A legtréfásabb az a lappal kapcsolatban, ami Drábik János esetében is: a szerzői bizton tudják, hogy mikor van szó a bármilyen háttérhatalmi összeesküvéséről. Mert a szerzőknek az összeesküvések résztvevői nyilván elmondják, hogy most összeesküvésről van szó. Az összeesküvők felhívják a szerkesztőséget, kizárólag őket avatják be, hogy most megint léptek valamit. A gyíkemberek, az illuminátusok, a szabadkőművesek, a Rothschild család, a zsidó vezetők és mindenki más, aki össze van esküdve a világ ellen. 

Csak ők, a magazin szerkesztői, írói tudják helyesen, hogy például a magyarság gyakorlatilag mindenkitől származó, beavatott egy fajta, de annyira, hogy rajta van a világegyetem szeme. Meg azt is, hogy például Jézus is mindenhonnan jött. Meg úgy általában: ők mindenről, ami titokzatos, összeesküvős, alternatív, első kézből tudnak mindent pontosan. 

Azt is leírtam már nem egy esetben, hanem minden Hihetetlen! lap-különszámról szóló bejegyzésemben, hogy több bajom is van az egész Hihetetlen! jelenséggel. Elsősorban az, hogy soha, semmikor, semmire nincsen forrás-megjelölés. Amit olvasok, annak nem tudok utánanézni, el kell hinnem. Így az is felettébb kérdéses, honnan származnak az információk. 

A lap minden minden számát mindig ugyanaz a négy-hat ember írja. Akik ezek szerint elképesztő tudással rendelkeznek a titkos, titokzatos, rejtett dolgok, tények, információk terén. Annyira elképesztően széleskörű, tág spektrumú a tudásuk, hogy akár egy-egy lapszám esetén is simán belefér, ha némely cikkek egymásnak ellentmondó információkat tartalmaznak. 

Szóval van itt baj. Mégis gyűlnek a különszámok a polcomon. Ja, igen: mert megtartottam eddig mindet, amit megvettem. 

Mi a dolog nyitja? Azt hiszem az, hogy alapvetően úgy gondolom, a világ folyását tekintve sok mindenben igaza van a cikkek íróinak. Ingoványos ez a kijelentés, mert hiszen én magam mondtam, hogy néha egy-egy szám két cikke is ellentmond egymásnak, meg hogy olyan meredek témáik is vannak, ebben a különszámban is, amivel komolyan foglalkozni már a józan ész határát jelenti. Azokra a témákra gondolok, amelyek a jelen társadalmi, katonai, politikai és gazdasági helyzetével foglalkoznak. De például a pandémiát, a klímakatasztrófát, az agymosásunkat illetőn, hogy csak ennyit említsek, azonos platformon vagyok a szerkesztőkkel. Meg például a háttérhatalmat illetőn is. 

Voltaképpen impozáns már ez a lista is, és mondom, korántsem bizonyos, hogy teljes. Nekem a 2016-os, Apokalipszis-től fogva vannak itt a lapszámok a polcomon. Most lekaptam őket a polcról, és nem voltam rest, átabotában átlapoztam az összeset. Egyfelől rájöttem, hogy nem olvastam az összeset. Például az Illuminátus összeesküvés-t sem, amiben van egy-egy érdekes cikk Trumpról és Putyinról. Másfelől és elsősorban arra voltam kíváncsi, vajon mekkora átfedések vannak a nagyon hasonló tematikájú lapszámok között. 

A prekoncepcióm az volt, hogy nagyjából csak a képek mások. Igazam volt: tényleg mások. De nem volt igazam, mert bár valóban vannak komoly átfedések, hogyne lennének, de sokkal kevesebb mint az gondoltam. (Lehet, azért is vagyok nagyvonalúan megbocsátó, mert a hasonló témájú blogbejegyzéseimben nekem is sok átfedés van, megértem az íróember dilemmáit. Lám, ebben a mostani írásban is ismételgetem a bajaimat a Hihetetlen! Magazinnal.) Vagyis persze, ha sorban, egymás után olvasnám a fenti számokat, lenne benne ismétlődés, hogyne lenne, de nem annyi, amennyire gondoltam. Tehát nem arról van szó, hogy a lap szerzői lustán, laza csuklómozdulattal csak átírják a saját előző cikkeiket és kiadják más, összefoglaló címmel ugyanazt pepitában. Csak egy kicsit. De szerintem indokolt módon. (Mondjuk érdekes lenne összevetni a 2014-es Új világrendet a 2020-as Holnaputánnal, de erre nincsen lehetőségem. Bár az összképen nem sokat változtatna, úgy gondolom.). 

*

Ez a tartalomjegyzéke A világ igazi urainak. Mond is valamit, meg nem is. A legtöbb fejezetcím tartalma kikövetkeztethető, kitalálható. A cikkek zömét Körösztös György és Bácsi Boglárka írta. Két-három írással szerepel Bolyki Tamás, Horváth Gyula, Fodor Zsolt, Barlai D. Tamás, Sáránszky Miklós és Simon Gergely, s végül egyet-egyet írt Bojtor Iván és Kriston Endre. Ha valakit kihagytam, elnézést kérek! Remélem, nem hagytam ki senkit, és jól becsültem a szerzőnként megírt cikkek mennyiségét is! 

A cikkek színvonala egyébként meglepően egységes. Ami egyfelől dicséret. Másfelől meg nem. A már említett forráshiány egységes minden írásra vonatkozón. Ahogy az általános, konkrétumok nélküli megfogalmazások, ráutalások, összekacsintások tömkelege is.

S marad még egy általánosan, Hihetetlen! Magazin-szerte igaz cöccögésem: az folyóiratban megjelenő írások hétpecsétes titkokra, elzárt igazságokra, elhallgatott tényekre mutatnak rá, lelepleznek olyanokat, akiknek minden eszközük meg van arra, hogy ne lelepleződjenek le. Különösen nem egy magyarországi leleplező folyóirat újságírói által ne. Folyton az a kérdés jutott az eszembe, ahogy haladtam a lap elejétől a vége felé: ezt ugyan honnan tudjátok? Miközben teljesen egyetértve bólogattam a megállapításokkal. Kivéve, amikor nem. De ez valóban kivétel volt. 

Az egyik kedvenc szakaszom A Bildeberg-csoport titkos ülései című cikkből származik. A cikk jegyzője Simon Gergely. 

A helytelen, hibás, irracionális, gátlástalan és vérlázító programtervekből nincs hiány, így a teljesség igény e nélkül a következő koncepciók interpretálása a Bildeberg-üléseken feltehetően elhangzott. 

És következik egy 24 (!) pontos, felsorolás! Ami feltehetően elhangzott. Nem tudom, érzed-e, mennyire Jolly Joker a feltéve szó...  

*

Azonban tény, ami valószínű: az információk mozaikja olyan összképet mutatnak, amik komolyan valószínűsítik a magazin állításainak a döntő többségét.

Az állítások lényege, hogy a Rothschildok,a Rockefellerek és a csicskáik, mint Soros György, lenyúlták a világ irányítását. A  hitelre épülő anyagi függőségbe taszítással simán übereleik a helyi politikai vezetések céljait, terveit és lépéseit. A kezükben a média egésze, az agymosás, a befolyásolás minden eszköze a rendelkezésükre áll. Országokat vihetnek a csődbe, politikai rendszereket dönthetnek, állíthatnak, világháborúkat idézhetnek elő, hogy aztán újabb irdatlan pénzmennyiségért országot építsenek az általuk gyártott és eladott fegyverek által elpusztított országokból. A céljuk az egyén elszeparálása, az individum erősítése, a teljes ellenőrzés kiépítése minden állampolgár felett. Ami a technika fejlődésével manapság már egyáltalán nem lehetetlen. Lásd csak, mi zajlik Kínában! S ugyan melyikünkről nem tudják pillanatok alatt, kik vagyunk, merre tartunk és mit tevékenykedünk? Az online térben minden megkereshető. 

Az elit végső célja, hogy a totális kontroll alatt tartsa a birkásított maradék tömegeket maradékát. Mert cél az is, hogy a teljesen feleslegesen felduzzadt emberiség létszámát vaskosan karcsúsítsák. A jelenlegi színvonal megtartására, mármint az elit életszínvonalára gondolok, nincs szükség többre mint az emberiség jelenlegi tömegének az öt százalékára. A többi sallang. Püff nekünk! Hát emiatt, ez ellen valóban megéri ingerültebben összegyűrni a chipses zacsit, hogy ne már, basszus, de tényleg!

Ettől függetlenül egyébként majdnem tök komolyan vehető ez a lapszám. Attól eltekintve, hogy feleslegesen sokszor, több cikkben is felmerül a kérdés, van-e egyáltalán és kicsoda is a háttérhatalom, a csúcselit? Aztán persze válasz nem nagyon van, mert ha titkos a háttérhatalom, akkor nem fog jelenléti ívet aláíratni a tanácskozásokon. De persze szóba kerül Davos, meg minden hasonló összejövetel. És a végén nem állunk meg olyan kis halaknál mint Soros György vagy a Rockefellerek, hanem eljutunk a valószínűsíthető fejhez: a Rothschildokhoz. 

És izé, ööö... Az a két cikk, a Majestic 12 – Az Árnyékkormány és a földönkívüliek és az Idegen befolyás – Nézeteltérések az elnökök és a földönkívüliek között. Hát, izébizé... Ez a két lóláb-írás aztán jócskán belepacsál az összképbe, bár tönkre nem teszi, csak valamelyest hitelteleníti.

Csak aztán a végén ki ne derüljön, hogy ebben is igaza volt a magazinnak! Mert tény, ami való, jó pár résztémájukról kiderült az évek során, hogy nocsak, ők ezt már évek óta mondják, csak senki nem vette komolyan. Mármint a maroknyi olvasójukon kívül. Például a háttérhatalom létezésének a tényét sem. Amit azért Trump első elnöksége óta illik komolyan venni. Még akkor is, ha ő sem tudott tenni ellene, pusztán verbális harcot folytatott. Szóval lehet, a végén az lesz a fricska, hogy valóban, a globális buliban benne vannak a földönkívüliek is. 

*

Egy dolog miatt többször feszült lettem. Nem számoltam meg, és nem is fogom, hány cikk végén ott a felhívás, felszólítás, hogy ez az elit sosem fogja magától feladni a hatalmát, el kell venni tőle, s csak akkor tevékenykedhet tovább, ha hagyjuk Főleg Bácsi Boglárka szólított fel többször az ellenállásra. Elmondta, arcba kiáltotta, hogy ne hagyjuk, ne tűrjük tovább a felettünk terpeszkedő, tevékenykedő elit tevékenységét, mert csak akkor tudják végrehajtani gyalázatos tervüket, ha tétlenek maradunk!

Túl sok minden nem jutott az eszembe, mit tehetnék. Mert oké, én, Mohácsi Zoltán, az Olajág Otthonok sofőrje, ötvenhét éves, magyar állampolgár, született '67-ben, van két gyermekem, 2007-ben elváltam, újranősültem, különösebb megtakarításom nincsen, két nyugdíjszámlán van valami, ha megérem, egy kis Yaris üzembentartója vagyok, meg egy lakótelepi lakás feles tulaja, a fizetésemhez képest csilliárdos tartozással még vagy tíz évig, megfogadom, hogy teszek a határtalan hatalommal, pénzeszközökkel rendelkező elit ellen, aki a világot irányítja! Megteszem én, Isten bizony, a magamét, hogy elmozdítsuk őket a helyükről egy szebb, jobb, igazságosabb, demokratikus világért! Takarodjanak a fészkes fenébe, akik az életünkkel játszanak és kísérleteznek velünk! De rögvest! 

Na, annyira felpaprikázódtam, hogy fel is állok a heverőről, és megyek... izé, előbb főzök egy kávét... vagy bújjak össze az asszonnyal? Aztán kellene enni egy gyümölcsjoghurtot is, a szokásos reggeli banánnal. Utána át lehet már gondolni, mit tudnék tenni én, a panelproli a világhatalmi elit ellen. De hát éppen attól szép minden világmegváltó mese, hogy a legkisebb fiú Luke Skywalker is szarrá tudta robbantani a Halálcsillagot. Nesze neked Halálcsillag! Lehet még sofőrből világmegmentő, elitfélreállító szuperhős! S amíg rá nem jövök miként, addig is írogatom a z elitet leleplező cikkemet az elitet leleplező Hihetetlen! Magazin cikkei alapján.

Mondjuk a lap más cikkeiben meg azt olvasom, hogy a világ igazi urai gyakorlatilag korlátlan hatalommal rendelkeznek. Szóval nekem, a panelprolinak tennem kell a korlátlan hatalomal szemben. Oké! 

Bár nekem ez kicsit az a probléma, amit Istennel kapcsolatban szoktak felhozni: fel tud-e emelni Isten egy abszolút mozdíthatatlan követ? 

Mert ha kirúgnának a kapáldámból, ha letiltanák a bankkártyámat, közben kikapcsolnák nálunk az áramot, elzárnák a vizet, nekünk nagyon hamar annyi lenne... Na, de vajon milyen reális  esélyei voltak Luke-nak a Halálcsillaggal szemben, amikor vukikat pátyolgatott a sivatagbolygón? Lehet még szalonnából kutya! Mától sokkal ingerültebben, lélekben ellenállva gyűröm össze Soros György és főleg a Rothschildok neve olvastán, hallatán a chipses-zacsimat! Kezdetnek tán ez is megteszi... Vagy leírom: csúnya világelit, hát szégyelljétek már magatok össze-vissza, mit műveltek velünk! Irgumburgum!

Csak a végén nehogy úgy járjak, amint az Elit ellen felkelő, fellépő Abraham Lincoln vagy JFK járt!. S arra az apró ellentmondásra egyáltalán nem is gondolok, mert nem akarom magamat lehúzni, és fő  a pozitív gondolkodás, hogy ugyan mi a francot tudok kezdeni, én, a Huszti úti Skywalker a Halálelit ellen, ha Lincoln is, meg Kennedy is belebukott az ellenállásba?

Nem haragszol, ha minimum szkeptikus vagyok ezzel az ellenállással kapcsolatban? Már csak a bibliai próféciák miatt is. 

*

Erről jut eszembe valami, amiről mindenképpen akartam írni ebben a bejegyzésben. Csak, hogy én is behozzak valamit a képbe, amire húzhatja a száját a kisérdemű. (Vajon miért nagyérdemű a közönség? Az az érdem, hogy egyáltalán ott van, és pillanatokig hajlandó figyelni valamire? Avagy mi a csudáért?) 

Bár a témát tulajdonképpen nem én hozom be, hanem maga a folyóirat. Úgy a közepe felé van benne egy írás. Körösztös György klaviatúrájából. Az a címe, hogy A láthatatlan karmester. Az alcíme meg az, hogy Létezik-e a Szupergonosz? A szerző kiindulási alapja a magától értetődő kérdés: létezik-e a Sátán? 

A kérdés manapság röhejes, atavisztikus. Annak ellenére, hogy a horror- és fanrasyfilmek tele vannak démoni figurákkal. 

A Biblia dualisztikus világ- és történelemszemlélete manapság múzeumi szellemi terméknek számít.

C. S. Lewis, a neves keresztény hitvédő egy helyen azt mondta, hogy Sátánt egyáltalán nem zavarja, ha Istenről beszél, ír bárki, csak Jézus Krisztus ne kerüljön szóba. Mármint megváltóként. E. G. White, az adventisták fő szerzője pedig azt írta, hogy Sátán egyik fő célja, hogy önmagát elfedje az emberek szeme elől. Legalábbis a valódi valóját. E. G. White és adventisták a történelmet egy Krisztus és Sátán között vívott hatalmas küzdelemnek fogják fel. E küzdelemnek a tétje az emberek üdvössége és Isten szeretetének az elismertetése, megvalósulása. 

Körösztös György fenti cikke számomra döbbenetes. Amit a Bibliába beleolvas, és amire a beleolvasásból következtet, elképesztően, ijesztően fals. Rája adásul ellene mond a saját cikke bevezető szakaszának is, amelyben elrettentő példákat hoz a Sátán-imádat megnyilvánulásaira. 

  1. teológiai infócsomag:   
SÁTÁN LÁZADÁSÁNAK AZ OKA ÉS MINDEN AMI EBBŐL FAKAD

A szerző ezt olvassa bele a Bibliába: Lucifer (lux ferro, Fényhordozó) első volt Isten teremtett lényei között. Helyes, így van! Hangsúlyosan a teremtett lények között. Aztán azt olvassuk a cikkben, hogy az évszázadokon át tartó elsőség után Isten megteremtette az embert, és ezzel új kedvence lett, Lucifer féltékennyé lett, s az ember renoméjának a lerontásával megpróbálta visszaszerezni Isten figyelmét. A kisfiú tesója megszületik és a ő bögre földhöz csapásával próbálja magára irányítani a figyelmet. 

Ó, dehogy! A Bibliában egészen mást olvasunk. Ésaiás próféta könyvének híres sorai egy egészen más lázadásról beszélnek. 

Miként estél alá az égről fényes csillag, hajnal fia!?
Levágattál a földre, a ki népeken tapostál!  Holott te ezt mondád szívedben:
Az égbe megyek fel, az Isten csillagai fölé helyezem ülőszékemet, és lakom a gyülekezet hegyén messze északon. Felibök hágok a magas felhőknek, és hasonló leszek a Magasságoshoz. (Ésa. 14.13–14)

Nem arról van szó tehát, hogy Sátán Isten szeretetére ácsingózótt, hanem arról, hogy Isten pozícióját vette célba. Istenné akart lenni. Ennek érdekében a terve központjában Isten szeretetének az elhiteltelenítése állt. Az első emberpár megkísértésének a célja nem az volt, hogy bebizonyítsa, ahogy Körösztös György állítja, az ember hitványságát, hanem az, hogy rámutasson Isten törvényének, a szeretetnek a tarthatatlanságára. 

Zichy Mihály: A pusztítás géniuszának diadala
Zseniális kép, minden részlete lényeges, de magyarázat nélkül nehezen értelmezhető,
fontosak a születésének idején lezajló történelmi események

Hogy érthető legyen, ez mit jelent, egy icipici teológia gyorstalpaló következik. Amiképpen a Hihetetlen Magazin, úgy most én is csak kijelentek, bizonyítások és hivatkozások nélkül. 

Isten a szeretet. A szeretete abban lett egyértelmű, hogy a Fiát adta váltságul. A Fiú szeretet abban nyilvánult meg, hogy az életét adta váltságul. Vagyis a szeretet nem más mint az adni tudás képessége. Az önzetlen, viszonzást nem váró adni tudásé. Isten szeretet tehát az adni tudás. Isten törvénye nem más mint az adni tudás életrendje.

A törvény áthágása nem más, mint kiszakadás az adni-tudás rendjéből. Abból kiszakadva nincs más mint az elvevés, a megtartás, az önérdek érvényesítés, az önzés életrendje. Isten, aki maga a szeretet, az adni-tudás, s ő a világ forrása, fenntartója, így a létezésbe nem fér bele semmi, ami az ő lényegének ellene mond.

A bűn (önzés, elvevés, megtartás) életrendjének ezért végesnek kell lennie. Ezért a bűnnek, az isteni életrendből való kiszakadásnak a természetes következménye az elmúlás, a halál. Az átmeneti biológiai elmúlás is, és a végső, metafizikus, mindörökké való megsemmisülés is. Ami nem adásból, önzetlenségből tehát életből van az elvevés, az megtartás, az halál.

Azonban Isten megoldása kezdettől fogva készen volt a bűn problémájára. Nem akarta ugyanis, hogy teremtményei mindörökre elvesszenek. S mert a bűn, a szeretet életrendjéből való kiesésének elkerülhetetlen következménye a halál, ő maga vállalta ezt a halált a Fián keresztül, s Jézus halála által megfizette az egyes emberek bűneit. Maga fizette meg az életrendből kiszakadás árát, és ezzel lehetővé tette, hogy aki elfogadja ezt a váltságot, azé lehet az élet. 

Jó, elképesztően giccses illusztráció, de nem arra akarok vele utalni, hogy a bibliai üzenet is az lenne

Dióhéjban ez a Biblia központi üzenete. A középpontjában nem az ember, nem is Sátán tevékenysége áll, hanem Isten szeretet-tette, Jézus áldozata és a feltámadás általi győzelme. 

   2. teológiai infócsomag:   
MI MINDEN TÖRTÉNIK A BIBLIA SZERINT MIELŐTT VÉGE A JELENLEGI VILÁGNAK? 

Mert ilyet is tud a Biblia. Mármint tud arról, hogy vége lesz a világnak, és ennek lesznek jelei. Ezt hívják külföldiül, szaknyelven eszkatológiának. (az eszkhaton = „végső, utolsó” és logosz = „tudomány” görög szóból).

Az eszkatológia szerint a világ vége Jézus második adventjével, a bűnben maradók végső halálával és a jók megjutalmazásával és egy új ég, új Föld teremtésével ér véget. Onnantól Mr. Teufel és Grabowsky együtt szednek virágot a hímes mezőn. 

Az előbbi kép giccses volt, ez piszokul demagóg. De visszaadja a történet lényegét.

Elejitől a végéig nagyon hosszú lenne elmondanom, mit is mond a Biblia a végső időkről. És fogadjunk, téged ez nem is érdekel igazán! (Ha tévedek, és mélyebben érdekel a kérdés, nagyon ajánlom például ezt az oldalt. itt utána tudsz olvasni a végső eseményeknek.)

Megpróbálom nagyon tömören összefoglalni. Nagyon érdekes lesz, hidd el, különösen a Hihetetlen Magazin mondanivalójának a kapcsán! 

Na, szóval! De ezt még inkább dióhéjban.

Az utolsó időkben Amerika kiemelkedik a Föld országai közül: vezető hatalommá válik. Európát megpróbálják egységes birodalommá kovácsolni, de ez nem fog sikerülni. A színen lesz egy antikrisztusi hatalom (tudod, 666), amelyik nem a patás ördög képében, hanem éppen Jézus Krisztus nevében antkirisztuskodik. Vagyis vallásos hatalom lesz, de nem közelebb visz Istenhez, hanem eltávolít tőle (vesd össze, ha nagyon muszáj: A szolgálólány meséje; bár az a könyv a kereszténységet járatja le). Annyit mindenesetre elér ez a hatalom, hogy a vallás iránti érdeklődés általános legyen, de legalábbis majdnem kötelező. Ennek érdekében összefonódik a politikai hatalommal és totális, globális ellenőrzést, megfigyelést vezet be. Aki nem hajlandó behódolni a központi hatalomnak, azt először gazdaságilag lehetetleníti el, majd üldözi és gyilkolja. (A Covid-mizéria ugyancsak jó példa volt arra, miként lehet központilag tömeghisztériát kelteni és ellenséget gyártani: „Azok a rohadt oltatlanok, akik miatt elhúzódott az egész, hogy ott rohadjanak meg, hogy terjesztették a fertőzést akkor is, amikor az oltásokkal már megfékezhető lett volna!” Ilyesfajta, kifacsart logika mentén. Mármint a meghülyített tömeg által.)

Amikor úgy fest, a végső hurok szorul azok nyakára, akik nem hajlandók fejt hajtani az antikrisztusi hatalom előtt (a Bibliában ezt nem a politikai lázadás motiválja, hanem az Isten iránti szeretet, a Jézus Krisztusba vetett hit), nos, akkor tér vissza teljes dicsőségében Jézus Krisztus.

Lesz még onnantól fogva is komoly és érdekes, boldogító és tragikus pittyputty, de aztán következik Mr. Teufel és Grabowsky közös virágszedése a hímes mezőn, és lőn örök boldogság. 

Hát valahogy így... 

Azt azért mindenképpen el kell ismerni, hogy komoly, vaskos átfedések vannak a kicsit sem keresztény magazin, a valóságos történések és azoknak iránya, illetve a Biblia próféciái között. Hát még ha részletesen is ismernéd őket! 

 2–8/10

2024 szeptember közepe. Volt a héten egy érdekes találkozásom. A Molyon megkeresett egy úriember, István, hogy helyszűkében néhány könyvtől meg kell szabadulnia, de kidobni nem akarja őket semmiképpen, „mert ember ilyet nem csinál”. (Elgondolkodtam, hogy akkor a Mocsáros-dűlő susnyásában élő hajlékonyak micsodák, akik hidegebb időkben csontra „kiolvassák” a Könyvmegálló Pethe téri szekrényét? S mert így van, a szekrény az év döntő részben teljesen üres... Azért, hogy tüzelő legyen belőle, senki nem rak be könyveket. Miközben persze jő a kognitív disszonancia, mert a másik oldalon meg az van, hogy emberek melegedhetnek a fagyban a könyvekből rakott tűznél...)

Szóval itt a lista, válasszam ki, mi kell belőle, enyém, ingyér' bérmentve, legyek boldog. megtudtam, hogy kerületi István is, bár a kerület egy egységével odább lakik. Kérdeztem, mikor menjek el a pakkért. Mert persze, hogy találtam a listán néhány engem érdeklő kötetet. Mondta, hogy ha választunk napot, ő eljön, elhozza. Na, megtette. Szimpatikus ember, bár nem sokat beszélgettünk. Vagy nyolc könyvet hozott, néhány érdekességgel. Geri fiamnak is kértem ezt-azt. Meghatott István kedvessége. 

Tegnap, amikor Szerelmesfelségtársam és Csemete elmentek a Ricky Martin-koncertre (mint utólag kiderült, jó  megérzés volt, hogy itthon maradtam, nekem maximum a gidák húsossága és fenékformája tetszett volna) eszembe jutott, hogy lehet, szólni kellene Istvánnak, hogy igyunk meg sört a Római téren vagy valahol, de aztán addig-addig toltam a felhívását, hogy el is toltam rendesen a dolgot. Így magányoskodtam a koncert ideje alatt. Unatkozni nem tudok.