MEGINT ELTELT EGY ÉV. EZÚTTAL A 2024-ES. Most sem számoltam össze, mennyit olvastam. A moly.hu néha-néha felhívta mindenféle kitüntetésekkel a figyelmemet, hány könyvet, hány oldalt tettem az idén magamévá, de már nem emlékszem, melyik is volt az utolsó statisztika. Így sem a könyvek számát nem tudom, sem az elolvasott oldalakét. Azért vagyok ilyen nemtörődöm, mert nekem semmit sem mond a statisztikám. (Ahogyan egyébként a blogom olvasottsága sem. Nem mondom, hogy a sikertelenség egyenesen arányos a minőség nívójával, de azért egyre inkább van összefüggés a kettő között. Elég, ha néhány magyar progrock-zenekarra gondolok. Meg arra, hogy a legolvasottabb blogbejegyzésemre azért kattintottak háromszázszor többen mint a többire, mert lengén vetkőzött hölgyek képei voltak benne. [lemondóan:] Ja, oké, ne kelljen keresgélned, itt a linkje...

Vissza a statisztikához. Az én esetemben nincsen összefüggés. Sem az nem érdekel igazán, mennyien olvassák, ismerik a blogomat és mennyire népszerű, sem azt nem tudom, mennyivel lettem több az elolvasott könyvek által. 

Ahogy múlik az idő felettem, valahogy mindkettő érdektelen. 

Még csak abban sem hiszek különösebben, hogy megy előrébb a világ a könyvek által. Néha rácsudálkozom Magyarország legnagyobb könyves oldalán milyen hihetetlenül ismeretlenek, olvasatlanok egyes könyvek. S ha még az olvasó nép sem olvassa őket, akkor vajon kicsoda az, aki mégis? Szóval legyen bármennyire fontos egy könyv, manapság levesekhez jut el. Drágák is a könyvek, egyre kevesebben olvasnak, és néha úgy tűnik, sokak számára még az egyszerű mondatok elemzése, értelmezése is lehetetlen feladat. 

De mégis olvasok. Rendületlenül. Ugyan mi mást tudnék csinálni? 

FONTOS: a könyvek itteni sorrendje semmiképpen sem minőségjelző, mindössze kronológia. Elindulva 2024 januárjától mazsolázgattam decemberig. 

Manfred Lütz: A ​botrányok botránya (A kereszténység titkos története)

Nem vagyok katolikus. Ez a könyv pedig a Római Katolikus Egyházat ért vádak alól való felmentési kísérlet. Jól sikerült kísérlet. Szerettem olvasni. S a saját elhagyott hitem szerint Rómának negatív eszkatologikus szerepe lesz az idők, vagyis a Föld történelmének a végén, mégis valahogy jólesett olvasni, hogy a király másképpen meztelen. Talán mert teológia problémák ide-oda, szegről-végről mégis csak lelki tesók vagyunk, s az nem baj, ha valami vád csak koholt egy családtag ellen. :-)

Andy Ngo: Kendőzetlenül – Az Antifa radikális terve a demokrácia elpusztítására

Az Antifa az egyik legelképesztőbb szervezet manapság. Úgy antifasiszta, hogy teljes mértékben fasiszta módszerekkel dolgozik. Hazánkban Ilaria Salis neve híresült el, aki egy kis olasz csoport vezetője. A csoport Budapest ostromának emléknapján Budapestre jött fasisztát verni. Vertek is, többeket, de csak úgy random: azt, aki fasisztának nézett ki. Bátran, többen egy ellen, hátulról, váratlanul támadva. S persze voltak annyira idióták, hogy a köztéri kamerákkal nem számoltak. Le is csukták őket. Erre megindult a baloldalról értük a hiszti. Egy fasiszta módszerekkel dolgozó csoportért, aki tejesen véletlenszerűen vert magyarokat Budapesten. Érted? A könyv persze nem Budapestről szól. De minden teljesen ennek megfelelően zajlik. Ahogy József Attila definiűlta: bizony van fasiszta kommunizmus (Vö.: Világosítsd föl)

Ryan T. Anderson: Harryből ​Sally – Válasz a „transznemű pillanatra” 

Igen, idén kicsit belehúztam az LMBTQ-s könyvek olvasásába. Csak Szilvay Gergely összefoglalása olvasatlan még a polcomon. Ebben a könyvben, meglepő fordulat, a transzneműség kritikája fogalmazza meg a szerző. 

Abigail Shrier: Visszafordíthatatlan ​károk (A transzmánia, amely elcsábítja lányainkat)

Mondom, hogy belehúztam az LMBTQ-ba. Lehet, a lelkemnek könnyebb, ha meglelem az aktuális ellenséget. Minden bizonnyal, ahogyan mondani szokták, magam is áldozata vagyok a Fidesz mindenkori gyűlöletkampányainak. Mert magamévá tettem a mindenkori ellenségkép fenntartásának a szükségletét. Ez a könyv a kamaszlányok tönretételéről szól. Mert ha elindulnak az úton, csak pár lépés és nincsen számukra visszaút: mindörökre oda a nőiességük.

O. Henry – Sváb József: A ​zsaru meg a zsoltár és más történetek

Ez a képregény-kötet reveláció volt a számomra idén. O'Henry novelláiból tökéletesen szűz voltam, és Sváb Józsefből sem vagyok éppen túlművelt. A novellák szépsége, mi több, gyönyörűsége, embersége, szívhez szólása utoljára Wass Albert, Nyíró József vagy Oscar Wilde esetében csapott le ennyire rám. Fantasztikis volt az emrikai novellista randevúja a magyar grafikussal! 

Tibor Fischer: A ​béka segge alatt

Igen jóféle, tréfás, humoros bemutatása az egyáltalán nem humoros és jóféle ötvenes éveknek. Regényről van szó. Ami szórakoztató és felettébb mulatságos. Miközben az ötvenes évek sem szórakoztató, sem felettébb mulatságos nem volt. De ilyetén való megközelítésére azért van példa itthon is, meg a szomszédoknál is bőven. 

George R. Knight: Ellen White MA
(Különös elképzelések, zavarba ejtő tények, tiszta látást adó kutatás) 

Ez az a könyv, ami az adventistákon kívül nagyjából senkinek sem értelmezhető. Tán még azoknak, akik darabokra akarják ellenérvelni az adventista teológiát. Ellen White az adventisták legfőbb megmondó embere. Az adventisták úgy fogalmazna, hogy próféta volt. Az írásainak az értelmezése adventista berkekben sem mindig teljesen egyértelmű. A hölgy veszett sokat írt. Szendi Gábor szerint sérült lehetett a temporális lebenye, az produkál grafomániát és különleges Isten-élményeket is. De persze kérdés, ha Isten tényleg szól valakihez, ugyan nem használhatja-e fel a temporális lebenyét? Mármint az emberét? 

Jaume Cabré: Én ​vétkem (A regények regénye)

Van bennem valami ösztönös, bár nem feltétlenül értelmes ellenkezés a túlságosan népszerű dolgokkal szemben. Ha magamnak találom őket, akkor máshogyan állok hozzájuk. Ezt a könyvet magamnak találtam. Természetesen a borítója tetszett meg. Úgy fogtam bele, hogy semmit se tudtam rla. Talán az első olyan posztmodern irodalmi szöveg, amivel egy pillanatig sem volt semmi el- vagy fennakadásom. Még az sem csökkentette a tetszési indexemet, hogy a több mint lerágott csont, s mára iparrá vált holokauszt is téma. Szóval, ha mindezek ellenére tetszett a regény, az bizony eléggé beszédes!

Titania McGrath: Woke – Kalauz a társadalmi igazságossághoz 

Ez volt az idei (értsd: 2024) egyik nagy meglepetése. Mert Titania McGrath nem létezik. A szerző egy pasas. És a kalauza egy abszolút kiforgatott kesztyű: úgy ír egy polkorrekt csaj nevében, hogy porrá röhögöd magadat olvasás közben. S persze közben rájössz, ha eddig nem tudtad volna, hogy a woke úgy marhaság, ahogyan van. De nem hiszem, hogy nem tudtad...

Nyikolaj Leszkov: Kisvárosi ​Lady Macbeth

Ez az apró könyvecske könyvmegállós zsákmány volt Olyan hatással volt rám, hogy a nyomában rögtön beszereztem ezt-azt, ami Leszkov. A tömörsége, a drámaisága, a távolságtartó szimpátiája a nagyon marha főszereplővel nekem Móricz novelláit juttatja az eszembe. Nem, nem életem legjobb olvasmányélménye, de egész biztosan mégis a maradandók között fog maradni. Mert olyan. 

Emil Hakl: Szülőkről ​és gyermekekről

Na, Leszkov után ez a másik regény, ami valami plusz adaléka miatt marad kellemes emlék. A plusz adalék minden bizonnyal annyiban áll, hogy a címben szereplő szülő, egy apa és a gyermek, aki a fia együtt kocsmáznak. Rendszeresen. És végső soron szeretik egymást. A fiam és én nem kocsmázunk rendszeresen együtt. Nem is kocsmázok rendszeresen. Csak egyszer voltunk együtt Tibi atya egyik kápolnájában. Nagyon jót beszélgettünk, hosszú évek feszkóját fröcsögtük ki magunkból

O. Henry: Visszaeső bűnös

Ezt a kötetet kimondottan és mindenképpen az elbeszélések magyar alkotójú képregény-változatának köszönhetem. Az alkotó Sváb József volt. Annyira megfogott az adaptáció, hogy nyomába eredtem az eredetijének is. Aztán nem kellett üldöznöm, simán szembejött velem. Egyáltalán nem bántam meg, Sváb Józsefnek több mint remek eredetik álltak a rendelkezésére, amik üvöltöttek a feldolgozásért. Csoda, hogy eddig senki sem csapott le rájuk. O. Henry csakugyan és valóban a rövid, csattanós, szeretet-történetek alkotója. Ha teljesen őszinte akarok lenni, akkor az az igazság, hogy a történetei annyira csattanó-centrikusak, hogy Sváb József több alkalommal elette O. Henry elől az olvasélmény kenyerét. Hogy írjak egy sületlen képzavart. 

Stefan Mey: Darknet (A digitális alvilág működése)

A Tor böngészőt ebből a könyvből ismertem meg, és e könyv által tudtam meg, miképpen kell felmenni a darknetre. Atombombát azóta sem tudok gyártani, és a gyermekpornó teljesen hidegen hagyja az ösztöneimet és tökéletesen ütni kész indulatokat vált ki belőlem. Ami viszont nem azt jelenti, hogy akkor rávetődtem az erőszakos, netán halálig menő szexvideókra. 

John C. Lennox: 2084 ​– A mesterséges intelligencia és az emberiség jövője (Szekuláris és bibliai elképzelések)

Keresztény szempontból a lényeg a mesterséges intelligenciáról: ahogyan istenné válik az ember és a maga teremtette isten a végzete lesz. 

Benedek Miklós – Vajda Katalin: Maradok ​tisztelettel, Benedek Miklós 

Hát, sajnos Benedek Miklós is elment. De még mielőtt megtette volna ezt a szomorító galádságot, itt hagyott nekünk egy hosszú beszélgetést a szerzőtársával. A beszélgetés ugyanazt az embert mutatta, amilyennek megismertük őt. Csak egy kicsit szenvedélyesebbnek annál az intelligens, arisztokratikus, tartózkodó, némileg merev figuránál, akit jobbára zseniálisan alakított. Mi meg pont lemaradtunk a betegsége miatt egy jó kis Hárman a padon előadásról. Mindörökre. Mondhatom, sajnálhatjuk, hát sajnáljuk is nagyon-nagyon. Azóta megnéztünk újra, meg első alkalommal néhány szerepét. Ő maga mindben zseniális volt. Olyan akadt, hogy maga a szerep vagy a rendezés nem.