Egy félművelt panelproli nagyon szubjektív olvasó-naplója a 21. század negyedéről

Moha olvasó-NAPLÓJA

Moha olvasó-NAPLÓJA


Hunyady Sándor: Lovagias ​ügy – Válogatott drámák

Az emberismeret és emberszeretet drámáit csuda jó olvasni

2026. szeptember 05. - Mohácsi Zoltán

Azt mondják a bölcsek, hogy egyik könyv vezet a másikhoz, s hogy a könyvek többsége más könyvekről szól. A második kijelentés igazságában azért nem vagyok teljesen bizonyos, de az első valóságát már többször megtapasztaltam.  Pár héttel ezelőtt olvastam egy könyvet Nyírő József életművéről, és…

Tovább

Robert Nye: A ​néhai Mr. Shakespeare

„Tudni valóban nem sok mindent lehet, mesélni azonban annál többet.”

Robert Nye-nek nem sok könyve jelent meg magyarul: kettő. Mondjuk különben sincsen neki rengeteg, a moly.hu ötöt tart nyilván. Ebből kettő magyar. Az úriember egyébként ennél sokkal többet alkotott,s nem csupán regényeket: verseket is írt, gyerekkönyveket is, színdarabokat is. (Itt utána tudsz…

Tovább

Lakatos Mihály: Nyirő ​József – Közelítések az életműhöz

Kulcskérdés: egy szerzőt az élete vagy művei határoznak meg jobban?

Alapvetőn én is azt tartom, amit e kötet szerzője: az lenne jó, ha egy szerzőt nem az életrajzának az ismerete, hanem csak a művei határoznának meg. Igaz, ő hozzáteszi, hogy a művek megítéléséhez viszont sok esetben szükségszerű a megírás idejének, körülményeinek az ismerete.  Szerintem ez a két…

Tovább

Szép Ernő: Színház

Vaskos kötet a drámák legjavával. Meg ami a java előtt volt.

Azt mondtam, írtam, miután befejeztem a Fiú, lány  – Elfeledett drámák című gyűjteményt, azt írtam, hogy mielőtt ebbe a kötetbe belefognék, pihentetésül és besokallás elkerülése végett valami mást is olvasnék. Mondjuk a Rezeda cirkusz-t befejeztem. Belefogtam egy másik, román szerzős dráma kötetbe,…

Tovább

Szép Ernő: Fiú, ​leány – Elfeledett drámák

A peremvidékiek széttört álmú, bájos humorú, kilátástalan történetei

Semmit nem olvastam eddig Szép Ernőtől. Mi több, konkrétan semmit sem tudtam róla azon kívül, hogy munkaszolgálatos volt. Túlélte. Ahogyan Örkény és Kertész Imre is. S ahogyan Szerb Antal, Rejtő Jenő, Gelléri Andor Endre és Radnóti Miklós nem... Igaz, a lényegi irodalmi tevékenysége addigra…

Tovább

Sztaniszlav Sztratiev: Velúrzakó (+ Római fürdő) – Két színdarab

Bolgár abszurd. Groteszk. Röhögős. Fogcsikorgatós, mert bürokrata. Több mint jó!

Ezen a héten valahogy nem találtam a helyem az olvasmányaim között. Soha ne legyen nagyobb bajom! Nyúltam ehhez, kaptam ahhoz, de egyik sem fogott meg, jóformán csak lapozgattam, legyen az ír tündérmese vagy a világ egyik legnagyobb hálózatszakértőjének olvasmányos kötete, de akár a városi…

Tovább

Max Frisch: Biedermann ​és a gyújtogatók – Tandráma, tanulság nélkül

Svájci groteszk a félelemről és a kollaborációról. Meg a furakodó diktatúráról

Max Frisch is vakfolt volt eddig a számomra. Amikor kivettem ezt a kötetecskét a Pethe Ferenc téri Könyvmegálló szekrényéből, a címe miatt vettem ki. Olyan kis tréfásnak tűnt. Jó, ha belegondolok, egyáltalán, ugyan mi a tréfa benne, de mondom, annak tűnt. Egyébként, ellövöm a poént, tagikomikus…

Tovább

Magács László (szerk.): Shakespeare/37 (Az első évad)

Négy-öt oldalas Shakespeare-drámák, amiket nem Shakespeare írt

Van a központi könyvtár első emeleti termében, szemben a lépcsővel egy asztal és mögötte egy másik, a másik felett pedig két, egyenként kétszintes polc. Részben a szakmai, főleg szociológiai és gazdasági újdonságok kerülnek az első asztalra, a szépirodalmi magyar és külföldi újdik meg a…

Tovább

Carlo Goldoni: Vígjátékok

Kéccáötven éves, ugyancsak szerethetőn megírt aktualitások

Vannak könyvek, amikkel itt-ott találkozom, tudomásul veszem a létüket, és rögtön át is lépek felettük. S mivel a könyvekhez jobbára szerzők is tartoznak, ugyanez történik velük is. S megesik, hogy az átlépett könyvekre egyszerre, valahol, valamiért felfigyelek. Most éppen az történt, hogy egy…

Tovább

William Shakespeare: III. Richárd

Mennyire elhatározás kérdése a gazemberség? S tényleg gazember volt-e III. Richárd?

  Az úgy volt, hogy láttunk egy tavalyi, 2022-es filmet. Az a címe, hogy Az elveszett király (The Lost King). Megtörtént események alapján írták és forgatták a filmet. Arról szólt, hogy egy teljesen, tökéletesen amatőr, jócskán negyvenes hölgyemény, kattot kap, és nyomozni kezd a bosworth-i…

Tovább

P. G. Wodehouse: Anonim Agglegények Klubja

Wodehouse azon mereng fergetegesen, egészséges-e az agglegény-lét?

Van az úgy, hogy bár rengeteg könyv van a lakásban, de nyúlok ehhez, nyúlok ahhoz, belelapozok, belekezdek, aztán egy-két oldal után rájövök, nincsen is hozzá kedvem.  Nem sűrűn van ilyen, de ha de, van egy biztos pont, ahová érdemes nyúlnom: a Wodehouse-polc. Ami polcnak tulajdonképpen nincsen…

Tovább

Ben Jonson: Volpone

„Áll a hajsza, áll a bál a pénz körül: járja koldus és király. A Sátán örül”

Hogyan került a figyelmem előterébe a Volpone? Ó, nagyon egyszerű, Szerelmetesfeleségtársammal Gerald Depardieu-napokat tartottunk itthon. Depardieu pedig címszereplője volt az e drámából készült filmnek.  Szóval Ben Jonsont, a XVII. századi drámaíró mélyebb ismeretét nagyjából Depardieu-nek…

Tovább

Kocsis István: A királyné aranyból van (Drámák I.)

Mesés, valós metafizika a gyakorlat nélküli gyakorlatban, avagy drámák olvasva

Fú, mennyi mindent mondanék most egyszerre, ha lehetőségem lenne rá, azt a mindenit! Ha tehetném, egyszerre beszélnék az milyen az, amikor egy műfajt másképpen élvezünk, mint amire szánták, azaz milyen a dráma olvasva? Aztán arról, hogy van-e ideológia-, eszmementes irodalom? Egyáltalán, mi az…

Tovább

Karel Čapek: Három ​színmű (R. U. R. • A fehér kór • Az anya)

Tudtad, hogy Čapektől származik a „robot” szó? S hogy előre leírta a pandémiánkat?

Čapek semmiképpen sem a kedvenc íróm. Ezt máshol már kifejtettem. Mindig nagy elánnal fogok bele a könyvibe, de olyan ötvenszázalékos hatékonysággal nyűgöznek le, vagy hagynak teljesen hidegen. Mar a legelső találkozásom is ilyen vegyes volt vele. Ami, mintegy természetesen képregény volt, a Zorád…

Tovább

Tabi László: A négy kísértés

Persze, megint a Könyvmegállók, ezúttal a Pethe téren. Ilyesmik máshonnan nem jönnének hozzám. De ez nagyon jönni akart, hiába tettem vissza kétszer. Sőt, mi több, olvastatni is akarta magát, holott ennek azért nem sűrűn engedek, nem hagyom, hogy a könyvek erőszakosak legyenek, inkább a…

Tovább
süti beállítások módosítása