Úgy fest, megvannak a magam gumicsontjaim, amikor nem szép-, hanem tényirodalomról van szó. Ilyen a liberális marhaságok kritikája (most mond: a Biden-kormányzat utolsó pillanatos vergődésében engedélyezte az ukránoknak a tőlük kapott rakéták kilövését Oroszországra: egy nagy lépéssel közelebb…

Egyáltalán: soha nem szoktam koncepciózusan olvasni. Soha nem volt olvasási tervem sem. Feleslegesnek tartom. A kötelező olvasmányokat is mindig sokkal előbb olvastam el, még mielőtt kötelezők lettek volna.  Így semmi tudatosság nem volt abban, hacsak nem tudatalattiság, hogy a Hiheteten! Magazin…

Ezt mondja erről a könyvről a hátsó borítón levő fülszöveg, s ezzel nagyon sok mindent összefoglal: A ​világ legkiválóbb képregényes riportere újságírói munkáit gyűjtötte össze a Frontvonalban című kötetben, benne az Irakban szolgáló amerikai hadseregről szóló, az Egyesült Államokban soha nem…

Ismét egy Könyvmegállós szerzemény, Szerelmetesfeleségtársam nyomta a kezembe: – Te szereted az ilyeneket!  S valóban. Ezzel együtt többszöri nekifutásra jutottam csak a végére. Nem a regény hibája. De idei nyaralásunk alatt, Gyulán belekezdtem, és bár ez meg az kiütötte az olvasási sorrendben,…

Az orosz-ukrán háború talán a világ és az életünk végét jelenti. Itt zajlik a szomszédban. Ha elindul az orosz atom, nekünk annyi, bármennyire nem a mi háborúnkról van szó.  Ezzel együtt Budapesten az élet úgy zajlik, ahogyan eddig zajlott: rendben, csendben, politikai fújolásokban, koronavírustól…

Ha már volt Utolsó fejvadász, szűkítsük tovább az utolsóságot. Mondjuk egészen a legszélsőségesebb esetig: az, aki utolsó, legyen mindenben utolsó! Legyen az utolsó ember a Földön! Egyedül, mindenki más nélkül.  A gondolat, az ötlet egyáltalán nem új, többeket, írókat, filmkészítőket megmozgatott…

Többször volt már olyan, hogy valami döntéshelyzetről jött egy nagyon határozott benyomásom, amire nem hallgattam. Az észérvek felülírták a benyomást. Aztán ezeket a helyzeteket rendre megszívtuk. Volt, hogy mert nem álltam ki amellett, amit a benyomás, az intuíció súgott, egy évig lebegett a…

Robert Merle regényei a kamaszkoromban kultikusak voltak. Elsősorban ez, az Állati elmék. De azonnali befutó volt a Védett férfiak és a Malevil is. Aztán a Két nap az életet is mindenki olvasta. Az Üvegfal mögött már adott okot a fanyalgásra. Az már csak hab a Merle-tortán, hogy hosszú évekkel…

Mivel nincsen védettséginek hazudott oltási igazolványom, és mivel érvényben vannak a totál értelmetlen, logikátlan zsarolóintézkedések, ezért nem mehetek be a könyvtárba. Sem. Csak a neten tudok könyveket előjegyeztetni, amit egy utcáról nyíló kis ajtón keresztül adnak ki az olvasóknak. Most…

Čapek semmiképpen sem a kedvenc íróm. Ezt máshol már kifejtettem. Mindig nagy elánnal fogok bele a könyvibe, de olyan ötvenszázalékos hatékonysággal nyűgöznek le, vagy hagynak teljesen hidegen. Mar a legelső találkozásom is ilyen vegyes volt vele. Ami, mintegy természetesen képregény volt, a Zorád…

AMI MÁR TÖRTÉNELEM 2011 óta divat lett innen is, onnan is az iszlám. Aztán a migráns-válság, a háttere, az Iszlám Állam léte adott egy óriási löketet az éledő vagy akkor éppen lanyhuló kíváncsiságnak. S utoljára jöttek meg azok a hangok, amelyekkel a könyv is foglalkozik: az iszlámot, az…

S akkor most kiverem a biztit! Kaptam már a fejemre, mert olyan könyvről írtam értékelést, amit félbehagytam. Pedig most is ezt teszem. A felháborodást akkor sem értettem, mert szerintem nem az észérveknek, hanem a könyvvel szembeni elfogultságnak szól. S ha valamit félbehagyok, miért ne mondhatnám…