Megint könyvtári „találmány”. Levettem a polcról, belelapoztam, elolvastam a fülszöveget, nézegettem tovább minden mást. Aztán visszatértem hozzá, újra belelapoztam, és kezdtek tetszeni a rajzok.  Az már a fülszövegből világos volt, hogy ezzel az olvasmánnyal ugyancsak kilépek majd a meggyőződésem…

Ösmét egy olyan képregény, amiről az égvilágon semmit sem hallottam, pláne nem is tudtam semmit. De úgy semmit, hogy semmit.  A könyvtárban jártam, mert megérkezett két előjegyzésem. Természetesen nem ez. S ha már ott voltam, hát jól megnéztem, hogy egyéb jegyzetbe felírt ez meg az nincsen-e bent.…