Ó, már hányszor elmondtam, de hátha a hányszorból egyszer sem olvastad: vannak írók, akik mindig ugyanazt a könyvet írják, ha egyet olvastál tőlük, akkor mindet olvastad. Nem ez a kunszt, hanem az, hogy mégis mindet olvasni akarod. Akkor is, ha nem mindegyik jó. Számomra ilyen író például…

Jonassonnal (is) le vagyok maradva. Mármint a könyveinek az olvasásával.  Mint úgy mindennel az életemben. Közel hatvan vagyok. Osztanom kellene már az életbölcsességet, szórva mint a magot, de egy húsz éves etapot eltekintve mindig úgy álltam az életben mint egy határozott, ám mégis csak kisfiú…

Ha Jonas Jonasson, akkor A 100 éves éves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt. Annak ellenére, hogy ez a mostani a hatodik, magyarul megjelent könyve. A 100 éves nekem is kedvencem. Rögtön mellette van Az analfabéta, aki tudott számolni. A harmadik, a Gyilkos Anders és barátait élveztem ugyan,…

Jonasson hozza a formáját. Amikor egy együttes lemezt ad ki, azt mondják, az első két album tartalmazza mindazokat a dalokat, szerzeményeket, amik az első időszakban felgyűltek. A harmadik, igen, a harmadik lemez a vízválasztó, ott derül ki, igazából mire is képes a csapat, tud-e a kezdeti…

Megvett kilóra. Én már a százéves pasasnál kapituláltam, de ez az eszement börleszk túltett rajta. Annyira képtelen, annyira abszurd, annyira annyira, hogy kalapot emelek előtte. No, ez olyan mindenhololvasnikell-könyv* volt! Nem is tudom, kell-e, érdemes-e a tartalomról bármit mondani? Meséld már…