnek jó, de…

Tovább

Jiří Marek: Boldogkor

Simán ott a helye a nagy–nagy rokonok („1984”, „Szép új világ”) mellett! Na, jó, eggyel alattuk.

Jól olvasod:  BOLDOGKOR. És nem Boldog kór. Vagyis nem  egy kórságról van itten szó, kérem! De nem is Boldogkor, olyan értelemben, hogy „Mikor?”, „Hát tudod, akkor, amikor... boldogkor, na!” Hanem Boldogkor. Úgy is, mint Boldog Kor. A Boldogkor kifejezés nem csupán tulajdonnév, hanem minőségjelző…

Tovább

Szergej Sznyegov: Istenemberek

Optimista, retro mese-űropera. Ebből egyik sem szitokszó, sőt!

Amikor ez a kötet magyarul megjelent, én már nem követtem szoroson a Galaktika Fantasztikus Könyvek megjelenéseit. Mert, ugyebár, az Istenemberek abban a sorozatban látott magyarul napvilágot. A nem követést ebben az esetben rosszul tettem. Azért volt hiba, hiányosság, mert a sorozat számomra két…

Tovább
süti beállítások módosítása