Egy félművelt panelproli nagyon szubjektív olvasó-naplója a 21. század negyedéről

Moha olvasó-NAPLÓJA

Moha olvasó-NAPLÓJA

Zagor: Rejtélyes ​lápvidék (Zagor 4.)

A karmos, gonoszokat belező lápi tündér esete a kőbaltás revolver-Tarzannal

2025. május 07. - Mohácsi Zoltán

covers_829113.jpgmoha_olvaso_naploja_logo_4.jpg  ÍRTA : 
ANTONIO ZAMBERLETTI
  RAJZOLTA:

ALESSANDRO CHIAROLLA

Zagor a Sergio Bonelli Editore 1961 óta folyamatosan megjelenő sorozata. Vagyis hatvan éve a piacon van, és eddig 650–700 kötete jelent meg. Nem semmi! 

Viszonylag pozitívan elfogult vagyok a Bonelli dolgaival. Bár simán elismerem, ha valami nem tetszik.

Zagor egyáltalán nm fogott meg. Valahogy képtelennek találom az alaptörténetét: a Vadnyugaton él egy pasas, aki egy piros, ujjatlan pólóban mászkál, a pólóra sárga körbe fekete madár van szitanyomva. Amitől, hozzáadva a sérója dizájnját is, úgy fest mint egy proto-Superman. Csak Zagor nem hordja kívül az alsónacijt. 

A pasasnak van ugyan pisztolya, használni sem rest, de az alapfelszerelésének elsősorbani integráns része egy KŐBALTA.. Ez az első pillanattal permanens WTF-érzést okozott/okoz nálam. A coltok idején és birodalmában még ha egy szamurájkard, vagy egy speciálisan élezett szekerce lenne... De kőbalta? S nem volt még egyetlen rész sem, ahol a kőbalta valami hűdebaxottulspeckósan pont oda illett, és mással szinte megoldhatatlan lett volna a feladat, amit a kőbalta simán megoldott. Pedig már két könyvön túl vagyok, ami Zagor volt.

De egyik sem győzött meg igazán. Nincs is belőlük a polcomon.

Most meg pozitívan csalódtam. 

Zagor 1. – A mélység istene
Zagor 3. – Darkwoodi történetek 

A fentiek miatt tehát amikor a könyvtár képregényes polcán ráleltem erre a lápos Zagor-sztorira, akkor sem voltam túl lelkes, mindössze kicsit örvendtem, hogy ismét tehetek egy kísérletet. Ezért azonnal, bár valamelyest fanyalogva tettem a már kiválasztott Istenország tetejére, hogy, na, ingyér van, és azért Bonelliről van szó, ismerkedjünk hát! 

Máris mondom a lényeget: ez a Zagor-epizód tetszett. Nem fanyalogtam egy pillanatig sem. Na, jó, egyetlen ponton, amikor tudatosítottam, hogy Zagornak van némi genetikus rokonsága Greystoke lordjának őserdőben, majmok által nevet utódjával is: Zagor majdnem olyan ügyesen közlekedik liánokon, a faágak között, akár Tarzan, a majomember.

Jelzem, a kőbalta ebben a kétszáz oldalban is mindössze egy alkalommal került homloktérbe. :-P

MI TÖRTÉNIK A LÁPON?

De miről is van szó ebben a részben?

Az események láncolatát a jók oldaláról Poe indítja el. Poe újságíró és szépíró. Eddig meg voltam arról győződve, hogy Poe csak hasonlít Poe-ra, de ebben a részben arról van szó, hogy Poe, az újságíró tökéletesen azonos Edgar Allen-nel, tudod, a Morgeu utcai kettős gyilkosságos, meg a hordó amontiladdo-s, meg a hollós Poe-val.

Eddig valahogy az volt bennem, hogy csak a külső hasonlóság tette az újságírót Poe-vá. Erre immeg mit látnak olvasó és képnézegető szemeim? 

Szóval Poe utána indul egy érdekes történetnek: évekkel ezelőtt eltűnt egy a láposban egy őrjárat. Kompletten. Mi, beavatott olvasók tudjuk, hogy valami történt velük, mert olvastuk-láttuk az előzményeket. Az őrjárat vezetője indiángyűlölő. Amikor járőrözés közben belefutnak egy kis indián csapatba, úgy gondolja, itt az idő egy kis vidám gyilkolászásra. Nosza! 

Amikor azonban egy vezető egy menekülő indiánlány nyomába ered, az egyik embere megmenti a lányt. És akkor történik valami a csapattal: mi csak tágra meredt, iszonyattal telt szemeket látunk... 

Poe úgy gondolja, a sztori megér egy kis utánajárást. Van ebben a sztoriban valami, amihez ő egyedül kevés. Ír is Zagornak, aki Chiko-val, állandó barátjával útra is kell. Pont jókor érkeznek a láp melletti kisvárosba: egy kis csapat gazember éppen beleköt egy idős indiánba és egy indiánlányba. Zagor szétcsap közöttük, megmenti a két indiánt. 

És benne is vagyunk a dolgok sűrejében! 

A gazemberek egy helyi hatalmasság emberei. A helyi hatalmasság gazember, fegyvertolvaj. S mert egy kisfiú teljesen életlenül szemtanúja amint a lopott fegyvereket egy a sűrű által titkossá tett barlangból hajóra pakolják. Észreveszik a fiút, rá is lőnek, ne maradjon szemtanú, de a gyerek bemenekül a sűrűbe. És eltűnik. Esélyes, hogy elnyelte a láp, de gazemberék biztosra akarnak menni. 

A fiú azonban Zagor kis lápfelfedező csapatához tartozott, és Zagor magától értetődőn nem hagyja annyiban a dolgot: gyerekkeresőbe indul. Mit sem tudva a fegyvertolvajok jelenlétéről és céljairól. Vagyis jön kaland, üldözés, harc, halál, megkönnyebbülés. 

A borító ellenben félrevezető. A faágon guggoló rémség a történetben nem rémség, hanem egy csodaszép, tetőtől talpig csak a hosszú hajába öltözött tündér. Az igaz viszont, hogy az arra érdemeseket simán felnyitja a karmos kis kacsójával hosszában. De ezt ki kell érdemelni, nem bánt mindenkit. 

A LÁTSZAT

Mármint amit nézni lehet a kötetben a szövegen túl. Ezerszer leírtam: a Bonelli kiadványok kinézete, legalábbis ami a belső tükröt illeti, franchise-szerű. Ugyan minden grafikus egyéni stílusban alkot, de a Bonellinél kötelező realisztikusnak lenni. Ahogy a történet is szigorúan képkockákra bontva halad előre. Nem, nem minden képregényben van ez így, van ahol, mittomén, egy háttérképen van több képkocka szétszórva, van, ahol duplaképes oldalak is vannak, van ahol a képkockák mérete tökéletesen eltérő, stb., stb. A Bonelli sztorik két képkocka mérettel dolgoznak: négyzetrács és két négyzetrácsnyi. Slussz! 

Mindkét jellemző jellemző a Zagorra is. Csak semmi meglepetés! Ezáltal viszont tutire nem tévedünk el az olvasásban, és az is tuti, hogy minden teljesen életszerű, amit látunk. Tetszetős az egész, ahogy van, de most nem maradt semmi olyan látvány, ami tartósan megragadott és vissza kellett térnem nézegetni a rajzot. Csak az egész jó. Egy tökéletes, bár nem átütő erejű mestermunka. 

Anagram Comics, 2023, 200 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155947315 · Fordította: Pócza Lilla

7/10

Az alábbi kép egyben link is ám!martassist_banner_olvaso_2.jpg

2025 májusának a fizetésnapja felé vonszolódva. Négynapos volt a hétvége a május elseje miatt, az előtte való héten szintén. Meg lehet szokni. Egy alkalommal felvettem az Olajág legfőbb vezetőjének, hogy mi lenne, ha áttérnék a kétnapos munkahétre, de persze abban a pillanatban a fizetést is meg kellene duplázni, hiszen a több szabadidő több költséggel jár. Hát, nem volt igazán lelkes, nézett rám, ahogyan a hülyére szoktak, és érdekes módon semmi lelkesedést sem mutatott. :-D Aztán felfogta, hogy nem hülye lettem, csak tréfás. 

De a négy napos hétvége után ma mindenki vonszolta magát. Mondom én, az ideális a két napos lenne! :-D

A bejegyzés trackback címe:

https://mohabacsi-olvas.blog.hu/api/trackback/id/tr2918851920

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása