A könyvpiac annyi mindent kínál, hogy ember legyen a talpán, aki követni tudja akár csak azokat a témákat, megjelenéseket, amelyek iránt érdeklődik. Az egyebek meg teljesen reménytelenek. Ha beszédülök egek egy könyvesboltba, rendszeresen elcsudálkozom, hogy egy ilyen kis országban el lehet adni…

Az Ivanhoe úgy maradt meg bennem, mint az egyik olyan történelmi regény, amivel középkamasz gyerekkoromban alaposan megszenvedtem. Az az önellentmondásom, miszerint elég korán felismertem, hogy egy elkezdett könyvet simán abba is lehet hagyni annak ellenére, hogy belekezdtem, és marhára nincs…

Tagadhatatlan, Cs. Horváth Tibor (a továbbiakban CsHT) a magyar képregény történet egyik legnagyobb alakja. Azt, hogy nem csupán híres, hanem hírhedt is, csak pár éve tudtam meg. Tagadni is hiábavaló lenne (bár manapság mindent és az ellenkezőjét is szabad és lehet tagadni, sőt, van, aminek a…

A képregényekhez fűződő viszonyomról már nem egy alkalommal szóltam (írtam). Elmondtam, hogy az apai nagypapám, néhai id. Mohácsi József, utolsó munkahelye szerint rendész a Hungexpo területén, amatőr eszperantista, elvetélt író, egy budapesti zsidó család sarja, aki cigány származású nőt vett…

KÉPREGÉNY. Sokak szerint másodlagos műfaj. Mások szerint komoly, önálló művészeti ág. A képregények történetéről és esztétikájáról képregényt író, rajzoló Scott McCloud A képregény felfedezése című könyvében egyértelműen az utóbbi mellett tette le a voksát. Lévén én hatvanas évek végén születtem,…

Úgy veszem észre, permanens lemaradásban vagyok, bár kétségtelen, hogy annyira nagyon nem is törekszem arra, hogy ne legyek. Mire értesülök egy-egy roppant érdekes kiadványról, könyvről, jobbára hónapok, még inkább évek telnek el. Kertész Sándor könyve 2018-as. Még nagyobb baj, hogy volt előzménye,…

Szeretem, mert Zorád Ernő. Ezzel nagyjából mindent elmondtam. De nem ám: az kimaradt, hogy a történet, logikusan, a magyar történelemről szól. Egy rövidke szakaszáról. S voltaképpen nem is annyira Könyves Kálmán, a művelt, olvasott, értelmes, de testileg nyomorék (ez még polkorrekt szó) a…

Winnetou és Zorád Ernő, mi kell több?  A képregény életre keltette az első alkalmat, amikor tizenkevés évesen Abádszalókon, dédszülőknél nyaralva a tisztaszobában délig olvastam Old Shatterhand vadnyugativá válásának történetét. Az a medvés jelenet, azt a kutyafáját! Dédi meg már dühös volt, hogy…

Zórád rajzai igen. Nagyon igen! A történet maga nagyon nem. Ebben a témában Csernai Zoltán Titok a világ tetején-je sokkal jobb. Valahogy soha nem kedveltem azokat a sci-fi-ket, amikben időutazgattak, és nagyon leragadtak az adott kor intrikáinál. Erről nem Zórád tehet. Bár nem olvastam az eredetit,…

Gyerekként sem szerettem nagyon ZsülVern regényeit. A Grant kapitány gyermekei volt az első, ami a kezembe került, és egy életre elvágta bennem a bárminemű szimpátiát az ide-oda utazgatós, meg a roadmovie-típusú művek iránt. A Várkastély a Kárpátokban- és a Sztrogof Mihály (miért nem Mihail…

Heltai és Zorád: micsoda páros! Ezt a két képregényt még nagypapámmal vagdostuk ki a Fülesből, vágtuk körbe és ragasztgattuk egy spirál füzetbe, hogy a heti folytatásokban megjelenő történet egyben is olvasható legyen. A spirálfüzet azóta sajnos elveszett néhány költözés alatt, de Papa ezzel a…

Jókait a kötelező Kőszívű óta nem szeretem. Valahogy soha nem fogott meg. Se előtte, se utána, se közben. Zorád Ernőt, amióta az eszemet tudom, szeretem, az pedig még a Füles képregényeinek idejéből, a ’70-es évekből való. Mármint az eszem tudása. Namost: meg nem válnék tőle, de valahogy így volt…

A címadó képregény gyerekkoromban az egyik kedvencem volt, még a Füles újságból kivágva gyűjtögettem négy, azóta, valamelyik költözésnél eltűnt spirálfüzetbe ragasztgatva. Komolyan meghatódtam, amikor a Rukkoláról megszerezve nézegettem a jól ismert képeket. Ráadásul immár színesben. Az eredeti…