Hát, nem első alkalommal, és minden bizonnyal nem is utoljára, de ismét valami huszárvágásra lenne szükségem, hogy kivágjam magamat a zavaromból.  Ugyanis közvetlenül e kötet előtt olvastam valami Mező Gábor nevű szerzőnek A kultúra megszállása című kötetét, amely a kultúra némely területeinek a…

Szilvay Gergely nevét akkor tanultam meg, amikor megjelent A melegházasságról című könyve. Illetve nem amikor a könyv megjelent, hanem amikor elolvastam a kötetet. Azért tanultam meg Szilvay nevét, mert alapossággal, gyűlölet nélküli kritikával, érthetőn fogalmazva járta körbe a melegek…

ÉVEK ÓTA OTT VAN EZ A KÖNYV a könyvespolcomon. De legalább egy éve. Úgy fest, Gyulán kell nyaralnom ahhoz, hogy vegyem a bátorságot, és David Duke-ot olvassak. Tavaly, nagyjából ugyanekkor, ugyanitt olvastam el az Ébredésem című könyvét. Amivel szemben nagyon komoly fenntartásaim voltak. Amit Duke…

Bevallottan önkényes válogatás   Moha   (azaz én) 2022-es blogértékeléseiből   Meg sem próbálok naprakész lenni. Főleg mert annyi, de annyi restanciám van önmagam felé. S mert abban a helyzetben vagyok, hogy nem kötelező olvasnom, pusztán élvezetből teszem. Viszont idén az ízlésem nem találkozott…

Egyenesen izgatott lettem, amikor első ízben találkoztam egy könyvesbolt polcán ezzel a könyvvel. Mivel már óvatos duhaj vagyok a könyvvásárlásban, nem ragadtam magamhoz, megvártam, amíg a könyvtárban megjelenik. Illetve amíg hozzá nem jutok, mert amikor én találkoztam vele, már volt belőle…

Bernard Goldberg 1945-ben született. Amerikai újságíró. Liberális médiamunkás. Volt. Mármint liberális volt. A szó mai értelmében már nem az. Mára, jobbhíján, konzervatív liberálisnak mondja magát. Úgy véli, nem ő változott, hanem a liberalizmus tolódott el nagyon rossz irányba.   Ez a könyve…

Néha elképedek, mennyire nem vagyok naprakész eseményekből, emberekből, celebekből, írókból, zenékből, könyvekből, közéleti eseményekből, semmiből. S azon még jobban elképedek, ez mennyire nem zavar. (Az egyetlen dolog, amiben naprakész vagyok, az a saját érzés- és gondolatvilágom. Ami ott zajlik,…

A múlt hétvégén küldte át nekem Szerelmetesfeleségtársam Kata nevű barátnője ennek a könyvnek a linkjét. Kapásból visszakérdeztem, hogy ő olvasta-e már? Nemet mondott, s hogy majd én megítélem. Katában is van hajlam a konteókra, s bármennyire mások vagyunk, azért vannak közös nevezőink. Vélem,…

Persze, hogy Zorád Ernő rajzolta azt a képregényt! A rajzokat szerettem, a történetet soha: ilyen képtelenséget, hogy a szalamandrák ellen kelljen küzdeniük az embereknek, azok meg okosak, meg beszélnek, meg hasonló marhaságok... De ahogy a rajzok bennem maradtak, úgy valahogy bennem maradt az…

NEM, NEM VICCELEK, EZ TÉNYLEG CSAK TÖPRENGÉS, valószínűleg nem lesz überfrankó mondanivalója, semmiképpen nem mondom meg a tutit, és még azt sem tudom pontosan, egyetértek-e magammal. Ráadásul még csak nem is könyvről, könyvekről vagy valami kiadványról szól, bár kétségtelenül olvasnivalókról.…

Ez a bejegyzés nem jött volna létre, ha egy Wmitty nevű felhasználó nem tesz engem helyre Az erőd című Zorád-Hernádi képregényről írt értékelésem alatt. De helyretett, s ezzel eszembe juttatta, hogy a jelen írás alanya időtlen idők óta itt van a polcomon. Olvasatlanul. Immár olvasottan.  Az történt…

Ez egy nem hiszem el-típusú könyv. Nem hiszem el, hogy a fordító, szerkesztő, felelős kiadó ilyen kimondhatatlanul silány munkát ad ki a kezéből. Mondjuk fordítónak a kiadót tünteti fel az impresszum. Gyanús volt már a címlap és a tartalomjegyzék „tipográfiája” is: egymásra dobált, hajigált elemek,…

Most tömör leszek. Azt hiszem. Le kellen törni annak a kezét, aki ezt a könyvet tervezte, de bizony és nagyon! Ugyancsak kellett erőlködnie, hogy olyan betűtípust és bekezdés-formátumot válasszon, ami majdnem tökéletesen olvashatatlanná teszi a végeredményt! Mert azért el kell ismernünk: egy olyan…