Jarpe tulajdonképpen megelőzte a korát. Vagy csak én nem vagyok képben, mikor hol is tart a sci-fi irodalom. A mesterséges intelligencia témája, kérdése, személye (?) engem csak úgy egy éve kezdett foglalkoztatni igazán. Tavaly nyáron, a nyaralásunk alatt, Gyulán keresgéltem képgeneráló oldalakat. 

Nézegetem, nézegetem, de úgy tűnik, Jarpe úr nem bonyolódott bele túlságosan az irodalom gyártásába, ezen kívül írt még egy könyvet a mesterséges intelligenciáról, aztán elmerült a biológia csodáiban, és valami klinikaféleségre cserélte az irodai szoftverét: gyógyszerekkel foglalkozik. Vagy mivel. Tény, hogy nem az irodalommal, a könyvírással. Ki tudja, mivel jártunk (volna) jobban...?

A Szabadesés Rádió nem egyértelmű közönségsiker. A tetszési indexe (amit én továbbra is a moly.hu-n tudok valamelyest megítélni, eléggé szórt. De a az egytől-ötig lehetséges csillagozási rendszerben a középtartományra kattintottak a legtöbben. 

* 

A fülszöveg ebben az esetben sem sikerült rosszul, tulajdonképpen korrekten elénk hajítja a történet fő csapásait. 

A ​Földet egy Walter Cheeseman névre hallgató, hatalomőrült szociopata számítógépzseni milliárdos akarja megkaparintani, a bolygó sorsa pedig nem kevésbé izgalmas alakok kezében van. Aqualung, a páratlan technikusi képességekkel is megáldott, rejtélyes exrocker talán a formálódó ellenállás kulcsfigurája lehet, de az is elképzelhető, hogy mindössze egy mesterséges intelligencia bábja. A Cheeseman egykori beosztottjának és nem mellesleg esküdt ellenségének számító Quin Taber pedig talán az egyetlen ember, aki képes lehet kezelni a világhálót uraló BitRagadozót.

Az élet nem nevezhető éppen unalmasnak: a Föld az Egyesítés mozgalmának hívei és a hevesen ellenálló nacionalisták közötti összecsapásoktól hangos, miközben a Hold kolonistái a sárbolygótól való elszakadáson dolgoznak.

Igen, valahogy így... Tényleg. 

Na, most! A könyv eredetileg 2007-ben jelent meg. Az MI a közember számára a sarkon sem volt még, a világ egyesítése meg pláne. Bár tulajdonképpen most éppen az Ukrajna miatti széthullás tűnik az esélyesebbnek, de ha például a biblia végidő modellt vesszük alapul, az egyesítés előtt valami nagy összeomlásnak kell bekövetkeznie... Szóval jó úton vagyunk afelé, hogy nagyon rossz legyen nekünk.

Mondjuk a Bibliában a nagyon rossz nem a finálé, hanem intrója Jézus második adventjének. Aminek a következménye sokak számára a legboldogabb befejezés lesz. Mások számára pedig nem az. Mindenesetre a világ mocska ennek következtében a Föld jelenlegi történelmének a legvégén tökéletesen és teljesen semmivé lesz. Hurrá, ámen! 

Ez a sztori természetesen nem a biblikus heppienddel foglalkozik. 

Az Ideogram tüntetett, elhajtott, hogy vagy fizetek, vagy nem, de ha nem, akkor rá ne számítsak. Mentem a Microsoft Design-hoz. Értelmezésben ez sem (majdnem ő-t írtam, bakker!) sokkal jobb. De már nem írom le, hogyan forgatta ki a meghatározásaimat. 

*

Miközben olvastam a regényt, küzdöttem itthon egy hálózati anomáliával, meg a MArtAssist gépén egy érthetetlen jelenséggel. Az utóbbit, bár az okát nem tudtam megszűntetni, kiküszöböltem.

A hálózati xarság fennállép, (három Win10-es , egy Win11-es. A három Win10-es nevezzük A, B és C-nek, a Win11-es D. A gép egy új telepítés, egyfajta adatszzerverként szolgálna. A-gépen a hdd két partiójából az egyik megosztott, teljes hozzáféréssel. A-gép látja B-t és C-t, D-t nem. B látja és fel tudja csatolni A megosztott partícióját. C látja magát a gépet, de nem tudja felcsatolni a partíciót, jelszót kér, de hiába kapja meg, azt mondja, ez nem az. D se hall, se lát. 

Ne tudd meg, mi mindent ki nem próbáltam az MI segítségével. De még mindig él a probléma. Az XP és a Win7 idején, sőt még a Win10 kezdetén is pár mozdulat volt egy otthoni hálózat összelövése. 

A Szabadesés Rádió főszereplője végső soron a technológia. Az események legvégén az MI-k is azon tűnődnek, hogy saját, önálló nemzetet hoznak létre. A történetben azért nem lehet senkinek privát MI-je, mert az tulajdonképpen egy önálló entitás rabszolgasorban tartása. Úgy bizony! ez akármennyire kimeríti is a WTF fogalmát.  

Az a technikai világ amit Matthew Jarpe elénk tár lenyűgöző és félelmetes. Ahogyan az is, hogy ez az a világ egyesítéses dolog mennyire hátborzongató. Meg az is, hogy a könyvben is van egy háttérhatalom, igaz, egyszemélyes, amelyik disznóságokkal, köztörvényes bűntettekkel igyekszik a célját elérni. A leghátborzongatóbb, hogy kiderül, nem a hatalom érdekli: tényleg hisz abban, hogy az, amit felépít, akár vérözön árán is, az emberek javára van. S persze ő is ezerrel használja, ki- és fel- a technológiát. 

Egyébként a pakliban még az is benne van, hogy a világ egy óriási vállalat és elszabadult állami cég kezébe kerül. Ugye az meg van, hogy Trump körül permanensen ott legyeskedett Elon Musk, akihez aztán csatlakozott Mark Zuckerberg és Jeff Bezos is? 

*

Amit olvastam, voltaképpen sci-fi akcióregény. Rock and roll és rhytm and blues alapokkal. Meg drogokkal, legalábbis ami a zenészeket illeti. 

Vagyis nem kell tőle nagy gondolatokat várni. Mindenesetre látványos és eléggé koherens, sőt érdekes és izgalmas is. Meg félelmetes is. Különösen, hogy azért több ponton időszerű is. 

Mit is mondjak még róla?

A világ azoké lesz (?), akik marhára de nagyon értenek a számítástechnikához és az MI-k programozásához. Nesze neked DAP, meg digitalizáció! (Én meg nem tudok összelőni egy itthoni hálózatot sem.) Vagyis a harc a jó és a rossz informatikusok között zajlik majd (?). 

Éppen most beszélgetek Messengeren privátin a Vitathatatlan blog szerzőjével. Éppen megegyeztünk abban, hogy a demokráciának hívott, majdnem tökéletesen felelősségmentes, egalista össznépi hülyítés helyett a királyság elfogadhatóbb lenne, Minden veszélyével együtt. Bár az is kétségtelen, hogy a Bibliában meg azt olvassuk, hogy amikor a zsidók a környező népekhez hasonlóan királyt akartak, az aktuális próféta, Sámuel azt mondta, hogy hát cöcöcö..., miért is nem elég a teokrácia? S ezek nem a saját szavai voltak, hanem Isten vigasztalta őt azzal, hogy nem őt, a prófétát vetette a divatmajmoló nép, hanem Isten. De legyen, üzente a zsidóknak, legyen királyotok, de tudjátok, ha jó a király, akkor valóban jó lesz nektek, de erre mocsokul kicsi az esély, tehát számítsatok arra, hogy be fogjátok szívni , de nagyon-nagyon (1Sám 8). 

A szerzőnek igen határozott elképzelése van arról, hogy a vezetőknek egyfelől pszichológia teszten kellene átmenniük, másfelől akár az életükkel kellene fizetniük a kudarcokért. Ahogyan a keleti népek hadvezetőinél volt: vesztes csata = halál. Mert milyen vezető az, aki nem vállal felelősséget az alatta levők sorsáért? Minden bizonnyal ezerrel meggondolnák, akik politikával, vezetéssel akarnak foglalkozni, hogy tényleg akarnak-e politikával, vezetéssel foglalkozni! :-D 

Szóval összességében jó kis könyv ez a Szabadesés rádió. Egyébként a Szabadesést értem, benne van a könyvben, földrajzi hely a Föld és a Hold között. A rádiót viszont nem értem. De jól hangzik. 

7/10

Az alábbi kép egyben link is ám!

2025 áprilisának a közepe felé, a tavaszi télben fagyoskodva. Két nap telt el a hétből, mind a kettőn mocsok hideg lett, ismét három pulcsi volt a kabátom alatt, bár alánacit nem vettem fel. 

Fellázadtam, és a héten nem vagyok hajlandó munka után sehová menni. Ezen a héten is helyettesítem egy másik telephelyen a szabin levő kolleginámat. Szóval nincsen kedvem energiám még munka után is utazgatni. Kivéve, ha sajtósként el tudunk menni holnapután a Jethro Tull koncertre. Amire kicsi az esély, mert az Erkelben lesz, és már minden jegy elkelt. Vigyázó szemem tehát a koncert.hu-s szerkesztőre vetettem, de még nem adott választ. 

*

Nem tudom, hogyan működik ez, de minden látens problémánk ellenére cudarul szerelmes vagyok Szerelmetesfeleségtársamba. Ami plusz jó, hogy tegnap mondta, hogy nap közben nagyon hiányoztam neki. Egyetértőn bólogattam. Ahová csak lehet együtt megyünk, amennyi időt csak lehet, együtt töltünk. És nem unjuk a másikat. Sőt, nőként sem unom őt. Semmilyen szempontból. 

Vagy megérdemli, vagy boszorkány, vagy vénuszi szarvasbéka. Leginkább az utóbbi tűnik legadekvátabb megoldásnak. :-D