Az orosz-ukrán háború talán a világ és az életünk végét jelenti. Itt zajlik a szomszédban. Ha elindul az orosz atom, nekünk annyi, bármennyire nem a mi háborúnkról van szó.
Ezzel együtt Budapesten az élet úgy zajlik, ahogyan eddig zajlott: rendben, csendben, politikai fújolásokban, koronavírustól és a miatta való rendelkezésektől tépázottan, szerelmesem, fájdalmasan, gyereksírósan, orvoshoz járósan, piaczajosan, villamoscsörgéssel, kütyüzajokkal.
De a háború zajlik.
A napokban Ofi barátom átküldött egy videót, mellé egy mondatot: „Castel Robi jól nyomja.” A naprakészségem hiánya, hogy fogalmam sem volt, miről beszél. Mármint Ofi. Belenéztem a videóba, s benne is ragadtam. Tényleg jól beszélt Castel Robi. Akit Ofi másnap így mutatott be: „Erdélyi magyar zsidó, a mi fiunk 
, szerintem fenomenális.”
Aztán megtudtam, hogy a mi fiunknak van már egy könyve is, ami az orosz-ukrán háborúról szól. A könyv az internetes publikációinak válogatott darabjait tartalmazza.
De ki is ez az angol nevű, magyarul kiválóan beszélő, a magyar nyelv fordulatait is ismerő, szemmel látható a katonai dolgokban otthon levő, szimpatikus, kopasz manus?
Könyvünk szerzője Robert C. Castel biztonságpolitikai szakértő. 1990-2009 között az izraeli biztonsági erőknél dolgozott különböző beosztásokban. 2009 óta magas rangú civil biztonsági tisztviselő. Tartalékosként az izraeli Terrorelhárítási Központ krízistárgyalója.2012-ben a Haifai Egyetemen doktorált, posztdoktori kutatását az Israel Democracy Institute és a RAND Corporation közös projektjében végezte.Szabadúszóként stratégiai és katonai innovációs tanácsadóként ismert.
Így mutatja be a kötet a szerzőt
*
Robert C. Castel (születési neve: Kohn Róbert, Arad, 1970. február 14.) izraeli biztonságpolitikai szakértő, aki gyerekkorában a családjával Izraelbe vándorolt ki. A Herzl Institute-University of Haifa és az Izraeli Demokrácia Intézet (IDI) volt tudományos munkatársa, a Neokohn.hu főmunkatársa, az Ultrahang podcast, a Tűzvonalban, a Karc FM és a Ma7 állandó szakértője. Kutatási területe: katonai innováció, alkalmazott kreativitás és innováció műveleti körülmények között, aszimmetrikus hadviselés, geopolitika. Nem vallásos családban nőtt fel. Hagyománytisztelő zsidónak vallja magát.
Ugyan a könyv mondanivalója szempontjából semmi jelentősége nincsen, csak érdekességképpen említem, hogy a könyvet a Könyv Népe Kiadó adta ki. A hátterében az EMIH, a Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség áll. Ahogyan a munkahelyem mögött is. (Így-úgy tehát a munkaadóm a könyv megjelentetője.) Ezért nem véletlen, hogy az előszót a az EMIH főrabbija, Köves Slomó írta.
A könyv címének a magyarázata
A függőleges koporsó a fedezék bejárata. Amin közlekedve hamar golyót kaphat az óvatlan ki-be mászkáló. Azért ez a kötet címe, mert Castel úgy véli, szembemegy a háborúról szóló nyugati információkkal, amelyek kizárólag az ukrán álláspont mellett teszik le a voksukat. Castel szerint ennek nem az a feloldása, hogy valaki az orosz álláspontot kezdi ezerrel támogatni. Valószínűleg ember nincsen, aki ne értene egyet, hogy a béke jobb mint a háború. Bármelyik fél bármilyen indokú támogatása a háború meghosszabbításáról szól. Halálról. Még az is, ha az értelmezésekbe, elemzésekbe belevisszük a bármelyik fél iránti elfogultságunkat. Castel azt állítja, a cikkei megjelentetésével kijön a fedezékből, s ott áll a bejáratánl, a függőleges koporsóban.
Miért hiszünk ennek a kopasz zsidónak?
Akár vissza is kérdezhetnék: miért, hiszünk? Mert van az a típusú ember, akiről Hofi anno azt mondta: „Elkezdi a nyilatkozatát: »Az az igazság...« Nézd már, megint hazudik!”
Sietek kijelenteni, leszögezni, Castel ennek az ellenkezője. Mindenképpen tud valamit. Én a hitelességét hittem el. Ha mégse lenne, akkor is tud valamit.
Nem tudom, hogy a pórnépet mi győzte meg Castel hitelességéről, de meggyőződött róla. Mivel a szerző egyre több fórumon előfordul (Karc FM rádió, a Hetek, a Heti Tv, M1 TV, Hír TV és a Ps TV és a bevezetőben említett internetes csatornák) ez talán annak a bizonyítéka, hogy van arra igény, amit mond.
- Talán az átütőnek tűnő katonai-rendőri múltja az, ami hitelt ad a szavainak. Meg talán az is, hogy zsidó, aki Izraelben él, és ott volt katona. Meg mindenféle katonai izémizé.
- Szimpatikus volt az is, hogy miközben felhívja néhány olyan szempontra a figyelmet, amelyről ritkán hallani, amit ritkán lehet olvasni, mégsem akar mindent tudni.
- Ha meg paranoiás a megközelítésem, akkor nézhetem onnan is, hogy a könyvet kiadó EMIH jóban van a kormánnyal, a kormány meg, ugye, nem orosz-, hanem háborúellenes. Így Robert C Castel kiváló eszköz arra, hogy a háborúval kapcsolatos kormánypropagandának megfelelően előkészítse és utógondozza talajt.
- Vagy csak simán igaza van. S annak, hogy a kormány mondanivalója ezzel összecseng, két oka lehet: nekik is igazuk van + az álló óra napi kétszer a pontos időt mutatja. Részemről hajlok az első verzió felé.
Nincs kinek van igaza
Senkinek sincsen igaza. Ez Castel álláspontja. A történelem nem az igazságról, hanem az erőről és a pragmatikus lehetőségekről szól. Még csak nem is a jóról és az erkölcsről. Kinek van igaza, a a gólyának vagy a békának kettejük egyenlőtlen párharcában? A békának vagy a szúnyognak az övékében? A szúnyognak vagy az embernek, akit a szúnyog megcsíp, az meg agyonüti?
Castel nem száműzi a morált, az etikát, az erkölcsöt, de reálisan felméri, hogy a napi politika, a harcászat nem ezekről szól. Különösen az utóbbi nem. Annak mindenekelőtt a legyőzés, a halál van a középpontjában. És a túlélés. 
Ebből kifolyólag Castel nem foglal állást az igazság kérdésében. Nem áll sem az oroszok, sem az ukránok mellé. Mindkét félnek van igazsága, és érthető az álláspontja. Önmagában már ez a kijelentés sem divatos manapság.
Meséltem már: a háború kitörésének a napján minden kommentár nélkül megosztottam a Facebook-on Vlagyimir Putyin tévébeszédét, amelyben a háború megindításának az okairól beszélt. Nem mondtam, hogy igaza van. Igaz, azt sem, hogy nincsen.
Kaptam is hideget-meleget. Volt, aki nem gondolta, hogy ilyen vagyok. Bár nem tudtam meg milyen. Az is tény, soha nem tettem ki Ukrajna zászlaját az avatarom mellé. Már csak az ott élő magyarok sorsa miatt sem. De úgy különben sem.
A szerző elítéli Oroszország agresszióját, nem tartja elfogadhatónak, de azt mondja, aki huzigálja az oroszlán bajszát, ne csudálkozzék, ha az egyszercsak odakap, és volt-nincs húzigáló kéz.
S Castel megfordítja a kérdést: vajon mi is volt a kubai rakéta-válság oka? Nem ugyanaz-e, mint ami miatt most Oroszországot elítéli a világ? S vajon ma Amerika eltűrné-e, hogy a vele nem szimpatizálók körbevegyék az országot kis- és nagy hatótávolságú rakétákkal? Költői kérdés.
Az EU-ról is meg van a véleménye. Elkényelmesedett, a realitásoktól teljesen mentes, szájkarate-bajnokoknak tekinti a vezetőiket. Akik simán megelőzhették volna a Medve agresszióját. S pedig azzal, hogy elmondják az ukránoknak, hogy Ukrajna sokkal jobban kell Oroszországnak mint az EU-nak. Annyival jobban, hogy Oroszország harcolni is kész érte. Míg az EU csak jogi, gazdasági eszközöket kész bevetni. Illetve mutatóba ad néhány ilyen-olyan fegyvert. De ténylegesen nem fog beszállni a küzdelembe. Naná, hogy nem. Mert nem éri meg Ukrajna a kockázatot, hogy érte atomot kaphat a gallérja mögé.
Aztán el kellett volna mondani Ukrajnának, hogy a harc után (ha Ukrajna valami csoda folytán nem kerül a Medve befolyása alá) bemegy az Európa Bárba, nem fogják kiszolgálni, hiszen annyira ágrólszakadt, rongyos, koszos és nincstelen, hogy nemkívánatos arrafelé.
Ehelyett, fittyet hányva arra, milyen gazdasági, kulturális, kisebbségjogi viszonyok voltak az országban, mielőtt a honvédelem lett volna a fő tevékenysége a benne lakóknak, az EU hatalmas mellénnyel posztolgatja a szépet és a jót Ukrajna mellett.
Taktika, stratégia, hadászat, győzelem
Castel azt állítja, a háborúval kapcsolatos kommunikáció ugyanolyan kényszerpályákon mozog, amiképpen a migrációval és a koronavírussal kapcsolatban kényszerpályákon mozgott. Aki nem azt mondja, amit kötelező, az igen hamar a rosszfiú szerepében találja magát.
A hivatalos szakértők, elemzők munkáját csapnivalónak találja. Azért találja annak, mert mindig a pillanatra reagálnak. A taktika elmossa előttük a stratégia jelentőségét. Ezáltal ha egy kilőtt orosz tankot vontat az ukrán traktor, abba már fölényes ukrán győzelmet vizionálnak. Kötelező jelleggel.
Éppen ezért a tévésztár elemzőkre Castel csak legyint. Mert úgy érzi, ez a kötelező oroszellenesség és ukránbarátság semmiképpen nem vezet jóra. Sokkal célravezetőbb lenne reálisan, egy lépéssel távolabbról szemlélni az eseményeket. Mert úgy felmérhető lenne, mi is Oroszország baja Ukrajnával és a Nyugattal. S ha ez a mérlegre kerülne, tán közelebb kerülhetne a világ ennek a konfliktusnak a végéhez, a megoldáshoz.
Castel szerint ami most folyik, ostoba hergelés. Hergelik Ukrajnát is a háborúban való részvételre, és hergelik Oroszországot önmaga védelmére. (Ami nem feltétlenül azt jelenti, hogy védenie kell magát de azt igen, hogy a Nyugat nem méri fel, Moszkva hogyan értelmezi az ő tetteiket.)
A sok okos kis írás között van egy, a befejező, amelyik a 12. századi zsidó rabbi, filozófus, Maimonidész traktátusát mutatja be, és értelmezi a jelen helyzetre. Maimonidész azt írja, hogy az áldozat, az üldöző és a megmentő triójából a legnagyobb felelőssége az utóbbinak van. Azért, mert ő kívülről nézi, értelmezi, ami történik. Ezért például fel kell mérne, hogy a segítség, amit ad, valóban segítségére van-e az áldozatnak? Castel példájában például egy drogosnak nem segítség a korlátlan anyagi lehetőség megnyitása; a halálát jelenti. Ukrajnát segíteni, mondja Castel, egy olyan háborúban, amelyben nem győzhet: korlátlan anyagi lehetőség a drogfüggőnek.
Róbert bácsi stílusa
Mivel a kötet nem egybefüggő gondolatsorként íródott, hanem napi eseményekre, konkrét dátumokhoz kötve számítógépre vetett reakciók sora, ezért megfelelő önfegyelem nélkül a róla írt értékelés majd' olyan hosszú lehetne mint maga a könyv. Én pedig alapvetőn fegyelmezett embernek tartom magamat. Ezért a tartalomról át is térek a stílusra.
Castel stílusa remek. Igaz, a teljes zamatának az élvezetéhez nem ért tisztában lenni a napi eseményekkel, alapfogalmakkal, mert az alapokkal nem bíbelődik, feltételezi, hogy az olvasó rendelkezik velük.
Érthetőn, átláthatón, plasztikusan fogalmaz. Sőt, s a témára való tekintettel ez az igazán meglepő, néha átütőn humorosan. Ha van is a humorban jó adag keserűség. Hiszen hogyne lenne!
Egy példa. Azt fejtegeti, hogy a Nyugat fegyverekkel támogatja ugyan Ukrajnát, de mert nem akar Oroszország atom-célpontjává válni, konkrétan nem avatkozik be a háborúba. Csak a pálya széléről biztatja Ukrajnát. Majd ahogyan a szerző fogalmaz: a Nyugat kitart Ukrajna függetlenségi háborúja mellett. Az utolsó ukránig.
Gyakorlatilag két nap alatt elolvastam a könyvet. Idő híján. Különben nem került volna ennyibe. S van olyan érzésem, hogy persze,semmiképpen sem kézikönyv e konfliktus megértéséhez, de közben valahogy mégis az. Hogy még vissza-vissza kellene lapozni. S hogy nagyon sürgősen szükség lenne a folytatására, s ha lehet, egy olyan verzióban, amely már a háború befejezését is elemezgeti!
S persze nagyon-nagyon hülyén hangzik, de a konfliktus híján ugyancsak hiányozna Robert C. Castel.
A legvégére hagytam egy Casteltől független apróságot. Tipográfiait. A kötetben véges-végig viszonylag hosszú fejezetcímek vannak. Nem egy esetben a szóvégi szavakat kötőjel választja el. Kedves kiadó, nem teszünk ilyet, kéem szépen! Azért nem, mert csúf, nem illik, és azt sugallja, aki a tördelést készítette, kutyaütő. S ki szeretne az lenni, annak tűnni?
Könyv Népe, Budapest, 2023, 248 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786156475039
9,5
2023 április vége. Hétfőn már május lesz. Májusban született a lányom. Májusban ismerkedtünk meg Szerelmetesfeleségtársammal, májusban volt az esküvőnk is. De még április van. A hosszú hétvége szombatjának hajnala. Szokás szerint Csemete ágyában kávézgatva írogatok. A zene az ausztrál-brit Sky. Random dobta fel a YouTube. Láttam már a jellegzetes betűkkel írt borítós lemezeiket, de valamiért mindig azt hittem, valami elektronikus szirszar. Nem az. Amit most hallgattam az ez.
S nagyjából semmi nem történt a héten. Egyfelől sajnos. Másfelől a kutya sem bánja. Van, akit szeretek, van, akinek már a jelenlétére is kaparom az arcomat, van kenyerem, van feleségem, van fedél a fejem felett, vannak könyveim, vannak jó zenék, le tudok mosdani, nem éhezem, nem fázom, s ha igen, feltekerem a fűtést, vagy jobban felöltözöm. Vannak komoly hiányérzeteim, de tulajdonképpen semmi baj nincsen. Miközben megette a fene az egészet!
