Ez a kötet is abban a pakkban volt, amit egy nagyon kedves Molytárstól kaptam, ingyen, bérmentve, még házhoz is hozta nekem. Köszönöm, István! Úgy volt a pakkban, hogy én válogattam bele. Előtte semmit sem tudtam róla, István listáján találkoztam vele első alkalommal. A szerző és a címben szereplő másik szerző neve is mondott valamit. Mindkettőnek a humorát értékelem. Hasonló, mégis más-más.
Viszont az előbbinek kizárólag a Monty Python-os dolgaival voltam tisztában. Igaz, magyarul csak egy középkorral és egy divattal kapcsolatos könyve jelent meg, ami nem MP. Ööö... Monty Python. Mielőtt az új, magyar közszereplőre gondolnál.
Viszont a valaki alkot valaki más stílusában dolgokat mindig másodlagosnak értékűnek gondoltam. Ha paródia, az más. De a paródia meg soha nem a maga lábán áll, még akkor sem, ha egyes esetekben népszerűbb lesz mint az, amit parodizál.
„Hull a fáról a levél, mindjárt megfogunk egér!”
De itt nem paródiáról van szó.
Douglas Adams írt egy előszót a könyvhöz. Elmeséli, hogyan született. Az úgy volt, hogy (és ezzel elsüti a regényke hosszú ideig legjobb poénját)
A Titanic Csillaghajó ötlete úgy merült fel, mint annyi más ötlet: csupán néhány mondat formájában
a nagy semmiből. Évekkel ezelőtt említettem meg Az Élet, a Világmindenség meg Minden című művemben. Azt írtam a Titanic Csillaghajóról, hogy a legelső útja során,,váratlanul és indokolatlanul befejezte pályafutását". Olyasfajta részlet volt ez a könyvben, mint amilyeneket általában az írók szoktak beleírni a történeteikbe, amíg arra várnak, hogy maga a történet alakuljon már valamicskét. Az ember ilyenkor arra gondol: „Na, amíg ezzel szöszmötölök, majd csak eszembe jut, hogyan folytatódjék a cselekmény." Ez az ötlet is ott csücsült néhány mondat formájában Az Élet...-ben, s egy idő után arra gondoltam, hogy: „ejha, ebből még lehetne csinálni valamit”, és egy darabig eljátszadoztam vele. Volt egy pont, amikor még odáig is elmerészkedtem, hogy esetleg egy egész regényt írok belőle, de aztán azt gondoltam, mégsem, mivel túl jó ötletnek tűnt, és én az ilyenektől mindig is óvakodni szoktam.
És elmondja, hogy ő akkor tulajdonképpen mocskosul el volt foglalva a Galaxis útikalauz játék-verziójának a készítésével. S az jobban érdekelte. Ezért az ötletet átpasszolta Jones-nak. Aki lecsapott rá. S ez a végeredmény.
Annak ellenére, hogy úgy egy nap alatt elolvastam, és olvasni is akartam, kicsit ellentmondásos lett bennem a végeredmény. Egyfelől mert Jones teljesen Adams-es. Ez jó lehetne, de inkább érződik rajta valami... nem erőlködés, mert az nem, nagyon lazán Adams-es, hanem.. hm... utánzás? Ne is tudom, mi a jó szó. Szóval Jones Adams-eset akart írni, sikerült is neki, de mindenki tudja, hogy nem Adams írt Adams-eset, hanem Jones.
Aztán az is van, hogy szeretem az angol humort, ezt az Adams-félét, meg a Monty Python-félét . De csak mértékkel. Mert fárasztani kezd. Adams ötrészes trilógiáját csak részletekben olvastam. Az első két rész feltétel nélkül tetszett. A harmadiknál már húztam a számat, a további kettőre egyszerűen nem is emlékszem, csak arra, hogy azt már nem tartottam zseniálisnak, csak erőlködésnek. Önplágiumnak.
Megint próbálkoztam az oroszlán bajszának a cibálásával: tanítgattam az MI-t (dafke nem AI-t írok!).
A 16:8-es képeket az Ideogram oldala, a négyzetesek a Leonardo AI, az utolsó, Marsra szállósat a ChatGPT készítette..
Most sem lettek az igaziak az alkotások. Minden gép mögött galéria lesz, tehát érdemes kattintanod. Az első kép mellett hozom majd a meghatározásokat, amiket a MI-nek adtam.
Régen fogyasztottam ilyenfajta humort. Szerencsére. Éppen ezért élvezettel olvastam ezt a hatalmas marhaságot. S már olvasás közben tudtam, hogy többször biztosan nem is fogom. Mert annyira nem ömöl belőle a humor és az ötlet. De azt minden további nélkül elismerem, hogy több mint frappánsan alkalmazza Douglas a Galaxis-ban már csodásan bevált eszközeit.
– Odanézzenek! – kiáltott fel hirtelen Rodden. – Látják azt a csillagot, ott ni? Az már biztosan az önök
Napja lesz!
Mint kiderült, az is volt. A csillaghajó egy órán
belül lelassított, és már kivehető volt a Nap parányi
korongja.– És melyik bolygó a Föld?
Rodden mindössze egy egyszerű kérdést tett fel, de ezzel teljesen elbizonytalanította a három földlakót.
– Szerintem a negyedik bolygó a Naptól – kockáztatta meg Dan.
– Nem inkább a harmadik? – kérdezte Nettie.
– Vagy a második! – vélekedett Lucy.A Navigációs Tiszt ekkor elnézést kért, és elhagyta a hidat. Bezárkózott a mellékhelyiségbe, ahol is
több percen keresztül ütemesen csapkodta a fejét a mosdókagylóhoz. Nem bírta felfogni: hogyan lehetséges, hogy egy élőlény ennyire tökéletesen és mélységesen tudatlan legyen a saját bolygója hollétét illetően?!– Nézzétek csak! – mondta Dan. – Az a legszélső a Plútó, ugye?
– Igen.
– Neptunusz... Szaturnusz.... vagy előbb a Jupiter jön?
– Nem, a Szaturnusz.
– Szaturnusz... Jupiter... Mars... Föld! Szóval a hatodik bolygó kívülről!
– Kitűnő! – mondta Bolfass kapitány. – Akkor most is pont afelé közeledünk! Fékezőrakétákat bekapcsolni, és felkészíteni a hajót a lassításra! Harmincöt edó múlva Föld körüli pályára állunk, és kis leszállókomppal landolunk.Mire a Navigációs Tiszt visszajött a mosdóból, a Titanic Csillaghajó már javában keringett a bolygó
körül.– A csillaghajó ablakain keresztül minden pirosnak látszik? – kérdezte Nettie.
– Lehet, hogy az időjárás az oka – mondta Lucy.A Föld tényleg szörnyen vörösnek tűnt.
– Hölgyeim és uraim – szólt Bolfass kapitány. – Megtiszteltetés számomra, hogy a leszállóegységhez
kísérhetem önöket. Erre tessék...
– Álljon meg a menet! – kiáltotta Nettie. – Az Uránuszt kifelejtettük! Ez még csak a Mars!A Navigációs Tiszt ismét elhagyta a helyiséget. Érezte, hogy elönti az a borzasztó yassaccai méreg.
A mosdóban elővette MP-pisztolyát, és fejbe lőtte magát. Ettől rögtön lecsillapodott, és visszatért a
hídra. (200–202.)
*
A történet nagyjából annyi, hogy mert korrupció nem csak a Földön van, hanem Galaxis-szerte, a nem a Földön készült, Titanic nevű csillaghajóból ugyancsak kispóroltak ezt-azt. A csillaghajó tervezője a kilövés előtt felmegy, fellopakodik a hajójára, és ott konstatálja egyre nagyobb dühvel, hogy mi van. Illetve, hogy mi nincsen a költségtakarékosság jegyében. A hajón összetalálkozik a két kivitelezővel, hogy legyen bonyodalom. Aztán a hajó az akaratuk ellenére útnak indul. Hogy aztán a SLH (Spontán Létezési Hiba) áldozata legyen. Eltűnik. De nem semmisül meg.
A Földön köt ki. Ahol két pár éppen egy paplakot szemlél, hogy milyen kis faxa szálloda lesz belőle. Az egyik pár lesz a tulaj, a másik pár fickó része az eladás közvetítője. De nem lesz a paplakból szálloda, mert a csillaghajó a szemük láttára zuhan a tetejére.
A két pár egyik kíváncsi nőtagja azonnal a csillaghajó felé rohan, a másik pár meg visszatartani őt. Az eladás közvetítője nem mozdul, le is marad egy jó kis csillagközi kalandról. A visszatartás naná, nem sikerül, s a Titanic naná, felszáll.
De mielőtt, azelőtt az alkotója, mert azt hitte, még a saját bolygóján van, meg le. Ja, a hajón van még egy oda még a saját bolygójukon felosont újságíró. Úgy hívják: Az Újságíró. Ebből fakadón a neve a földiek alkalmazásában, mert ugye, a keresztnév van elől, Az lesz. Mármint úgy az, hogy: Az. Mert Az Újságíró a neve. Érted!
Aztán lesznek párkavarodások. A meggondolatlanul a csillaghajóra felrohanó nőt, aki egy tipikusan szőke, okos nő (érted, tipikusan, hahaha!) beleszeret a másik pár pasijába, aki meg belé, a pasi nője meg erőteljesen rácuppan az őt nagy kedvvel meg is csináló, majd kangörcsben maradó, folyton-folyt a jól sikerült, hip-hop numerát permanensen ismételni akaró Az-zal.
Aki mellesleg éltere kelti a Titanic önmegsemmisítő rendszerét. Mert félreértette a feliratát, és kipróbálta, mi az. Az Önmegsemmisítő elkezdi a visszaszámlálást. Még szerencse, hogy annyira nem okos, hogy ne lehetne belezavarni a számolásba, és mindig újrakezdetni vele. Bár egyre türelmetlenebbül kezdi újra. Leállítani viszont nem lehet, mert hiányzik a Titanic fél agya. Aztán kiderül, hogy nagy baj nincsen, mert a fél agy az alkotónál van. Ó... De ő meg kiszállt a Földön, mert azt hitten, nem ott van, hanem otthon, a saját bolygóján. És most ott rohangál valahol a romossá lett paplak körül.
*
Nem folytatom, pedig van tovább. Ennyiből is láthatod, hogy amiképpen az eredeti Galaxis útikalauz-ban, itt sem az össz-sztori a lényeg, hanem a részletek ötletessége, groteszksége, iróniája, abszurdsága. Ami kétségtelenül itt is jelen van. Mégsem volt olyan érzésem, hogy egy Galaxis elő- vagy kiegészítő sztorit olvasok, hanem olyan érzésem volt csak, hogy egy jó ötletekkel bíró manus ötletes könyvét olvasom, aki roppant tehetségesen utánozza Douglas Adams stílusát. De mert utánozza, ezért valahogy mégis csak másodlagos frissességű az olvasnivaló. Amit házi fogyasztásra még simán meg lehet kajálni, de fontos rendezvényen már nem tenném az asztalra. De az éhséget kétségtelenül jól csillapítja.
GABO, Budapest, 1998, 232 oldal · puhatáblás · ISBN: 9638009675 · Fordította: Kollárik Péter
7/10
2024 október közepe fel. Két napos a Kettedik unokám, Dani. Úgy volt, hogy holnap, hétfőn hazaengedik őket, Kettediket és Szami lányomat, de túl magas a streptococcus-érték a kicsi vérében, és még kétséges, mi lesz velük.
*
A tegnapi nap olyan kis szokásos volt. Reggel írogattam, zenét hallgattam, főleg Airbag-et, aztán, amikor felébredt Szerelmetesfeleségtársam összebújtunk, kávé, reggeli, főzőcske (grízgombóc leves, krumplifőzelék, sült oldalas, natúr sült tarja), csicsika aztán aktív semmittevés. Illetve SzFT dolgozott kicsit.
Én meg írtam a főnökasszonyomnak. Amikor elküldtem az üzenetet, akkor kapcsoltam, hogy szombat van. Az Olajág meg, ugyebár, zsidó intézmény. De a főnöknéni (kb, tíz évvel fiatalabb nálam) válaszolt. Vagyis közvetve munkára fogtam. Egy zsidót. Szombaton.
Azért kellett neki írnom, mert a társasházkezelőtől kaptunk egy tájékoztatást. A közgyűlés úgy döntött, hogy az EU rendelet szerinti vízórák jeladóssá cserélését még idén megejtik. Bár a határidő 2027. 01. 01. Az idén azt jelenti, hogy még októberben. A határozatot tizedike körül hozták. Vagyis nagy gyorsan százezer forintot ki kellene csekkolni a társasházkezelőnek. Aki nem teszi, annak önállóan kell megoldani valamikor (nyilván nagyobb költséggel és még nyilvánabb, hogy sokkal nagyobb utánajárással, xarakodással). De ez akkor is kibaxóka, hogy hónap elején nyögik be, hogy a fizum harmadát a hónap végéig tegyem már le nekik az asztalra.
Azért írtam Főnöknéninek (tudod, aki tíz évvel fiatalabb mint én), hogy van-e valami céges kölcsön, gyorssegély, valami, hogy ezt a helyzetet meg tudjuk oldani. Azt mondta van, hétfőn beszéljünk.
*
Ma meg házimunkáztunk. Reggel eltekertünk a Bécsi úti Praktikerbe, néhány növény átültetése miatt, cserepekért, aztán ebéd, aztán csicsika, s aztán SzFT a munkájába vetette bele magát, én meg kinyaltam. Izé... Sajnos csak a lakást, mert már nagyon régen takarítottunk. Porszívó, portörlés, felmosás, plafonlámpák letörlése, huzatmosás, WC-takarítás, dugulásmegelőzés, Meg jó háziasszony módra megvarrtam egy kihasadt díszpárnát. Meg, ugye, mondom, a három virág átültetése, s ami egy lakásban az átültetés után marad, annak eltüntetése...
Szóval semmi kis nap, de most jól esik ülni, Airbag-et hallgatni az alkonyban, lámpafénynél, betakarózva, sajtos karikát ropogtatva.
