Megvett kilóra. Én már a százéves pasasnál kapituláltam, de ez az eszement börleszk túltett rajta. Annyira képtelen, annyira abszurd, annyira annyira, hogy kalapot emelek előtte. No, ez olyan mindenhololvasnikell-könyv* volt!
Nem is tudom, kell-e, érdemes-e a tartalomról bármit mondani? Meséld már az Üvegtigris történetét, lécci! (Valószínűleg nem véletlen, hogy éppen ez jutott eszembe, ahogy belegondolok, van benne asszociációs logikai lánc.) Na, ugye!
Persze, körbe lehet írni, át lehet adni a poénok egy részét, de az egésznek a feelingje átadhatatlan: kellenek az arcmimikák, színek, jelmezek. Jonasson eszementsége ugyanígy átadhatatlan.
Hihetetlenül abszurd történet, váratlan reakciók, röhögve fejcsóválós karakterek, pazar poén-hegyek. Röhögős, könnyed alapmű, Biztosan lesz még a kezemben, ha megérem.
* Saját kategória: annyira jó, hogy bármely állapotban, helyzetben kívánom az olvasását.
5/5
(2016)