Ó, már hányszor elmondtam, de hátha a hányszorból egyszer sem olvastad: vannak írók, akik mindig ugyanazt a könyvet írják, ha egyet olvastál tőlük, akkor mindet olvastad. Nem ez a kunszt, hanem az, hogy mégis mindet olvasni akarod. Akkor is, ha nem mindegyik jó. Számomra ilyen író például…

Jonassonnal (is) le vagyok maradva. Mármint a könyveinek az olvasásával.  Mint úgy mindennel az életemben. Közel hatvan vagyok. Osztanom kellene már az életbölcsességet, szórva mint a magot, de egy húsz éves etapot eltekintve mindig úgy álltam az életben mint egy határozott, ám mégis csak kisfiú…

Nem is tudom, hánayadik Lucky Luke-értékelésem ez. Sokadik. S mert túl nagy meglepetéseket nem tartalmaz a kötet, az én mesém is sokkal tovább tarthatott volna, mint ameddig tartani fog.  Addig is nagy köszönet a Pesti Könyv Kiadónak a kitartásért és a viszonylag rendszeres megjelenésért! És a…

Semmi rendszer nincsen részemről P. G. Wodehouse (a továbbiakban: PGW) könyveinek az olvasásában. Évente megveszek egyet-kettőt, aztán egyet-kettőt el is olvasok. De amikor működött a Rukkola könyvcserélő oldal (Hű, de dühös vagyok rájuk: amikor átalakultak kizárólag könyvesbolttá, a tagok meglevő…

Lem mára a sci-fi egyik óriásklasszikusa. Helye kapásból Asimoc, Clarke és Herbert mellett van. Ha mással nem is, a Solaris-szal olyat tett le az asztalra, mint kevesen. De nem csupán a Solaris-t írta. Nekünk magyaroknak a saját kis olyan-amilyen, de mégis nagyon szívcsücsök tévéfeldolgozásunk miatt…

Ahogyan az előző füzet, a Rantanplan Bárkája értékelésében írtam, most egyszerre két Lucky Luke jutott el hozzám. Információhiány miatt. (Nem tudtam, hogy megjelentek.) Az és ez. Szerencse, hogy kettő jött. Mert amit ez kiolt, az felgyújtja.  Pedig ezt az epizódot az eredeti, két klasszikus szerző…