Azt mondják a bölcsek, hogy egyik könyv vezet a másikhoz, s hogy a könyvek többsége más könyvekről szól. A második kijelentés igazságában azért nem vagyok teljesen bizonyos, de az első valóságát már többször megtapasztaltam.  Pár héttel ezelőtt olvastam egy könyvet Nyírő József életművéről, és…

Robert Nye-nek nem sok könyve jelent meg magyarul: kettő. Mondjuk különben sincsen neki rengeteg, a moly.hu ötöt tart nyilván. Ebből kettő magyar. Az úriember egyébként ennél sokkal többet alkotott,s nem csupán regényeket: verseket is írt, gyerekkönyveket is, színdarabokat is. (Itt utána tudsz…

Alapvetőn én is azt tartom, amit e kötet szerzője: az lenne jó, ha egy szerzőt nem az életrajzának az ismerete, hanem csak a művei határoznának meg. Igaz, ő hozzáteszi, hogy a művek megítéléséhez viszont sok esetben szükségszerű a megírás idejének, körülményeinek az ismerete.  Szerintem ez a két…

Azt mondtam, írtam, miután befejeztem a Fiú, lány  – Elfeledett drámák című gyűjteményt, azt írtam, hogy mielőtt ebbe a kötetbe belefognék, pihentetésül és besokallás elkerülése végett valami mást is olvasnék. Mondjuk a Rezeda cirkusz-t befejeztem. Belefogtam egy másik, román szerzős dráma kötetbe,…

Semmit nem olvastam eddig Szép Ernőtől. Mi több, konkrétan semmit sem tudtam róla azon kívül, hogy munkaszolgálatos volt. Túlélte. Ahogyan Örkény és Kertész Imre is. S ahogyan Szerb Antal, Rejtő Jenő, Gelléri Andor Endre és Radnóti Miklós nem... Igaz, a lényegi irodalmi tevékenysége addigra…

Ezen a héten valahogy nem találtam a helyem az olvasmányaim között. Soha ne legyen nagyobb bajom! Nyúltam ehhez, kaptam ahhoz, de egyik sem fogott meg, jóformán csak lapozgattam, legyen az ír tündérmese vagy a világ egyik legnagyobb hálózatszakértőjének olvasmányos kötete, de akár a városi…

Max Frisch is vakfolt volt eddig a számomra. Amikor kivettem ezt a kötetecskét a Pethe Ferenc téri Könyvmegálló szekrényéből, a címe miatt vettem ki. Olyan kis tréfásnak tűnt. Jó, ha belegondolok, egyáltalán, ugyan mi a tréfa benne, de mondom, annak tűnt. Egyébként, ellövöm a poént, tagikomikus…

Van a központi könyvtár első emeleti termében, szemben a lépcsővel egy asztal és mögötte egy másik, a másik felett pedig két, egyenként kétszintes polc. Részben a szakmai, főleg szociológiai és gazdasági újdonságok kerülnek az első asztalra, a szépirodalmi magyar és külföldi újdik meg a…

Vannak könyvek, amikkel itt-ott találkozom, tudomásul veszem a létüket, és rögtön át is lépek felettük. S mivel a könyvekhez jobbára szerzők is tartoznak, ugyanez történik velük is. S megesik, hogy az átlépett könyvekre egyszerre, valahol, valamiért felfigyelek. Most éppen az történt, hogy egy…

  Az úgy volt, hogy láttunk egy tavalyi, 2022-es filmet. Az a címe, hogy Az elveszett király (The Lost King). Megtörtént események alapján írták és forgatták a filmet. Arról szólt, hogy egy teljesen, tökéletesen amatőr, jócskán negyvenes hölgyemény, kattot kap, és nyomozni kezd a bosworth-i…

Van az úgy, hogy bár rengeteg könyv van a lakásban, de nyúlok ehhez, nyúlok ahhoz, belelapozok, belekezdek, aztán egy-két oldal után rájövök, nincsen is hozzá kedvem.  Nem sűrűn van ilyen, de ha de, van egy biztos pont, ahová érdemes nyúlnom: a Wodehouse-polc. Ami polcnak tulajdonképpen nincsen…

Hogyan került a figyelmem előterébe a Volpone? Ó, nagyon egyszerű, Szerelmetesfeleségtársammal Gerald Depardieu-napokat tartottunk itthon. Depardieu pedig címszereplője volt az e drámából készült filmnek.  Szóval Ben Jonsont, a XVII. századi drámaíró mélyebb ismeretét nagyjából Depardieu-nek…

Fú, mennyi mindent mondanék most egyszerre, ha lehetőségem lenne rá, azt a mindenit! Ha tehetném, egyszerre beszélnék az milyen az, amikor egy műfajt másképpen élvezünk, mint amire szánták, azaz milyen a dráma olvasva? Aztán arról, hogy van-e ideológia-, eszmementes irodalom? Egyáltalán, mi az…

Čapek semmiképpen sem a kedvenc íróm. Ezt máshol már kifejtettem. Mindig nagy elánnal fogok bele a könyvibe, de olyan ötvenszázalékos hatékonysággal nyűgöznek le, vagy hagynak teljesen hidegen. Mar a legelső találkozásom is ilyen vegyes volt vele. Ami, mintegy természetesen képregény volt, a Zorád…

Persze, megint a Könyvmegállók, ezúttal a Pethe téren. Ilyesmik máshonnan nem jönnének hozzám. De ez nagyon jönni akart, hiába tettem vissza kétszer. Sőt, mi több, olvastatni is akarta magát, holott ennek azért nem sűrűn engedek, nem hagyom, hogy a könyvek erőszakosak legyenek, inkább a…