Most időben értesültem arról, hogy május elején megjelenik a legfrissebb Lucky Luke-füzet. Csak aztán el is felejtette, az infót. Igaz, csak tizedikén jött a fizu is, előbb úgysem tudtam volna megrendelni...
SZOLGÁLATI KÖZLEMÉNY
A helyzet továbbra is, hogy amennyiben a Pesti Könyvtől rendeled meg a füzetet, kedvezményes az ár és ingyenes a postázás.
Rengeteg Lucky Luke-képregényt értékeltem már. Úgy nagyjából a megjelenés sorrendjében. S ez már 51. szám. Nem az eredeti kiadás sorrendjében.
VERZIÓK ÉS FORDÍTÁSOK
A füzet eredetileg ez 1962-ben jelent meg.
A vajdasági Talpraesett Tom sorozatban pedig 1984-ben, A petróleum jegyében címmel, Kopecky László fordításában. Ami, moly-hu-s idézetek alapján úgy tűnik, tréfásabb volt mint a jelenlegi. Hogy melyik a szöveghűbb, fogalmam sincsen.
Figyelj csak, van egy jelenet, amikor a valóságban is létezett Drake ezredes, az olajkutató megérkezik Titusville-be. A fogadóban zajlik a beszélgetés. A jelen kiadásban így hangzik:
RECEPCIÓS: Olajkutató?
DRAKE: Igen. Egy nagyvállalat megbízásából petróleum után kutatok. A hipotézisem szerint a legkönnyebben kutakat ásva lehet olajat találni.
RECEPCIÓS: Kutakat akar ásni, hogy olajat találjon?
DRAKE: Pontosan, és jó éjszakát!
Ugyanez a jelenet az újvidéki verzióban így fest:
RECEPCIÓS:: Olaj-kutató? Fura foglalkozás….
DRAKE: Igen, egy olajtársaság küldött ki, hogy olajkutakat ássak.
RECEPCIÓS: Az egy kutatás, hogy kutat-ás?
DRAKE: Ahogy mondja, jóember.
Tény ami való: az első precízebb fogalmazás. Az utóbbi meg mulatságosabb. Lehet, hogy az újvidéki kiadás olyasfajta átköltési, mint Romhányi József Flinstone átirata: jobb mint az eredeti. A mostani fordítás meg talán precízebb, szöveghűbb. A magam részéről, ha dönthetnék, minden tiszteletem mellett inkább a szellemes verziót részesíteném előnyben.
S ha már a fordítás... A füzet eredeti címe így fest: A l'ombre des derricks. A Google Fordító képtelen megbirkózni a derricks szóval. Egyrészt a címet spanyolnak találja. Másrészt franciára álítva is azt mondja, azt jelenti, a cím azt jelenti, hogy A derricks emberének.
Ezt a titokzatos, németül festő szót (vesd össze Horst Tappert) maga a képregény magyarázza meg. Mégpedig Drake szájába adva azt mondja, hogy a szót eredetileg akasztófát jelenet. Drake a fúrótornyára mutatva mondja, azt becézik derrick-nek.
A SZTORI ÉS A TÖRTÉNELEM
Ha már Drake ezredes és Titusville: valós, valóban létező személyről és városról van szó. Drake valóban létezett, és valóban ő az amerikai olajkutatás legelső embere, és igen, Titusville-ben az ő vezetésével zajlott a kutatás, úgy, hogy Drake kutat-ás.
S valóban volt olajláz, és Titusville valóban az olajkutak városa volt. Tehát minden stimmel.
Ennek megfelelően a rajzolt Drake még hajadzik is az eredetire. Ahogyan a fúrótorony ábrázolás is teljesen megfelel a Drake-féle fúrótornyoknak.
Titusville manapság kisváros. Még létezik, de mindössze ötezer és még egy kicsi lakosságszámmal. Viszont van Drake Múzeuma. :-)
Nem tudom, az eredtiben volt-e minderre utalás, ahogyan több, magyarul is megjelent füzet tisztázza, hogy akiről, amiről szó van, az valóságos eseményeken, személyeken alapszik. Ebben az esetben sajnos semmi ilyesmi nincsen, marad a fene nagy bizonytalanság. Meg internet. Meg az MI. Ők nem hagynak cserben és tudatlanul. De már te is tudod, amit én!
A TÖRTÉNET
A képregény sztorija a következő, ahogyan a fülszöveg kedvcsinálón elénk tárja:
1859-ben Drake ezredes Titusville-ben óriási olajlelőhelyet fedez fel aminek a hatására kitör az olajláz. A városban kaotikus állapotok uralkodnak, amit csak fokoz, hogy egy bűnbanda erőszakkal igyekszik megszerezni az olajkutakat. Lucky Luke-ra vár a feladat, hogy visszaállítsa a rend és a törvény uralmát.
Aztán az van, hogy a képregény dolgai ebben is találkoznak a valósággal, ugyanúgy, ahogy Drake, a fúrótornyai, Titusville és az olajláz is valóságos volt: igen, arról szól a képregény, amit a fülszöveg mond.
Úgy fest, a realitások napja van:! :-D
ADALÉKOK, AVAGY A SZTORI ADBLUE-JA
S bár a történet csakugyan és valóba ennyi, azért az interpretáció tartogat finomságokat, jó poénokat. Mint például, hogy a nagy melák manus, aki a főgonosz felderítője volt börtönbe kerül, ki akarja magát ásni, és önmaga kiásása közben olajat talál. Erre nem kiengedik a böriből? Mindent megtesz, hogy az olaj miatt visszakerüljön, de Lucky Luke csak nem akarja visszazárni. Persze ez a helyzetkomikumokra alpozva mulatságos, nem úgy, ahogyan most elmondtam.
De tréfás a bírósági per kivitelezése is, ahol Drake lesz a bíró, mert az eredeti bíró elment olajat ásni. S úgy lesz Drake a bíró, hogy senki nem mer elmenni szavazni a bíróválasztásra, mert rettegnek a főgonosztól és az embereitől. Lucky, Drake és Luke helyettese csak néznek, hogy most akkor mi lesz, ha senki sem jön szavazni. Aztán rájönnek, hogy de hiszen ők is szavazatnak! És így lesz Drake ezredesnek kétharmados többsége a választáson. Gosciny 1962-ben nem a majd ötven évvel későbbi, magyar viszonyokra reflektált. :-P
Hát lehet megunni a Lucky Luke-ot? Hát nem! :-D
Pesti Könyv, Budapest, 2025, 48 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155699634 · Fordította: Megyesi Gábor
10/10
Az alábbi kép egyben link is ám!
2025 májusának közepe, vasárnap reggel. Éppen ma vagyunk Szerelmetesfeleségtársammal. tizennyolc évesek. Nem házasságilag, hanem találkozásilag. Tizennyolc éve ezen a napon, május 18-án láttam őt először, és éppen tizennyolc éve, hogy fülig beleszerelmesedtem mindenébe, tokkal-vonóval, ahogyan van.
Mondjuk ez az első találkozás legendássá lett. Ő talált meg a neten. Mindkettőnket kinek-kinek a barátai rugdostak fel egy társkereső oldalra. Magunktól nem mentünk volna. Én pont magasról tettem az egészre, éppen ment a válásom, közeledett az első házasságom a tökéletes végkimúlás felé. Nem mondom, hogy nem adtam volna az országomat egy kiadós numeráért, de csak amiatt kapcsolatba bonyolódni... S a megkeresések, amik a társkeresőn érkeztek, jobbára lucskosak voltak. Rövid idő múlva olvasatlanul töröltem ki az e-maileket.
Erre SzFT küldött nekem egy virtuális puszit. Ez akkora marhaság volt, hogy ránéztem. Levelezni kezdtünk. Aztán a virtuális puszis csaj felhívott. Én meg elájultam, elolvadtam már önmagában a hangjától is.
Aztán találkoztunk. A Kolossy téren találkoztunk. Én értem oda előbb. Amikor megérkezett, odalépett hozzám, és minden teketória nélkül megcsókolt. De úgy rendesen.
– Hát miért? Már ismertük egymást, leveleztünk, beszélgettünk előtte – vont vállat később.
De azért örültem, mert ahogyan ő zavarba hozott a váratlan csókkal („Zavarban voltál? Hát, egyáltalán nem látszott!”, „Tudod, addig nem sok nő konstatálta mosolyogva a második csóknál, hogy örömmel tölti el a fiziológiai változásom.”), úgy nem sokkal később, a cége irodájának a teraszán ülve nekem is sikerült zavarba hoznom őt. Nem tudatosan, de roppant sikeresen.
Levette az addig magán tartott napszemüvegét és végre láttam a teljes arcát. Lenyűgöződtem. Széles állkapocs („Vagyis tepsi képem van, azt mondod?”, „Neeemmm azt!”), gyönyörű zöld szemek, gribedli, fantasztikus mosoly... Nem tudtam levenni róla a szememet. Na, ő meg ettől jött zavarba, de nagyon. 2:1 oda.
Aznap tizenkét órát beszélgettünk. Csak beszélgettünk. Az utolsó HÉV-et értem el, és előtte úgy feküdt az ölemben egy csillaghegyi filagóriában mintha mindig is ott lett volna a helye. Hát, mondjuk a helye ott volt, csak ő maga nem...
Úgy mentem haza, hogy közel húsz év után ismét veszettül szerelmes vagyok. Nem akartam elhinni magamnak sem, hogy erről van szó. Arra gondoltam, csak a férfi mivoltom veszett reménykedése csal meg, csak végre történjen már valami igazi is.
De nem erről volt szó. A második, harmadik találkozás mindkettőnket meggyőzött, hogy aham, valóban, a vér a véremből, hús a húsomból, csont a csontomból, ahogyan az Énekek éneke mondja. A másik a másik felünk.
S az eltelt tizennyolc év alatt ez jottányit sem változott. Minden reggel, az ébredés után megcsodálom őt, és örvendezek, hogy ő van mellettem. Akkor is szeretem, amikor összekapunk. Szeretem mindennel együtt és mindenek ellenére. Szeretem, mert szeretem. Bruttó, ahogyan van. Tizennyolc éve. Szerelmetesfeleségtársam!
