Nem is tudom, hánayadik Lucky Luke-értékelésem ez. Sokadik. S mert túl nagy meglepetéseket nem tartalmaz a kötet, az én mesém is sokkal tovább tarthatott volna, mint ameddig tartani fog.
Addig is nagy köszönet a Pesti Könyv Kiadónak a kitartásért és a viszonylag rendszeres megjelenésért! És a hipergyors postázásért is, ingyen! :-)
Szóval, lássuk csak, mit tud egy kezdeni Lucky Luke egy szellemmel. Spiritizmus eddig még sosem volt ebben a sorozatban, úgy fest ezúttal más megvilágításban is megtekinthetjük a bevett paneleket. Hű, de izgi!
Lo Hartog Van Banda
Kezdjük előbb az alapoknál. A történetet a sorozat eredeti rajzolója, Morris rajzolta, de az írója egy új név a Lucky Luke-piacon: Lo Hartog Van Banda.
Ha a tényeket nézzük, a fenti állítás vaskos valótanság. Lo Hartog Van Banda csak a magyarul már megjelent sorozatban, ezzel a mostanival együtt, három történetet írt. Mármint Lucky Luke történetet. A magyarul első Az enyveskezű volt, a második a Nitroglicerin. Mindkettővel maradéktalanul elégedett voltam.
S ahogy most nézegetem a netet, nem is volt több közös munkája Morris-szal. Vagyis a Szellemvadászattal mindhárom Lo Hartog Van Banda által írt Lucky Luke megjelent. Sajnálhatjuk, hogy az együttműködés csak erre a három füzetre jött össze.
Az úriember egyébként nem kirándulást tett ezzel a három Lucky Luke-történettel a képregények világába: alapvetően képregény-író volt. Volt, mert 2006-ban, kilencven éves korában elhunyt.
A nevében a Lo magyarázatát rosszfelé keresgéled, ha valami japánságra gondolsz: az úriember holland származású, a Lo az eredetileg Lodewijk név rövidített formája. Akkor tehát képben vagyunk. Ja, ha már kép: így festett LHVB:
Calamity Jane
létező figura volt. Mármint a való életben. Talán a legismertebb vadnyugati nő volt. Keményen ivott, lovagolt és értett a fegyverekhez is.
Komoly legendakör tapadt a nevéhez, többek között szerelmi kapcsolata, házassága Wild Bill Hickokkal. Ismerőse volt Buffalo Bill is. De nem ám valami együtt harcolás végett, hanem mert Jane fellépett Buffalo Bill vadnyugati hakniműsorában. Ahonnan aztán Buffalo kirúgta Jane-t a vészes alkoholizmusa miatt. Mármint Jane-é miatt.
A személye köré szőtt, szövődött legendakör valósága ugyancsak megkérdőjelezhető, igen sok ellentmondást találhatunk, ha megkapargatjuk az életrajza tényeit. (Itt egy forrás, olasz nyelvű ugyan, de ma már a bábelhal ott van majdnem minden böngészőben.)
Jane-nek van egy önéletrajzi füzete, nagyon sok, az életére vonatkozó adat abból származik. Holott Calamity Jane írástudatlan volt... Erre varrjál gombot!
Ezt-azt viszont dokumentumok is bizonyítanak. Annyi mindenesetre bizonyos, mondom, hogy a hölgynek nehezen nevezhető vadnyugati alak, létező valaki volt.
Azon gondolkodom, hogy a fejemben közben peregni kezdett a film. Nem hősies, hanem tragikus alaknak látom ezt az embert, aki legendákkal, költött sztorikkal pótolta, kövérítette a a saját életét. Lehet, hogy ezzel lehetne kezdeni valamit... Talán nem is kellene a Vadnyugathoz ragaszkodni, át lehetne hozni az egészet a 21. századba. Ahogy ezt a mondatot leírtam, eszembe jutott Ofi barátom tegnap leírt mondata (két napja vitatkozunk írásban a nagyon elvi Gyulára költözésünkről). Ofi azt írta egy közös ismerősünkről, hogy onnan tudjuk, hogy ő egy bizonyos szakma ígéretes és tehetséges képviselője, mert ő azt mondja saját magáról. Vagyis vaskos imidzs-építés, ami vagy az önismeret és a valóság tökéletes hiányából, vagy a vaskos, hazug valóságmáz-kreálásból származik. Ez lehetne a történet pszichológiai alapja. Hogy a főszereplő fejében keveredjen a valóság és a képzelet, hogy a valóság eseményei egészen más súlyt kapjanak, s hogy ez a más súly mégis vigye előre a főszereplő karrierjét. Egy darabig, amíg repedezni nem kezd a vakolat.
Na, most jól kipakoltam ide az Oscar-esélyes ötletemet. Így buktam el a dicsőséget és a pénzt... Ahogy az lenni szokott.
Megpróbáltam MI (AI)-vel ábrázoltatni, ahogy Calamity Jane a saját legendáját építgeti. Ez volt a meghatározás amit utasításba adtam az Ideogram nevű oldalon: „Reális vadnyugati környezet, egy kisváros, főterén, az őt csodáló sokaság közepén Calamity Jane éppen a saját, életnagyságú szobrát építgeti. A kép tónusa sárgás-barnás. Jane alakja feleljen meg a Morris-Lo Hartog Van Banda által írt Lucky Luke-képregényben ábrázoltnak.”
S ezek sültek ki belőle. Annyira nem lett az igazi. De legalább megint bebizonyosodott: az MI rettentő bajban van az emberi kéz öt ujjával. :-D (Ha kattintasz, kinyílik a galéria.)
S az is tény, hogy Calamity Jane messze nem volt annyira nőies, ahogyan azt később a róla készült filmek ábrázolták. Egy tenyeres-talpas, férfias nő volt, akit nem csupán a férfiruha tett férfiassá.
A valóságnak megfelelően LHVB és Morris meg sem próbálják idealizálni Calamity Jane figuráját, akit a kigondolt történetükben felhasználnak. Igaz, Jane eredtileg alakjának a fizikai vaskosságát ösztövérségre cserélték, de az alkoholizmus, a fegyveszeretet és -használat, meg a lovaglás megmaradt. A történetben Jane azért rág be, mert nem érkezett meg a postakocsival a winchestere. Lásd a fenti képet! Vagy a következőt, amivel minden szöveg nélkül ugyan, de a füzet foglalta össze a valóság és a legenda ellentmondásait.
A Lucky Luke-sorozat még Goscinny életében már egy teljes füzetet szentelt Calamity Jane alakjának. Az epizód címe, meglepő fordulat következik, Calamity Jane volt.
Ennek a képregénynek a története
A füzet fülszövege remekül visszaadja:
A Szellemvadászat című epizódban ismét felbukkan a Vadnyugat egyik legendás figurája, Calamity Jane. Az „ízes” beszédéről híres hölgy, Lucky Luke és még néhány útitársuk kíséretében egy titokzatos módon eltűnt postakocsi nyomába ered. Útjuk azonban egyre hátborzongatóbb, sőt kísérteties lesz.
Jó, rendben, az utolsó mondat enyhén szólva túlzás. A két szerző pont nagyon vigyázott, hogy ne legyen se hátborzongató, se kísérteties a sztori. Annak ellenére nem, hogy valóban van benne kísértet-szál is. Vagy olyasféle. De roppant ízlésesen, mulatságosan, egyáltalán nem hátborzongatón. Tehát az utolsó mondat sokkal inkább hatásvadász, mintsem a valós tartalom leírása.
Mitöbb, picit félrevezető az a „és még néhány útitársuk kíséretében egy titokzatos módon eltűnt postakocsi nyomába ered”-kitétel is. Arról van szó, hogy a postakocsi-vállalatnak mindenestül eltűnik egy járata: a kocsi, a lovak, a kocsis, az utasok, mindennek nyoma vész. A következő járathoz felbérelik Lucky Luke-ot, védje már meg a járatot, a kocsit, a lovat, az utasokat. A kocsist nem kell, mert az Luke lesz, a többiek mind beteget jelentettek.
S mert az eltűnt járattal várt egy vadonatúj winchestert Calamity Jane, ő is úgy tervezi, felszáll a következőre, és az eltűnt fegyvere nyomába ered. (Megint galéria következik, kattints a képre, hogy a többit is lásd!)
A történet poénjai teljes mértékben Calamity Jane jellemére, a trágárságára, az agresszivitására és az alkoholizmusára épülnek. Nagyon ügyesen. Meg arra, hogy Jane-nek az az álruhája, hogy nőnek öltözik. Érted, egy nő álruhája, hogy nőnek öltözik...! :-D Ez azért mulatságos, mert képtelen nőként viselkedni. (Na, manapság ez is egy marhára sztereotipikus, fallokrata, nemi soviniszta mondat! Pedig dicséret!)
A slusszpoénból nem mesélek el semmit, azért maradjon meglepi is az olvasmányban. (Megint galéria következik, tehát ne csak nézz, hanem klattyolj is!)
Egyszóval a helyzet az, hogy megint a kezünkben van egy helyzetkomikummal teli, nem fetrengve röhögős, de csuda derűs történet, a valóság szilánkjaival, nagy adag börleszk elemmel, Daltonok és Rantanplan nélkül. Ami úgy gömbölyű, ahogy van. Csak két sor hiányzott volna az utolsó, dokumentumoldalhoz, hogy mi franc is volt/van Calamity Jane-nel, minek vannak ott ezek a képek.
Egyéb fenntartás, gond, semmi se nincsen. Vegyétek, vigyétek, szórakozzatok rajta csuda jól! A füzeten nem fog múlni.
Pesti Könyv, Budapest, 2024, 48 oldal · puhatáblás, ISBN: 9786155699610; fordította: Meggyesi Gábor
9/10
Tegnap, 2024. 10. 10-én megszületett a Kettedik unokám, Dani!
Eszter lányom vajódása negyvenöt (45!) percig tartott. Kellemesnek uyan enm érezte, de a közelében sem volt az első szülésének. Konkrétan amikor Dani kibukkan és a kezébe adták, Eszter meglepődött: „Ja, itt is van?”. Hajnalban beszélgettünk, és azt mondta, ha a tendencia így folytatódik, a harmadiknál nagyon kell majd figyelnie, mert még jövet-menet egy óvatlan pillanatban kipottyan belőle valahol, aztán keresgélheti. városszerte. :-D
Így tehát dupla nagyapa vagyok. A nagyapaság minden örömével, és összeszorult ánusszal. Mert a felelősséget is érzem, Eszter felé is, a csimoták felé is, önmagam felé is. A neheze persze már nem az enyém, ez kétségtelen.
*
Megint olyan kis sűrű hetem volt, pedig a rendszeres, kétheti látogatásom is elmaradt a budakeszin levő rehab központba (svájci barátaim női szakaszának az öccse tengődik ott), és Eszterékhez sem jutottam fel. De mégis olyan kis sűrűnek éreztem. Aztán eszembe jutott egy-két régebbi munkahelyem, és elröstelltem magamat. Mondjuk a Budapest Bank, ahol fizetésnapok közelében a központi értéktárban megemeltem két tonnát egy nap. De akár a Humanic központi raktára is, amit negyven évesen még simán bírtam. S. Oliveres kartonokat két-két és fél méterre feldobálni, kamiont pakolni, a kimenő árút összeállítani, különösen, amikor Mustang-os kartonok is voltak (rohadt nagyok és nehezek, ne tudd meg!)... Szerintem ma már összeesnék a nap végére. Ezekhez képest nagyon nyugis, nyugdíjas állásom van.
*
Voltam diabetológián és ortópédián. (Ez az utóbbi annyira nyomorúságosan hangzik... Pedig csak egy talpbetétről van szó: de akkor is ortópéd a jobb lábam egy csontkinövés miatt.) Tímea doktorasszony különösebben nem mélyült el sem a laborleletemben, sem a vitt cukor-méréseimben, de fejvesztés terhe mellett elzavart szemészetre és kardiológiára. Mondjuk nem tiltakoztam, okom sem volt rá, meg jogos is. A laboreredmény mutatott bajokat, ha nem is nagy eltérésekkel, de a máj- és a vesefunkcióm nem volt az igazi. Mert a cukor. ugye, nem tesz jót egyiknek sem...
– Meg öregszel is, Morzsám, lásd be, elhasználódsz... – mondta Szerelmetesfeleségtársam, akinél a múlt hónapban mutatták ki az inzulinrezisztenciát. Pedig azt hittem, ő sohasem tud még csak hasonlót sem produkálni, annyira egészséges. Aztán, nesze, mégsem...
*
Fú, a muzsikaajánlüm majdnem lemaradt! Egy hete nagyjából őket hallgatom: Tuber. Elsőnek ezzel az albummal találkoztam, random, YouTube-ajánlás útján: Desert Overcrowded
