Egy félművelt panelproli nagyon szubjektív olvasó-naplója a 21. század negyedéről

Moha olvasó-NAPLÓJA

Moha olvasó-NAPLÓJA


Philip K. Dick – Roger Zelazny: A ​Harag Istene

Lewis Caroll „Alice”-e, csak sci-fiben. De attól még élvezetes és gondolkodtat is

2023. november 27. - Mohácsi Zoltán

Egy PKD-kötet megjelenése mindig esemény. Magyarul eddig, ezzel a mostanival együtt negyvenkét műve látott napvilágot. Ha jól számoltam. A lényeg, hogy nem kevés. Kérdés, ha azt mondom, egy PKD-kötet megjelenése mindig esemény, akkor az azt jelenti-e, hogy minden könyve remek, kiváló,korszakalkotó…

Tovább

Szűcs Gyula – Budai Dénes: Café Postnuclear I.

Magyarország Mad Max-ül, avagy a mozgalmas nihil történettelensége

Nem feltétlenül vezet nagyon messzire a kérdés, de többször gondolkodtam azon, ha minden mindennel összefügg, és ha nincsenek véletlenek, ha mindennek oka van, akkor vajon melyik könyv miért kerül az utamba? Különösen azok, amelyek nyom nélkül múlnak el. Valahol olvastam erről a képregényről. Az,…

Tovább

Jiří Marek: Boldogkor

Simán ott a helye a nagy–nagy rokonok („1984”, „Szép új világ”) mellett! Na, jó, eggyel alattuk.

Jól olvasod:  BOLDOGKOR. És nem Boldog kór. Vagyis nem  egy kórságról van itten szó, kérem! De nem is Boldogkor, olyan értelemben, hogy „Mikor?”, „Hát tudod, akkor, amikor... boldogkor, na!” Hanem Boldogkor. Úgy is, mint Boldog Kor. A Boldogkor kifejezés nem csupán tulajdonnév, hanem minőségjelző…

Tovább

Bogáti Péter: Az utolsó ember, avagy C. Robinson különös története

Tud-e egyedül élni az ember, annak ellenére, hogy az egész bolygó csak az övé? Nem.

Ha már volt Utolsó fejvadász, szűkítsük tovább az utolsóságot. Mondjuk egészen a legszélsőségesebb esetig: az, aki utolsó, legyen mindenben utolsó! Legyen az utolsó ember a Földön! Egyedül, mindenki más nélkül.  A gondolat, az ötlet egyáltalán nem új, többeket, írókat, filmkészítőket megmozgatott…

Tovább

Simon Stålenhag: Elektronikus ​állam

Nagy túlzással: összművészeti kísérlet. Mert csupán irodalomként lehetetlen nézni rá

Nehéz minek tekinteni Simon Stålenhag könyvét. Egyetlen dolog biztos vele kapcsolatban: figyelemre méltó. Hogy milyen szempontból és milyenből célt tévesztett, az már egy más kérdés. Ami egészen bizonyos: ha csak jottányit is engedünk a felületességünkből, és odafigyelünk, minden zavarunk, kérdésünk…

Tovább

Jean Raspail: Szentek tábora

A migráció próféta-szépirodalma, még '73-ból. Ajánlója Európa politikája és Orbán Viktor

No, azt azért a büdös életbe nem gondoltam volna, hogy egyszer megtörténik, hogy Orbán Viktor ajánl nekem olvasnivalót! Ráadásul olyat, amit 2019-ben a Gede testvérek adtak ki első ízben Magyarországon. Igaz, a miniszterelnök úr kiadást nem említett, de minden bizonnyal erre az újra, az…

Tovább

Csokifalók (Kortárs cseh drámák)

A hétből egy zseniális, kettő nagyon jó; ez aránynak nem rossz

Emiatt a könyv miatt kicsit kikaptam a Napkút Kiadótól. Hm... Ez túlzás: inkább csak nagyon finoman szóvá tették, hogy jobb lenne, ha a friss kiadványokra koncentrálnék, amikor recenziós példányokat szemezgetek. Ebből a könyvből már alig van pár darab raktáron. De az újszülöttnek, ugye... S még…

Tovább

Pápay Kálmán: A leghosszabb éjszaka

A magyar Mátrix, úgy negyvennégy évvel korábbról. Ha nem is egy az egyben, de nagyjából...

Ahogyan A Galaktika urai értékelésében írtam, egy este ültem az ágyam szélén, néztem a szemmagasságban levő könyvespolcot, amin gyalázatos módon két sorban egymás mögött vannak a könyvek (s ami hátul van, az ugye, gyakorlatilag nincsen), majd egy merész mozdulattal, összefogva lehúztam róla egy…

Tovább

George Orwell – Fido Nesti: 1984

Mennyire merész dolog egy alapvető klasszikust megképíteni?

Az alapművet még egy Jugoszláviában kiadott szamizdat-kiadásban olvastam. Legalábbis azt hiszem, hogy szamizdat volt. Annak ellenére, hogy volt rajta kiadó név: Fórum. Mint regény elsőre annyira nem tetszett. Azt felfogtam, beláttam, hogy a kommunizmus egyik legötletesebb, legkeserűbb kritikája.  S…

Tovább

Laurent Obertone: Gerilla 2. ​– Barbárok ideje

A káosz értelmetlen. Értelmes-e a káoszról két regényt írni?

Nem tudom, miért foglalkoztat a kérdés annyira, hogy több könyvet is olvassak róla. Nem kettőt, még többet. Sokkal többet. Legalant ott van a lista, ha érdekel. Tényleg nem tudom. Azt bizton mondhatom, hogy elsősorban nem belpolitikai kérdésként érdekel, és végképp nem a pártpolitikai szimpátiám…

Tovább

Philip K. Dick: Űrlottó

Nagyon örültem, hogy két nappal a nyaralásunk kezdete előtt megérkezett az értesítés, hogy átvehetem az előrendelt könyvemet. Mert PKD az egyik kedvenc íróm. Akkor is, ha a legtöbb könyvével van bajom, és egyetlen regénye, a Figyel az ég került csak a kedvenceim közé. Nem tudom megmagyarázni ezt az…

Tovább

Robert Sheckley: A tizedik áldozat

„Jó gyilkosság, jó közérzet” – egy űr és ufók nélküli sci-fi

Ez a bejegyzés nem jött volna létre, ha egy Wmitty nevű felhasználó nem tesz engem helyre Az erőd című Zorád-Hernádi képregényről írt értékelésem alatt. De helyretett, s ezzel eszembe juttatta, hogy a jelen írás alanya időtlen idők óta itt van a polcomon. Olvasatlanul. Immár olvasottan.  Az történt…

Tovább

Laurent Obertone: Gerilla – Franciaország végnapjai

„Black Lives Matter” 2016-ból avagy amikor egy regény a szemünk előtt pereg és nincs happy end

Van olyan, amikor az irodalom prófétál. Vagy csak egyes szerzők jól következtetnek. A Gerilla eredetileg 2016-ban jelent meg. Vagyis nem konjunktura-regény az Amerikában most zajló tragédiára reagálva. Az írója, Laurent Obertone nagyon élvezetesen és szemléletesen írja le, miért pusztul bele a…

Tovább

Robert Kirkman – Charlie Adlard – Stefano Gaudino: Élőhalottak 23. – Suttogások és sikolyok

The Walking Dead 23.

Kezdjük azzal, hogy az epizód címe ezúttal nagyon rosszul sikerült. Nem önmagában, hanem az asszociáció miatt: valószínűleg ember nincsen, legalábbis egy bizonyos életkor fölött, akinek ne Bergmann ugyanezen című filmje jutna eszébe. Viszont Bergman filmjének semmi köze nincsen zombis kedvencünkhöz.…

Tovább

Robert Kirkman – Charlie Adlard – Stefano Gaudiano: Élőhalottak 22. – Új kezdet

The Walking Dead 22.

A Negan-féle háború lezárása után, úgy gondoltam, részemről befejeződött a The Walking Dead, innentől már csak újabb bőr a rókáról, semmi más, csak üzlet, egy jól bejáratott brand lendkerekes önlendülete. Ugyan erre utalt már az is, hogy az előző rész végén Rick, tudod, a jók egykori rendőr vezetője…

Tovább
süti beállítások módosítása