Na, ezt a könyvet tényleg teljesen, tökéletesen és abszolút véletlenül találtam. Jöttem-mentem a FSZEK-ben, és a társadalomtudományi  szinten, a negyedik emeleten ott volt az újdik asztalán.  Olyan voltam mint a gyerekek: a színes borító fogott meg. A kissé cirkalmas, és általam még mindig…

Nem veszek meg minden Rubicon lapszámot. Sőt, az az igazság, hogy már elég régen nem vettem meg egyet sem. Semmiféle elvi, ideológiai megokolása nincsen a passzivitásomnak: Sokkal inkább anyagiak és az idővel való gazdálkodás miatt alakult így. Rengeteg olyan témát vet/vetett fel a lap, ami…

Azt mondják a bölcsek, ha valami bevált, azon nem érdemes változtatni. Vagy csak kicsit, hogy el ne vesszen a változtatás mögött az eredeti. Mike Oldfield hét verziót készített a legendás és elképesztően forradalmi Tubular Bells-ből. A legtöbb hanyagolható, kár volt strapáért. Talán a III-as volt…

Bizony ez is egy olyan könyv, amit magamtól el nem olvastam volna. Könyvtárban voltunk Szerelmetesfeleségtársammal, és mert ő vállalkozó, tudod, ő a MartAssist, hát őt most a vállalkozó-képző irodalom érdekli. Ezért hozta haza ezt a kötetet is.  Aztán két nap alatt elolvasta, nem tudta letenni. Ő…

Ha a Nem kell mindig kaviár szóba kerül, ha egyáltalán, akkor mindenkinek az 1977-es, az egykori NSZK-beli sorozat jut eszébe. Amiből e szövegtől balra is láthatsz egy képkockát az alapmű könyv borítóján. Rajta, ugye a főszereplő, a Thomas Lieven-t alakító Siegfried Rauch, az NSZK hetvenes években…

ÉVEK ÓTA OTT VAN EZ A KÖNYV a könyvespolcomon. De legalább egy éve. Úgy fest, Gyulán kell nyaralnom ahhoz, hogy vegyem a bátorságot, és David Duke-ot olvassak. Tavaly, nagyjából ugyanekkor, ugyanitt olvastam el az Ébredésem című könyvét. Amivel szemben nagyon komoly fenntartásaim voltak. Amit Duke…

Tegnap ültünk hármasban, Szerelmetesfeleségtársam, Matykó barátunk és én a söröző külső részén (Római tér, Synthesis, ajánlom!) és szóba került valahogy a Covid, arról áttértünk a diktatúrára, onnan máris a rendszerváltásnál tartottunk („Nem volt olyan!”). A rendszerváltással kapcsolatban meg…

VLAGYIMIR VLAGYIMIROVICS PUTYIN. Amit 2022-ig mindenki „tudott” róla: KGB-s, az orosz maffia főnöke, aki ellene van, jobbára rendre lelövik, vagy óvatlanul kizuhan a sokadik emeleti ablakból, a világ leggazdagabb embere, az orosz oligarchák felett ő az úr, birodalmi törekvései vannak, nosztalgia él…

Ezt a könyvet Csemete kapta a középoskolájában a közösségi munkájáért. Meglepő, ám örvendetes fordulat. Úgy gondolom, Csemetét egy másodpercig sem izgatta, és az elolvasásának a szele még csak meg sem legyintette őt. Z generáció. Sebaj! Némi érdeklődéssel vettem a kezembe, majd ahogyan a…

Az Egy asszony élete értékelése itt található a Péter és János című regényé pedig itt.  Ez az írás a baloldali képen látható kötet értékelésének a második része. Logikus módon. Mert a második regényt, A Szépfiút tárgyalgatom benne. Az értékelésem első része az első regényről itt olvasható: Egy…

Abban egészen biztos vagyok, hogy nem arra teremtettünk, hogy napi nyolc-tíz-sok órát dolgozzunk. Abban is egészen biztos vagyok, hogy az elmélkedés, a töprengés, az állandó cselekvésből való kikapcsolásra múlhatatlan szükség van. Az is kétségtelen, hogy ha a nagyok ismernék a mértéket (s ez most…

A múltkor az eddig a közösségi médiáktól magát teljesen távol tartó, de most hihetetlen trollaktivitást mutató barátommal összehoztuk, hogy liberális, polkorrekt szempontból mivé kellene lennünk, hogy minden fórumon elsőbbséget élvezzünk: transznemű muzulmán, hímnemű egyed, zsidó-, cigány-, afro-…

Újra és újra ismétlem magamat. Most éppen azt, hogy nehéz egy könyvről írni, ha ismerem a szerzőjét. Hát még akkor, ha nem csupán ismerem, hanem tisztelem és kedvelem is. Illetve még ebben az esetben sem lenne nehéz írni, ha az írás csupa hurráoptimista vonásokat emel ki a könyvből, vagy éppen…

ALAPVETÉS Mármint nem a könyv mondanivalójának, hanem a könyv bemutatásának az alapvetése.  Mészáros G. László 2008-ban jelentette meg a könyvét. Vagyis magától értetődő módon a jelenségek, amiket vizsgál, csak eddig az időpontig érnek. Minden, ami később történt nem lehet témája a könyvének.…

Ez egy nem hiszem el-típusú könyv. Nem hiszem el, hogy a fordító, szerkesztő, felelős kiadó ilyen kimondhatatlanul silány munkát ad ki a kezéből. Mondjuk fordítónak a kiadót tünteti fel az impresszum. Gyanús volt már a címlap és a tartalomjegyzék „tipográfiája” is: egymásra dobált, hajigált elemek,…