Egy félművelt panelproli nagyon szubjektív olvasó-naplója a 21. század negyedéről

Moha olvasó-NAPLÓJA

Moha olvasó-NAPLÓJA

Le Storie 12.: Paola Barbato – Giovanni Freghieri: A végzet türelme

Igazán ütős, nagyon csavaros, jól vezetett és remekül rajzolt krimi-képregényt láthatsz

2022. augusztus 22. - Mohácsi Zoltán

le_storie_a_vegzet_turelme.jpg

Eszembe sincsen azt állítani, de még gondolni sem, hogy engem már nem lehet meglepni. Sőt, egy permanens meglepődés vagyok. 

Napról napra arra ébredek rá, hogy minél öregebb vagyok, annál kevesebbet tudok. És nem azért, mintha kezdenék elbutulni. (Az kéne még, ebből a kevésből is veszteni!) S minél kevesebbet tudok, annál inkább meg tudok lepődni. 

S bár tudatában vagyok a nagyon magas meglepődés-faktoromnak, mégis kezdtem azt gondolni, hogy Bonelli-ügyben már nagy meglepetés nem érhet. Túlbecsültem a tapasztalatomat, és rettentően alá a Sergio Bonelli Editore-t.

Ha nem találkoztál még a nevével, egy olasz képregény kiadóról van szó. Szórakoztató történeteket ad ki, krimiket, fantasykat, westernt, horrort, sci-fit, kalandtörténeteket. Világos, tiszta szerkezetekkel, realista rajzokkal.

Egyik remekebb, mint a másik. Csak a legfőbb címek a palettájukról: Damphyr, Dylan Dog, Morgan Lost, Dragonero,Tex, Zagor, Julia. Mindegyikről írtam már. 

S akkor a két meglepetés számomra. Az egyik, hogy valamiért azt hittem, hogy a Bonelli kiadónak van egy magyar, hm, disztributor kiadója, a Frike Comics, aztán cső. Pedig frászt! Bonelli-kiadványokat kiad a Fumax is, a GooBo, az Anagram Comics és jelen esetben a  Nero Bianco Comix. Meg még amiről nem tudok. 

A másik elementáris meglepetés, hogy krimiben lehet még olyat mutatni, ami meghökkent, megdöbbent. Ráadásul olyan rajzokkal, hogy még az én elkényeztetett szemem is örömkönnyeket izzadt a láttukon.

le_stories_a_vegzet_turelme_12b.jpg

Le Storie

Le Storie-sorozatban a többi Bonelli-sorozattól eltérőn nem egy adott főhős mindenkori kalandjaival foglalkoznak a füzetek. A sorozat darabjai egymástól független, önálló történeteket mesélnek el. 

A kiadó ráadásul tényleg nem kötötte magát semmihez, sem térhez, sem földrajzhoz, sem témához, sem történelmi korhoz (bár a Vadnyugathoz igen feltűnő a vonzódás), sem időhöz, sem zsánerhez, kizárólag a kaland meglétéhez. 

Az első kötet 2012-ben jelent meg, azóta pedig, ha jól turkálom a sorozat oldalát, még 135 darab.  Érdemes egy kicsit elidőznöd ennek a Le Storie-linknek a megpislogásával! Nem nagy falat. De egészen biztosan érdeklődés- és vágyakozás keltő. 

Minél többet tudok a Bonelli Editore-ról, annál mélyebb az elismerésem. Nagyon ügyes a koncepció, és remek a kivitelezés! S csettintésre méltó a függőséget okozó kivitelezés. 

Nem tudom, honnan az információ, de a moly.hu oldalán a sorozat magyar kiadásáról azt olvasom, hogy lezáródott. Mármint a magyar kiadás. Eddig mindössze négy kötet jelent meg. Ezt látom, ha odanyitok. 

le_storie_a_vegzet_turelme_01.jpg

Rettentő csalódás. Anyagilag piszok megkönnyebbülés. De a maradék három kötetre szemet vetettem. Még mindegyik megvásárolható.

Formailag és könyvi minőségében semmi kivetnivaló nincsen ennek a kötetnek a magyar kiadásában. A5-ös méret, puha borítós, jól kézben tartható, masszív, jól olvasható, szép nyomatú, fekete-fehér kiadvány. 

le_stories_a_vegzet_turelme_23.jpg

Magánügyem, hogy a borítójával valahogy nem vagyok maradéktalanul elégedett. Nem annyira jellemző a történetre. Bár az is igaz, ha meg kellene fogalmaznom, mi lenne jellemző rá, hosszan töprengenék. De szerencsémre nem az alkotás, hanem az önjelölt ítész feladata az önfeladatom. 

A történet története

A történetről elég nehéz beszélni anélkül, hogy poéngyilkos ne legyek. De megpróbálok rettentő diszkrét lenni. 

Adva van egy filmsztár, Barry Melville. Jóképű, nagymenő, rengeteg film szereplője, a nők imádják, a stúdiók kapkodnak érte. De a sztár összeomlóban van: egy ideje valaki zaklatja, rászállt az életére. Régi ismerősét, Douglas Monroe-t hívja segítségül. 

Monroe magándetektív. Sztoikus, sőt, cinikus. Ja, nem mondtam, Hollywoodban vagyunk, valamikor az ötvenes évek táján.

Ez a Monroe-fickó kiköpött Humphrey Bogart, amikor éppen Philip Marlowe-t, Raymond Chandler örökbecsű magándetektív alakját játssza. De tényleg! Ügyes húzás ez a dupla utalás! Olvasóként már az első képkockák láttán képbe kerültem, helyre tettem a helyet, az időt, a hangulatot, a hangnemet és a nagyjából a várható sztorit.  Ez utóbbiban alaposan csalódnom kellett. Kellemesen. Pedig ha nem lett volna annyira meghökkentő a befejezés, hanem valami sablonosabb megoldás születik, ez a képregény akkor is jó. Így meg zseniális. 

le_storie_a_vegzet_turelme_02b.jpg

le_storie_a_vegzet_turelme_03.jpg

Egyébként Monroe stílusa is mindenben megfeleltethető Marlowe-énak. Ahogyan a nevük csengése is.

A Bonelli-történetek egyediségében simán benne van az ismert történetekre, szüzsékre való kikacsintás. Mitöbb, a Julia című krimisorozat főhősnője egy az egyben Audrey Hepburn, mert a rajzoló kiskamaszként szerelmes volt belé. (Julia házvezetőnője nem tudom, miért Whoopi Goldberg-fejű.) Vagyis a Monroe-Marlowe szinkronitás simán kikacsintás, nem pedig valamiféle kétségbeesett, sikervágyó-plágium. 

S ha mégsem kapcsolnánk a hasonlóság láttán, akkor sincsen semmi gond, a sztori, a rajzok akkor is visznek magukkal. 

No, igen a történetnél tartottunk...

Szóval a színész (aki egyébként, ha már Hollywood, hajadzik Errol Flynn-re, tudod, arra a réges-régi Robin Hood-ra) megbízza a cimboráját, segítsen rajta, nyomozza ki a zaklatója személyét és állítsa le. Barry Melville kezd összeomlani, s egyre több olyan dolgot tesz, ami az imidzsének igen rosszat tesz. Már fegyvere is van a védekezésre. 

le_stories_a_vegzet_turelme_29b.jpg

le_storie_a_vegzet_turelme_04.jpg

A képben benne van egy feltörekvő színésznőcske, egy határozott, de mérgezés-károsult színész-ügynök, egy érdekes fotós, egy meggyilkolt sofőr,  néhány rendőr, és sokan mások. 

A rajzokról

Ugyan már láttál néhányat (van még jó pár!), de hadd legyek sorvezető. Általában igaz, hogy a Bonelli-képregények rajzai világosak, tiszták, realisztikusak, az oldalképek elrendezése világos, nincsenek egymásba átfolyó, az oldalon átívelő szabálytalanságok. a történet képkockáról képkockára halad előre. Mindenki tudja, mire számíthat, fő a kényelem. Akár jó ez, akár nem. Én kényelmes ember vagyok, s ahogy öregszem, egyre kényelmesebb. (Mint ahogy az is, hogy egyre inkább sikerül a mostban élnem. Ezért nagyon tudom értékelni a szabálytalanságokat is.) 

Szóval egyfelől ez egy teljesen szabályos Bonelli-darab. Másfelől is. Mégis van benne valami másság. Nem az, hogy van, hogy Korcsmáros Pálos.

le_stories_a_vegzet_turelme_25.jpg

Nem is az, hogy van, hogy totál a nagyvonalú, fény-árnyék-foltokkal dolgozó, mégis olyan plasztikus Sarlós Endre. 

le_storie_a_vegzet_turelme_sarlos.jpg

Aztán akadt, ahol kiköpött Zórád Ernő. 

le_stories_a_vegzet_turelme_31b.jpg

Az, hogy Fazekas Attila, szinte természetes. 

le_stories_a_vegzet_turelme_37.jpg

De nyomokban még Nepp József is tetten érhető. Figyeld csak a pultos alakját, a kezeit, az arcának a vonalkázását. 

le_stories_a_vegzet_turelme_35.jpg

Idézhetném itt egyesével a képeket sorban, hogy az egyik mennyire minden részletében kidolgozott, a másiknak nincsen is semmi háttere, a harmadiknak a nézőpontja mennyire remek, a negyediknek a dinamikája, az ötödiknek... De nem teszem. Megkapod a képeket egy megapakkban, nesze, gyönyörködj! 

S miközben nézed, azt mindenképpen elmondom, hogy bár stílusorgia a képregény, a vicc az, hogy egyáltalán nem tűnik katyvasznak, kiforratlannak. Úgy egységes, ahogyan van, hidd el nekem!

Összefoglalom

A végzet türelme az egyik legjobban sikerült Bonelli-képregény, amivel eddig találkoztam. Roppant fortélyos és hatásos a Bogart-Flynn hívószavak... ööö... hívóképek alkalmazása, megdöbbentő a történet váratlan fordulata, a rajzoló tüneményes akrobatikát végez a rajzok stílusával, a kiadvány technikailag kifogástalan. Új kedvenc született, na! A magyar kiadó csak sajnálhatja, hogy parlagon hagy ezzel a megjelent, csoffadt mennyiségű négy kötettel! Mennyi lelkes értékelést tudnék pedig írni! 

 

Nero Blanco Comix, Budapest, 2019, 112 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155524479 · Fordította: Bayer Antal 

10/10

2022 augusztus 20. Tudod, az elmaradt tüzijátékos. Meg az esőelmosta Mandoki Soulmates-es. Amire végül nem mentünk el pénteken. Egy órát pedig nézhettük volna, mielőtt péppé ázunk. Amihez viszont marhára nem volt kedvünk. 

Ezért tegnap összebújtunk, főzőcskéztünk, filmeztünk, aludtunk, sétáltunk.

A megkért kezű Csemete, akinek az ágyában így hajnalban írok, Greta Van Fleet-et hallgatok, élvezem a reggel (végrevégrevégre) hűvösét, ma jön haza. Egész nyáron alig láttuk, mindig volt valahol. Vagy mi voltunk valahol, ha véletlenül éppen itthon volt.

A bejegyzés trackback címe:

https://mohabacsi-olvas.blog.hu/api/trackback/id/tr4017911609

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása