Könyvmegálló Óbudán, valamikor a 21. század negyedén: csak azért, mert cseh, és mert krimi. Semmi más indok nem volt arra, hogy velem jöjjön. Pedig amit eddig olvastam ebben a kategóriában, az tulajdonképpen nem jogosíthatott vérmes reményekre. Na nem mintha olyan széles spektrumban faltam volna…

JÁTSSZUNK! Háromszor olvashatod el a szerző nevét, aztán takard le, és MONDD KI hangosan, hogy hívják! :-))))))) Ha sikerül, akkor  a rendszer engedélyt ad neked, hogy egymás után akár három alkalommal, INGYEN elolvashasd az alábbi blogbejegyzést!  Mivel Szerelemtesfeleségtársam a maga…

  Néha meglehetős kincseket is lehet találni az óbudai Könyvmegállók szekrényeiben, amikor a környéken élő hajléktalanok nem rabolják le őket csontüresre. Sajnálom a hajléktalanokat. De sajnálom, hogy miattuk bukott meg a Szentlélek téri szekrény sorsa, és hogy mind a kaszásdűlői, mind a Római…

Čapek semmiképpen sem a kedvenc íróm. Ezt máshol már kifejtettem. Mindig nagy elánnal fogok bele a könyvibe, de olyan ötvenszázalékos hatékonysággal nyűgöznek le, vagy hagynak teljesen hidegen. Mar a legelső találkozásom is ilyen vegyes volt vele. Ami, mintegy természetesen képregény volt, a Zorád…

Persze, hogy Zorád Ernő rajzolta azt a képregényt! A rajzokat szerettem, a történetet soha: ilyen képtelenséget, hogy a szalamandrák ellen kelljen küzdeniük az embereknek, azok meg okosak, meg beszélnek, meg hasonló marhaságok... De ahogy a rajzok bennem maradtak, úgy valahogy bennem maradt az…

Most mondd, lehet egy ilyen fülszövegű könyvnek ellenállni? Még ha a borítóról ugyanez nem is mondható el, ugyebár? A cseh Josef Škvorecký híres-hírhedt regénye, a Gyávák ma már éppoly kultikus műnek számít a közép-kelet-európai irodalomban, mint Milan Kundera nem kevésbé híres Tréfá-ja. A…