Egy félművelt panelproli nagyon szubjektív olvasó-naplója a 21. század negyedéről

Moha olvasó-NAPLÓJA

Moha olvasó-NAPLÓJA


Szilvási Lajos: És mégis őrizetlenül

Miképpen döntsön egy fiatal felnőtt, ha egyszer van ez a pillangóhatás?

2024. március 11. - Mohácsi Zoltán

Továbbra is azt mondom, Szilvási nem a kedvencem szerzőim egyike. De valahogy úgy vagyok vele mint Stephen Kinggel: egyszer s mindenkorra képtelen vagyok leszámolni vele. Azért, mert alapvetően jól ír, érdekes dolgokról. De ami Kingnél az idióta témaválasztás, az Szilvásinál a rejtett…

Tovább

Carlo Goldoni Vígjátékok

Kéccáötven éves, ugyancsak szerethetőn megírt aktualitások

Vannak könyvek, amikkel itt-ott találkozom, tudomásul veszem a létüket, és rögtön át is lépek felettük. S mivel a könyvekhez jobbára szerzők is tartoznak, ugyanez történik velük is. S megesik, hogy az átlépett könyvekre egyszerre, valahol, valamiért felfigyelek. Most éppen az történt, hogy egy…

Tovább

Mario Vargas Llosa: Pantaleón ​és a hölgyvendégek

Mindenek mozgatója, oka a testiség és a hatalom. Panteleón feladata a szex megszervezése

Mario Vargas Llosa műveivel bajban vagyok. Azért vagyok bajban, mert Vargas Llosa csudajó író. Másfelől tud nagyon közönségesen pornografikus lenni. De a közönségességében is irodalmat csinál. Tagadhatatlanul dél-amerikai irodalmat. Konkrétan peruit. De emiatt nem kell ám azonnal Márquez-re, meg a…

Tovább

Szilvási Lajos: Kipárnázott kaloda

A nagy káosz utáni káosz túlélésének elbeszélése, rendszernyaló szempontokkal

Leéltem úgy majdnem hatvan évet, hogy eleddig egyetlen Szilvási Lajos-regényt olvastam. Nem tudom be sem érdemként, sem szégyenként. És nincsen mögötte semmi elvi, esztétikai megfontolás.  Egyszerűen így alakult. Az az egyetlen Szilvási Egymás szemében című, dupla-naplós regény volt. Egy…

Tovább

Némely legjobb olvasmányok a 2023-as évből

Semmi objektivitás, mindent a csupasz hedonizmus miatt olvastam most is, egész évben

  Az élet nem élet  könyvek és olvasás  nélkül.     2023-ban  sem mondott ennek semmi ellent.    Pedig a mennyiség és a maradandóság semmiféle értékelhető arányt nem mutat: szinte egyáltalán nem kamatoztatok az olvasásból semmit. Se nem fejlődőm, se nem bóvül a tudásom, se nem tágul a…

Tovább

Jurij Poljakov: Szökni szeretnék

És kiben nem fordult még meg a gondolat hogy bizony, ő is? De itt a háttérben meg zajlik a peresztrojka

Kivel nem fordult elő, hogy ne akart volna ilyet tenni? Mármint szökni? Csomagolni, aztán menni a francba, lesz ami lesz, ahogy lesz, úgy lesz... S aztán persze maradt a fenekén, a bőrönd elővevéséig sem jutott el. Nekem is jutott már az eszembe, hogy most elég, tovább már nem akarom így, ebben a…

Tovább

Stephen King: Az írásról – Értekezés a mesterségről

Van-e értelme tanácsokat adni az írásról? Meg lehet-e tanulni írónak lenni?

Már unom elmondani, de most mégis újra el kell mondanom: nem szeretem igazán Stephen King könyveit. Elsősorban a témái miatt nem. Mert nem szeretem a horrort mint műfajt. Ez csak nagyjából a Bonelli képregénykiadónak bocsátom meg. Meg még néhány esetben, de akkor is inkább filmen. Nem is tudom,…

Tovább

Delia Owens: Ahol ​a folyami rákok énekelnek

Krimi? Szerelmes? Fejlődésregény? Egyik sem és mind egyszerre

Kicsit anti-sznob vagyok. Van bennem valami dafke a sikerkönyvekkel kapcsolatban. Fenntartásaim vannak a tömeges tetszéssel szemben.  Nem mondom, hogy ez jó vagy hogy egészséges, Csak azt, hogy valamiért így működök.  Nem, egyáltalán nem zavar, nem irritál, nem bosszant, ha valami sokaknak nagyon…

Tovább

Lissák György: Ókori szerelmek

Nők minden mennyiségben, de nem erről van szó, hanem az ókori Perzsiáról

Két vallomással kell kezdenem ezzel a könyvvel kapcsolatban. Az első vallomás Ezt a testes, vaskos könyvet már nem egyszer láttam itt-ott. Mindig azt hittem, valami antológia, ókori szerelmes sztorikból. Versekből, novellákból, dráma-részletekből, ilyesfélékből összeállítva.. S bár Reich Károly…

Tovább

Nényei Pál: Az irodalom visszavág 2. – A ​Paradicsomkerttől a Pokol kapujáig

Könnyed, humoros, beszélgetős irodalomtörténet, ezúttal elsősorban a Bibliáról

Ha viszonylagos rendszerességgel olvasod ezt a blogot, tudhatod, hogy idén ismét Gyulán nyaraltunk. S végre eljutottunk, bejutottunk a gyulai könyvtárba is. Tudhatsz erről, mert írtam már róla. Nem külön blogbejegyzést, hanem csak az egyik bejegyzésem végén, a napló-részben.  A vezetett séta után…

Tovább

Jiří Marek: Autómesék

Mesék is, meg nem is, szatíra is, de nagyon, humoros is, meg kedves is, meg szomorú is

  Jiří Marek-nek nagy gyorsan ez a negyedik könyve, amit a közelmúltban olvastam. Az első a  Régi bűnügyi történetek volt. Aztán következett Az Albatrosz-rejtélye, azután meg a csudaremek Boldogkor. A bűnügyi történetek nem volt átütő, de szórakozásként pompásnak tartottam. Az Albatrosz-szal…

Tovább

William Shakespeare: III. Richárd

Mennyire elhatározás kérdése a gazemberség? S tényleg gazember volt-e III. Richárd?

  Az úgy volt, hogy láttunk egy tavalyi, 2022-es filmet. Az a címe, hogy Az elveszett király (The Lost King). Megtörtént események alapján írták és forgatták a filmet. Arról szólt, hogy egy teljesen, tökéletesen amatőr, jócskán negyvenes hölgyemény, kattot kap, és nyomozni kezd a bosworth-i…

Tovább

Aldous Huxley: Szép ​új világ

Mennyire jó regény az antiutópia egyik fő klasszikusa?

ALDOUS HUXLEY antiutópiája George Orwellé mellett az antiutópiák netovábbja. Vannak követőik bőségesen, de ők lettek, maradtak a legnagyobbak. Mindkettő a jövőben megvalósuló diktatúrák működéséről fantáziál, mindkettő örök kedvence az olvasó népségnek, mindkettő erősen feketelistás volt a sokak…

Tovább

Jiří Marek: Boldogkor

Simán ott a helye a nagy–nagy rokonok („1984”, „Szép új világ”) mellett! Na, jó, eggyel alattuk.

Jól olvasod:  BOLDOGKOR. És nem Boldog kór. Vagyis nem  egy kórságról van itten szó, kérem! De nem is Boldogkor, olyan értelemben, hogy „Mikor?”, „Hát tudod, akkor, amikor... boldogkor, na!” Hanem Boldogkor. Úgy is, mint Boldog Kor. A Boldogkor kifejezés nem csupán tulajdonnév, hanem minőségjelző…

Tovább

Kiss József László: Talán Pista

A író-mintatanár nem írt jó könyveket, de mindegyik örök kedvenc, újra és újra olvasni kell őket

Az úgy volt, hogy tegnap este a napi betevő film után lementünk még egyet füstölni a ház alá,és már nem is tudom minek kapcsán, nem első alkalommal, előkerült, mert előhoztam, Kiss József László neve.  Akit valószínűleg senki nem tart nagy és jó írónak, de a három megjelent könyvéből kettő…

Tovább
süti beállítások módosítása