ÉVEK ÓTA OTT VAN EZ A KÖNYV a könyvespolcomon. De legalább egy éve. Úgy fest, Gyulán kell nyaralnom ahhoz, hogy vegyem a bátorságot, és David Duke-ot olvassak. Tavaly, nagyjából ugyanekkor, ugyanitt olvastam el az Ébredésem című könyvét. Amivel szemben nagyon komoly fenntartásaim voltak. Amit Duke…

Többször elmondtam: van bajom ezzel a magazinnal. Több is. Egyfelől, hogy ex chatedra, források megjelölése nélkül pusztán acsak kijelent. Ezáltal több mint bulváros. És emiatt nem vehető komolyan. Másfelől meglehetősen zárt a szerzőgárda létszáma, mintha csak egy szűk haveri kikk írna mindent.…

Eszembe sincsen azt állítani, de még gondolni sem, hogy engem már nem lehet meglepni. Sőt, egy permanens meglepődés vagyok.  Napról napra arra ébredek rá, hogy minél öregebb vagyok, annál kevesebbet tudok. És nem azért, mintha kezdenék elbutulni. (Az kéne még, ebből a kevésből is veszteni!) S minél…

Szeretek röhögni. Tény, hogy sírosan nagyon ritkán szoktam. Derűs embernek tartom magamat, bár sziporkázósnak nem. Ennek ellenére nem kedvelem a humor minden fajtáját. Például Louis de Funés soha nem jött be, egyáltalán: számomra fárasztó és idegesítő. Bud Spencer filmjei közül sem mind. Rejtőt…