Kezdünk Szerelmetesfeleségtársammal rászokni arra, hogy ne a Gugli, hanem az MI legyen a legjobb barátunk. SzFT tegnap például egy képzési tervet íratott a Copilottal („OLyan aranyos, mindig betesz nekem ide-oda szmájlikat. Jó vele beszélgetni! Hát nem cuki?” SzFT-ben azt szerettem, hogy miközben tetől-talpig, minden porcikájában nőből van, aközben a női allűröket, affektálás, nyávogás, gügyögés, ilyesfélék, nem állhatja. Mostanában vettem észre, kezdi elengedni magát. Például önszántából, dicsérőleg a cuki szó el nem hagyta az ajkát eddig. De tegnap így kiáltott fel a LIdl-ben: „Nézd, milyen cuki kis polc, és rózsaszínű!!” Hát, rózsaszínűnek rózsaszínű volt, az tény... 

Na, szóval MI. Ahogy nekiveselkedtem, hogy írjak erről a önyvről, már nem is a Guglitól kértem, hogy mutasson találatokat, ki is volt Emil Vachek (egyszerűen képtelen vagyok a nevét megjegyezni),hanem egyenesen az MI-hez fordultam. Történetesen én is a Copilothoz. A Geminivel egy másik, számítástechnika beszélgetésben vagyok, nem akartam kavarni a témákat. 

KÉRDÉS:
Mikor élt, mit csinált, amikor nem írt, hány könyvet írt, és milyen sikereket ért el Emil Vachek?

VÁLASZ:
Emil Vachek (1889. február 2.–1964. május 1.) cseh író, újságíró és drámaíró volt, akit a cseh detektívirodalom egyik alapítójának tartanak. Ő alkotta meg az első cseh detektív karakterét, Klubíčkát, aki kilenc regényben szerepelt.

Amikor nem írt, Vachek újságíróként dolgozott, és számos cseh lapban publikált. Emellett irodalmi tanácsadóként és kiadói igazgatóként is tevékenykedett. Az 1930-as években például az Európai Irodalmi Klub egyik vezetője volt.

Vachek több mint 30 könyvet írt, köztük detektívregényeket, humoros regényeket és történelmi műveket. Legismertebb művei közé tartozik a „Bidýlko” (1927), amely a prágai peremvidék életét ábrázolja, valamint a „Tajemství obrazárny” (A képtár titka), amely Klubíčka első története.

Sikerei közé tartozik, hogy művei több filmadaptáció alapjául szolgáltak, és 1964-ben megkapta a „Zasloužilý umělec” (Érdemes művész) címet.

Tömör összefoglaló, nemde? (Félek attól a megkísértő pillanattól, amikor komoly teendőként felmerül bennem, hogy micsudáért küzdjek én a szövegeket kiötlésével, stilisztikai csinosítgatásával órákon keresztül, ha egyszer ezt megteszi helyettem az MI is...? 

Ma Copittal kezdtem, de aztán megint a ChatGPT-nél kötöttem ki. A Copilot egy idő után egyszerűen nem válaszolt nekem.
Mondjuk a ChatGPT meg rám mordult, hogy ne kérjek már ilyen szélsebesen képeket egymás után, várjak legalább három percet két kép között. Tíz perc telt el. Rossz az MI időérzéke? :-O

* 

Idézet idézet után. Ezúttal azért, mert a fülszöveg tulajdonképpen tökéletesen elmondja a kötet tartalmát. 

Prága egyik villanegyedében karácsony vigíliájára virradó éjszaka egy halott leányt találnak. Hogyan került a meztelen hulla a városi homokosládába? Micsoda elvetemült gazember fojtotta meg a kedves, szép, fiatal teremtést, akit a környéken mindenki ismert és szeretett? Miért ölték meg? Miért hagyták ruháit a közelben elrejtett ócska gépkocsiban? Ki lehet az a ravasz, aki áldozatát oda viszi a ház elé, ahol lakott? A lány munkaadója egy jónevű orvos, kérője egy derék, becsületes embernek ismert, nála jóval idősebb taxisofőr … Kettőjük közül az egyik a tettes, vagy egy ismeretlen, aki nyomtalanul eltűnt a nagyváros forgatagában? 

Klubíčko felügyelő, akit nemcsak a kötelességtudat sarkall, hanem az emberi felháborodás is, egyetlen éjszaka alatt kibogozza a szálakat, s reggel hétkor letartóztatja a tettest.

És igen, erről szól a könyv! 

* 

Sokkal fontosabb kérdés, hogyan szól erről? Mert lássuk be, a krimikben a legritkább esetben az a fontos, ki a gyilkos. Egy fokkal érdekesebb, hogyan történt a gyilkosság? Az igazán lényeges az, hogyan jön rá, akinek az a kötelessége, hogy rájöjjön, hogy ki a gyilkos és aki a gyilkos, az miként követte el a gyilkosságot/okat? 

Ugyan nem falom a krimiket, de az olyasfajta csűrcsavaros csodák mint Christie Tíz kicsi néger-e, vagy a Gyilkosság az Orient Expresszen című egyedülálló remeke, nagyon ritka. 

Nem olvastam még a szerző más könyvét. Így nem tudom, Vachek mindig ilyen kis ráérős-e? S általában jellemző-e rá, hogy nem mutatja be a főszereplőjét. 

Semmiképpen sem akciókrimiről van szó. S nem csupán azért nem, mert az utolsó békeévek viszonylagos nyugalmában játszódik a történet. De azért is. 

Vachek egy szolgálólány halálát oldatja meg a felügyelőjével azokban az időkben, amikor még nem volt számítógép, nem voltak olyan ripsz-ropsz eredményt produkálók a laboratóriumok, nem volt mobiltelefon, internet, felhőtárhely és mesterséges intelligencia. (A robot szót egyébként egy cseh író, Karel Čapek találta ki, 1920-ban, a R. U. R. című drámájában jelent meg. Nesze nekünk, már megint a csehek!) 

Szóval megtalálják a tizenhét éves, bájos lányka holttestét, és elindul a történet. Lassan, komótosan, visszafogottan, különösebb akció nélkül, beszélgetősen, sétálgatósan. Persze... ahogy most belegondolok, itt-ott azért komolyabban megmozdulnak dolgok... például amikor a doktor autócsodájával jönnek le a dombról, hogy a hegy túloldalán levő garázshoz menjenek, és a jeges úton megcsúszik az autó... De azért nem ez a jellemző a könyv egészére. 

Cseh filmben krimi nem jut az eszembe. Ha mindenáron valamihez, akkor leginkább a Derrick-hez hasonlítanám Klubíčko ezen esetét. Színvilágában, tempójában, vágásában, a megoldásaiban is. Még abban is hasonlítanak, hogy a két nyomozó egyike sem, se Derrick, se Klubíčko nem rendelkezik semmi különösebb jellemvonással, ismertető jeggyel, szokással. Tudod, olyasmikre gondolok mint Maigret pipája, Sherlock Holmes felöltője, Philip Marlowe közönye, Colombo „feledékenysége” vagy Perry Mason Della Street-je. :-) 

Talán az egyetlen, ami nagyon jellemző rá, hogy türelmes. Még a közvetlen kollégáját is hagyja dolgozni. Úgy, hogy ő a háttérben marad. Akkor is, ha nem ért vele egyet. 

Két tréfás vonása azért mégis van. Az egyik, hogy elhatározza, hogy az éjfélkor tudomására jutott gyilkosságot reggel hétig meg fogja oldani. A másik ennek a miértje: tudja, hogy legkorábban addig visszajön egy hírhedt újságíró Prágába, akitől tart mint a tűztől. Pontosabban a kavarásaitól, illetve az általa megszólított nyilvánosság nyomásától. Jobb anélkül nyomozni. Ezért kell reggel hétig elfognia a gyilkost. 

Klubíčko percekkel előzi meg a rémisztő újságírót: már bilincs van a gyilkos kezén, és éppen elvezették, amikor az néhány perccel az elfogás után befut. 

Ó, és van a mi rendőrünknek egy nagyon szimpatikus tulajdonsága is: simán beismeri, ha tévedett, ha rossz nyomot követett, ha pocsék következtetésre jutott. 

*

Tulajdonképpen nem unatkoztam olvasás közben. De azt se mondom, hogy oda voltam meg vissza bármitől is, történettől, stílustól, figuráktól, akármitől, bármitől. Csak érdekelt a történet. Ami tulajdonképpen egy volt a sok közül. Ahogyan a Jelenések könyvében Jézus fogalmaz az utolsó idők keresztényeiről: „Tudom a te dolgaidat, hogy te sem hideg nem vagy, sem hév; vajha hideg volnál, vagy hév...” De mert ez a nép langyos, kérlelhetetlenül így folytatja: „Így mivel lágymeleg vagy, sem hideg, sem hév, kivetlek téged az én számból.” (Jel 3:15–16)

Én nem vagyok kérlelhetetlen. A megoldás után csendben becsuktam a könyvet, és odatettem a kupacra, ami menni fog vissza a Könyvmegállók valamelyikébe, ha jó idő lesz, és a helyi hajléktalanok nem viszik el tüzelőnek, szegények. És szegény könyvek. És szegény jövendő olvasóik. De ez már más téma. 

5/10

Az alábbi kép egyben link is ám!

2025 áprilisának, a szelek havának az első hete. Hát, áprilisi is volt rendesen a hét időjárása. Ráadásul nagyon jövős-menős volt a hét. Hétfőn a Svájcból teljesen feleslegesen egy napra hazautazó Ofi barátomat vittem a reptérre, kedden koncerten voltunk a Dürer Kertben, a Pineapple Thief lépett fel, baromi jó koncert volt! Szerdán könyvtárba kellett menni, mert volt nálunk olyan könyv, ami nem hosszabbítható. Csütörtökön a koncertről kellett a koncert.hu-nak a belépésért cserébe cikket írnom. Ma meg péntek van, befejeztem a cikket, most meg megyünk bevásárolni. 

Az uncsikhoz (lányomhoz így el sem jutottam a héten. Mondjuk a kisebbik oltása miatt nem semmi hetük volt, azt írta Szami. 

Tegnap (mert már szombat hajnal lett két mondat között, a Lidlben döbbentem rá, hogy a héten SzFT-vel nagyjából lakótársak voltunk, annyira nem jutott idő egymásra. Ott helyben, a Lidl virslis hűtője előtt nagyon át kellett őt ölelnem.