ÉRDEKES, a kiadó oldalán, a webáruházukban nem azzal a borítóval szerepel ez a képregény, amellyel aztán megjelent. Nem nagy a különbség. Közelebb hozták a rajzot, kevesebb felül a füst, és a szöveg nagyobb betűvel szedett, jóval alányúlik a fehér keretnek. Teszem hozzá, ahol megtaláltam, ott pedig a színek mások... Igaz, a kiadó oldalán sem. Igaz, akár be is szkennelhettem volna, de könyvtári példány van nálam, azzal pedig a könyvtári jelzetek matricája miatt kellett volna pepecselnem. Nem volt most kedvem hozzá. Ezzel a képpel is játszódtam egy kicsit, fényerő, kontraszt, gamma egyensúly, színegyensúly, de aztán feladtam. Érd be azzal, kérlek, hogy az eredetin a kék egy kicsit, hm, fémszerűbb, a sárga pedig kicsit világosabb.
Mindez csak azért fontos, mert a képregény belül is ezekkel a színekkel dolgozik. Meg a fűzölddel.
Furcsa, hogy a kiadónak ez nem tűnt fel. A rossz, illetve ki nem nyomtatott borító került fel a moly.hu oldalra is.
S persze mindez voltaképpen másodlagos. Az elsődleges az, hogy van itt egy képregény a 20. század egyik, ha nem legnagyobb ipari balesetéről. Amiről számtalan, ilyen-olyan műfajú feldolgozás született már. Legutóbb a talán legfajsúlyosabb és legjobban sikerült, meglepő mód Csernobil című, 2019-es, angol sorozat volt, Jared Harris főszereplésével, aki a történet központjába állított Valerij Legaszovot játszotta. Remek sorozat lett/volt.
Legaszov természetesen a képregényben is szerepet kapott. Ha messze nem akkorát mint a filmben.
Na, de lássuk, mi kapott még képet, és ami képet kapott tud-e többet mondani a filmsorozathpz képest? Mert azért bárhogy forgatom, a képregény műfaját a magam részéről képtelen vagyok a dokumentum műfajba integrálni. Márpedig ez a kísérlet az a kísérlet.
Matyáš Namairól elég kevés, majdnem semmi dolgot nem leltem a neten. A weboldala egészen csapnivaló, a legtöbb infó még az Insta fiókjában van. Csehül persze, mert Matyásunk cseh. Vagy mert Matyás talán nem is az, már ha a Matyás név megfelel a Mátyásnak. De ezt nem tudom. Nem találtam Matyásokat a neten. Ebből gondolom, hogy igen. De ezt nem azért mondom, mert magyarítani akarom az egész világot.
Azt add össze, hogy az úriembernek ez volt a legkevésbé egzaltált fotója! A weboldala a fizimiskájának megfelelő, sokat ne várj tőle. Mármint a weboldaltól. Arra nem volt képes, aki készítette, hogy rendszerezze a grafikus munkáit, a megjelenéséküket, hogy odavágjon legalább egy minimális önéletfirkát a hozzá betévedőkhöz.
Sebaj, ne őt magát nézegessük és olvasgassuk, hanem a képregényét!
Azért az minimális gépnyomkodás után is kiderül, hogy Namai 2021-ben elkészítette az 1984 képregény-változatát. Ami igen merész vállalkozás, lássuk be! Különös tekintettel arra, hogy Fido Nesti több mint remekül sikerült adaptációja egy évvel Namaié előtt került a közönség elé. Nestié nekem az egyik kedvenc könyvem. Namaiét majd meglátom....
Három évvel később Namai kiadta a Csernobil-t. A neve ellenére magyar (legalábbis vélem, hogy az, bár simán lehet, hogy akár a Frike Comics, amit olaszok vezetnek, ez is valami egyéb érdekeltségű kiadó) Troubadour Books pedig meg is jelentette magyarul. S azzal a lendülettel az 1984-et is.
A kiadóról semmit sem találtam a honlapjukon. Kíváncsi lettem volna egy ars poetica-ra, történetre, ilyesmikre. De még a könyvek adatai sincsenek fent... Mármint a kiadási adatokra gondolok. Tartalom és ár van. Mondjuk az utóbbin meg is hökkentem egy picit. A Csernobil 112 oldala 7499 magyar forint. Hm... Érdekes, hogy a dupla ilyen terjedelmű 1984 csak kilencszáz forinttal drágább. Nem tudom, mekkora lesz rájuk a kereslet. De nem is az én dolgom. Csak azt tudom, hogy ennyiért magamnak biztosan nem tudnám megengedni. Azért sem, mert nem lenne akkor prioritás, hogy megengedjem.
VAN, AKI NEM TUDJA, MI TÖRTÉNT CSERNOBILBAN?
1986-ban Oroszországot és a hozzákényszerített államokat Szovjetuniónak hívták. A politikai berendezkedés a kegyetlen, ésszerűtlen és életszerűtlen kommunizmus eszméjén alapult. Katonai diktatúra volt. Amelyben a gazdaság működését, teljesen függetlenül annak valós törvényszerűségeitől, az országot vezető egyetlen párt határozta meg.
A Szovjetunió pártja az SZKP úgy döntött, Ukrajnában, ha a fene fent eszik is, atomerőművet fognak építeni. Az építkezésnek két fő szempontja volt: a költséghatékonyság és a gyorsaság. Ja, valami, mobilház-építkezésnek gondolták a fejesek az atomerőmű építést.
Volt ember, aki ki is okoskodta, hogyan lehet az atomot munkára fognak ügyesben. A párt ereje pedig nyomott mindenkit, hogy minél sebesebben életre is keljen az erőmű.
Ráadásul felelős posztokba nem a legjobb szakembereket, hanem a leghűségesebb pártkádereket helyezték el. Vagyis együtt állt a kapkodás, a külső nyomás és a hozzá nem értés. Szerinted? S egy atomerőműről beszélünk.
Az emberiség történetének legszörnyűbb ipari balesete lett a dologból. S mert a Párt nem hibázik, sokoáig el is hallgatták, mekkora a baj. Csak amikor már a svédeknél is mérték a megemelkedett sugárzási szintet, akkor kezdtek valamit plömpögni, hogy ja, igen, volt egy kis gebasz...
A mai napig nincsen pontos adat a halottak számáról. Amit jócskán növelt az a tény is, hogy pontosan senki nem is tudta, mit lehet egyáltalán kezdeni a sugárfertőzött emberekkel. Mármint azon kívül, hogy elkezdjük összeácsolni az ólomkoporsóját. Az áldozatok számát csak becsülni lehet. A baleset után három hónapon belül elhunytak, azaz a bizonyíthatón a robbanásnak és a sugárzásnak kitett áldozatok száma: 28 ember. De tragédiát követően a pajzsmirigy-rákos esetek száma vagy húszezerrel megemelkedett. S a környező falvakban semmiféle felmérést, kutatást, vizsgálatot nem végeztek.
Emlékszem, kamasz voltam akkoriban, amikor kiderült, hogy mi történt Ukrajnában, szomszédos ország volt akkor is, nálunk annyit mondtak, hogy nincsen semmi vész, csak jobban mossuk meg a salátát.
DOKUMENTARISTA STÍLUS
Mert igen, az. Azzal fűszerezve, hogy már az elején megtudjuk, hogy
AZ ALÁBBI MŰ SZEMTANÚK TANÚVALLOMÁSAIN, TÖRTÉNELMI DOKUMENTUMOKON ÉS NEMZETKÖZI SZERVEZETEK HIVATALOS STATISZTIKÁIN ALAPUL. A MEGJELENÍTETT SORSOK VAGY EZEKBEN SZEREPELNEK, VAGY TÖBB KORABELI BESZÁMOLÓBÓL VANNAK ÖSSZEGYÚRVA.
Vagyis úgy dokumentum, hogy valójában nem is teljesen az, mert részben kitalált. Nekem ez egyáltalán nem fáj. Ezzel együtt ez a képregény csakugyan olyan, mintha dokumentálná az eseményeket. Nem az egyes emberek, az áldozatok, a felelősök állnak a középpontjában, hanem maga a tragédia, a hozzá vezető út, a lefolyása, a közvetlen és a későbbi, tágabb következményei.
Az alaphangot tulajdonképpen már az első rajzzal megüti Matyáš barátunk. Mert nem is annyira rajz, bár kétségtelenül rajzolva van, hanem egy képes sugárdózis-táblázat! Tök érdekes. (Mondjuk, nagyon kekec vagyok ma, de az egész kötetből hiányoltam hogy nem voltam tisztában azzal, mekkora sugárdózis mit okoz az emberi szervezetben. Ebben ez az első tájékoztató rajz valamelyest eligazított. Legalábbis abban, mekkora sugárzás van mennyivel afelett, hogy következmények nélkül túl lehessen élni.
Ennek megfelelően viszonylag távolságtartással mutatja be, mi is történt 1986-ban az atomerőműben. Még egy gyorstalpaló atomerőmű működést is kapunk, összevetve a raktort egy falusi sparherlt működésével, hogy még olyan egyszerűek is megértsék mint én. (Halva született ötlet nekem fizikát magyarázni...)
Ahogy mondtam, mivel az események a főszereplők, így nincsen kiemelet ember a képregényben. Sok mindenkit megemlít Namai, aki szerepet játszott az eseményekben, de nem emel ki senkit sem.
Az eseményeket pedig iparkodik úgy csoportosítani, hogy átláthatók, érthetők, pörgősek és informatívak legyenek. Szerintem ez sikerül is neki.
Az egy másik kérdés, mennyire működik a képregény dokumentumműfajként. Ebben nem vagyok meggyőzve. Bár nincsen benne ilyesmi, sőt, de mégis valahogyan, valamiképpen az ötvenes évek propaganda megoldásai jutottak róla az eszembe. S nem csupán azért, mert ahogy láthattad, van jó néhány kép a képregényben, amely él az akkori tömegesemények látványvilágával.
AZ EMBEREK ÁBRÁZOLÁSA
Nos, ezzel gyűlt meg a bajom. Mert egyfelől lehengerlően plasztikus, életszerű, remek. Másfelől meg néha gyerekrajz szintű. De semmiképpen sem egységes. Mintha nem ugyanazt a képregényt olvasnám. Ha vagy ez, vagy az, de nem, ez is, az is. Így viszont rendre kipottyantam a dokumentum képregény átélős olvasásából.
Nézd csak, ilyesfélékre gondolok.
A „CSERNOBIL” SZÍNEI
Amiképpen mondtam és amiképpen láthattad a citált képeken, úgy színezett a képregény, hogy bár tulajdonképpen az, de tulajdonképpen nem is az. Mert hogy van kék, sárga, meg zöld szín. Több se.
Szerintem lenyűgöző megoldás! Roppantul egyedi. S ha megnézed, a kék és a sárga színek az ukrán zászlót idézik. Jó, akkoriban a SZU zászlaja, ahová Ukrajna is tartozott a vörös alapon, bal sarokban sárga sarló-kalapács plusz csillag volt. De az ukrán zászló az sárga-kék. Ez manapság ugyancsak az agyunkba vésődhetett.
S nem, nem azért tetszik a képregény megoldása, mert a jelenlegi politikai helyzetből foglalok állást, s most csak azért sem mondom el a véleményemet a háborúról, hanem mert a képregényben piszok jól néz ki.
VAGYIS, AKKOR?
Vagyis akkor az van, hogy Matyáš Namai műfaj-kutyulási kísérlete csuda érdekes végeredményt hozott, amit a vegyes rja technikája gyöngít ugyan, ahogyan egy egységes simán erősíthetne, miközben a színezésének az egyedisége pedig nagyot lendít a fogyasztói élményen.
A könyv ára viszont mindenképpen visszatart attól, hogy érdekességképpen a polcomon legyen belőle egy állandó példány. De ha utadba kerül, semmiképpen se állj félre, mindenképpen élj az alkalommal, hogy elolvashasd, megnézegethesd! Én mondom, megbánni nem fogod!
Troubadour Books, Kistarcsa, 2024, 112 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786156745019 ·
Fordította: Illés-Süli Rózsa Krisztina
6/10
2025 januárjának a közepe felé araszolva. Ma van Lili unokám születésnapja. Nem tudtam ma elmenni hozzájuk. Hétfőn tudok majd. De Szami lányomék nagy hepajt csaptak neki, lufik, torta, ajándékok, ahogyan kell... Drága, szépséges, tartózkodó Lilim!
*
Vonszolom át magam a héten, pedig még mindig nem kellett megszakadnom. Csak olyan izés... Meg sem tudom fogalmazni. Az összes nagyapám nyugdíjban volt már az én mostani koromban. De azt hiszem, ezt már írtam, nem is nyávogok ezzel tovább.
