A múlt hétvégén küldte át nekem Szerelmetesfeleségtársam Kata nevű barátnője ennek a könyvnek a linkjét. Kapásból visszakérdeztem, hogy ő olvasta-e már? Nemet mondott, s hogy majd én megítélem.
Katában is van hajlam a konteókra, s bármennyire mások vagyunk, azért vannak közös nevezőink. Vélem, ezért is küldte át ennek a könyvnek a hírét.
Kata spiritualizmusa nekem néha sok, jó pár dologgal sem egyetérteni, pláne azonosulni nem tudok, abból amit hisz és vall, gyakorol de bruttóban úgy birom, ahogyan van. (Nem, úgy nem fordult meg a fejemben semmi, most miért kell mindig arra gondolni?)
Szóval némi érdeklődést elővarázsolt belőlem. Gyorsan lehúztam a netről az olvasnivalót.
Nem bántam meg. Mármint, hogy a netről húztam le.
Én manapság már mindent elhiszek, meg az ellenkezőjét is. Meg semmit se.
Olvasgatom a Hihetetlen Magazin Különszámait. És rendre elhajítom őket. Azután mégsem dobtam ki egyiket sem, itt vannak a polcon. Én elhiszem még a koronavírus veszélyességét is. De a védekezés logikáját már nem, meg azt sem, hogy erkölcsös és ésszerű embereket bármivel zsarolni a védőoltás „nem kötelező” beadatására. Elhiszem, hogy a fiúnak úgy jó, hogy lány lesz, hogy Európának jót tesznek a migránsok, hogy a baloldal és a jobboldal egyaránt csak jót akar ennek az országnak... Még azt is elhiszem, hogy emberek változni fognak, csak éppen a mindennapi gyakorlatukban nincsen ennek semmi látszata. Mondom, én mindent elhiszek. Meg semmit se.
De mindennel kapcsolatban, amit elhiszek, van bennem a kétség és a tartózkodás. Ezzel mindig így voltam. Pár dolog akadt csak, amiben teljesen fel tudtam oldódni: a szerelem, a barátság, a gyerekeim, a zene és a könyvek. Minden másban mindig kívül állt belőlem egy kis darab, bárhol voltam, bármit csináltam, bármivel foglalkoztam.
Képzeld, tizenhét év kereszténység van a hátam mögött, ugyanennyi év első házassággal. (Meg tizennégy év másodikkal, de az a kivétel, arra a szerelem vonatkozik.) Az előző bekezdés mögött ez elég vacakul hangzik, nem? Már ha érted, mire gondolok.
De úgy gondolom, ez a távolságtartás amennyire rossz, annyira jó is. Bár nem engedett teljesen feloldódni rengeteg élethelyzetben, szituációban, ám legalább adott egészséges, két lépés távolságot. Ezáltal, úgy gondolom, nagyjából minden helyzetben, kommunikációban azért tudtam ember maradni, mert nem azonosítottam önmagamat teljes mértékben semmi mással csak önmagammal. Így nem kellett semmit foggal-körömmel, a másik torkára vicsorítva védenem. Az identitásom így eszmékben, izmusokban, irányzatokban, politikai oldalakban állt. Csak néha, egy kicsit. Van preferált női idom-stílusom, zenei irányzatom, irodalmi stílusom, politikai irányzat szimpátiám (ami nem azonos a pártszimpátiával), stb. Csak nem érzem azt, hogy ezek határoznának meg. Bár összességében nyilván kiadnak rólam egy képet.
ÉS AKKOR MI EZ EZ?
Különös egy könyv, az biztos! Mert az ember fia az első találkozáskor nem tudja, miként kezelje, melyik polcra, fiókba tegye? Teljesen véletlenül tűnt fel, már a legelején egy kifejezés: „Címkék: Fantázia”. Én addig, onnantól, hogy Kata átküldte a létezésének a tényét, nem így tekintettem rá. Nem fantáziaként. Mármint Julius Andan írására. Néhány percig megkísértett a gondolat, hogy valóság, amit olvasok.
Tudniillik a könyvben arról van szó, hogy egy világelit irányítja a világot, s annak egyik hm, alkalmazottja kiszállt a buliból, és felvilágosít. Erről nem elbeszélés formában van szó. Egyes szám egyes személyben, a természetesen álnéven író Andan elmondja, hogy huszonöt évig volt ennek kasztnak a tagja, teljes mértékben a magáévá tette a céljaikat és a módszereiket, aztán egy szép napon, ripsz-ropsz kiábrándult, és elhatározta, felvilágosítja a világot, hogyan is működnek a dolgok.
Ha nem vettem volna észre a Fantázia szócskát, a kívülállásom akkor is villogó piros fénnyel, halk, szaggatott dudálással jelezte volna, hogy itt valami nem frankó. Mert hogy aki egy szigorúan zárt, szigorúan titkos csoportból kilép, annak nem illik életben maradnia, s pláne könyvet kiadnia arról, hol járt, mit csinált. Mert nem csak attól kell félnie, hogy pereket akasztanak a nyakába, sokkal inkább attól, hogy kötelet. Mert ha ennyire titkos ez a mérhetetlen hatalmú társaság, akkor magától értetődik, hogy minimum feltűnik, eggyel kevesebben vannak ott, ahol eddig eggyel többen voltak. S ha ekkora a hatalom, akkor nem okozhat túl nagy fáradságot és fejtörést valakit, akárkit, bárkit megtalálni és félreállítani. De újra mondom, ezeket a fenntartásokat a Fantázia szó teljesen kikapcsolta.
GONDOLATKÍSÉRLET. Mondhatjuk persze azt is, hogy a szépirodalmi ruhába öltöztetés is csak félrevezetés, nehogy lebukás legyen belőle. Ha ilyet mondanánk, joggal bíráltathatnánk meg, hogy üljünk már le csak egy egészen picit gondolkodni: ugyan kit vezetne ez félre? A kasztot biztosan nem. A mezei olvasókat eg esetleg. De ugye, a könyv meg nekik szól, mert a kaszt tudja, mit csinál. Viszont mi a viharnak lenne cél férevezetni azokat, akiket a szerző fel akar ébreszteni a félrevezetettségből?
A könyv különlegessége ettől megmarad, csak éppen nem szabad készpénznek venni, amit mond. Nem a megbízhatatlansága miatt (vagyis nem egy Hihetetlen Magazin, ami véresen komolyan gondol mindent és az ellenkezőjét is, ami a lapjain megjelenik), hanem azért, mert szépirodalom. A különlegessége viszont abból áll, hogy nem regény, nem novella, igazából nincsen története, semmi ilyesmi. (Azt nem mondom, hogy a szövegben nincsenek szépirodalmi elemek, mert vannak. A fejezet végi egymondatos, összefoglalásokra, továbbgondolásokra vivő odaszúrásokra gondolok. Zseniálisak!) A stílusa olyasféle, mint amikor egy beavatott nem történetet mesél, hanem elmondja a téma törvényszerűségeit.
MI AZ ÜZENET?
Az üzenet az, hogy iszonyatosan be vagyunk palizva. Elhiszünk mindent, amit a média nyomat, a háborúk álokait, azt, hogy az ember önmagában rossz, pedig dehogy (hm, az eleve elrendelt jó ember egek, hogyan kommunikál manapság mindenféle csipcsup szarságok miatt a másik eleve jóval, az nem igaz!), hogy nincsen Isten, nincsen lélek, csak materializmus van, meg csak tudomány van. S megkapjuk a teendőt is, mert ugye ezt a rendszert felülről nem, csakis alulról lehet megváltoztatni. Kapunk tizenöt teendőt, pontokba szedve, amúgy Coelho-módra megaszondva, mi több, kikövetelve. Mire gondolok? Nézd csak!
1. Ne alkosson véleményt arról, amit nem tud. Ha véleményt alkot, biztosan belesétál a kaszt csapdájába.
2. Találja meg azt, ami tényleg érdekli önt, és ami hasznára válhat a világnak, és sajátítsa el mester szinten.
3. Kutasson fel olyan technikákat, amelyekkel megtanulja kezelni a stresszt, és ne menjen bele a felkínált konfliktusokba.
4. Keressen olyan módszereket, amelyekkel fejleszteni tudja a szellemét, és váljon ezen módszerek szakértőjévé.
5. Keressen új utakat és új válaszokat.
6. Keressen alternatív megoldásokat a problémáira.
7. Tegye félre az indokait és a reményeit, és vizsgálja meg, mi felé viszik a tettei. Ha nem tetszik az útirány, változtasson magán.
8. Ne vegye készpénznek a „hivatalos állásfoglalást".Mindent emberek találnak ki és hoznak létre. A kormányokban, a tudományos akadémiákban és más szervezetekben nem bodhiszattvák ülnek. Olyan emberek ülnek, akik pontosan ugyanúgy ki vannak téve a kaszt hatásainak, mint ön.
9. Higgyen a saját szemének. Legyen elég önbizalma ahhoz, hogy saját maga vizsgálja meg a dolgokat, és ne fogadja el mások állításait.
10. Keresse meg a saját világát. Lehet, hogy nem az önnek való közegben él, és ez tehető felelőssé ezernyi hibáért és kudarcért. Gondoljon bele: Elvis Presley volt a Király, de mi lett volna belőle egy olyan közegben, ahol az emberi érték egyetlen fokmérője az, hogy ki hány fát tud kivágni, vagy ki hány gólt tud belőni? Nos, egy ilyen világban egy senki lett volna, nem király. Ön talán nem abban a világban él, ahol méltányolják azt, amit ön tud; azt, ami ön. Keljen útra és keresse meg az igazi otthonát.
11. Ne nézzen híreket a tévében, ne hallgasson híreket a rádióban, és ne olvasson híreket az újságokban. Ezek csak azért vannak, hogy összezavarják vagy felzaklassák önt.
12. Ne díjazza a rossz példát. Ne vegye meg és ne hallgassa meg olyan emberek lemezeit, ne nézze meg olyan emberek filmjeit, ne olvassa el olyan emberek írásait, akik az életvitelükkel nem jó példát közvetítenek, és nem egy épelméjű értékrendet terjesztenek.
13. Ne verje magát adósságokba. Ez olyan csapda, amellyel emberek milliárdjait hajtották rabigába.
14. Ne szegje meg a törvényt. Ha megteszi, felfalják önt. Ha egy ország törvényei elviselhetetlenek az ön számára, akkor menjen más országba. A Föld az ön igazi hazája. Ezen a bolygón minden globális, és minden mindenkire tartozik.
15. Járja be a világot, mert amit nem látott még a saját szemével, arról nem is tud semmit. A médiából nem tudást kap, hanem közleményeket. Ne keverje össze ezt a kettőt.
Attól az apróságtól tekintsünk most el, hogy a felszólító mondatok végi írásjel micsoda is... Mert nem pont. A pont az a kijelentő mondatok írásjele.
OFFOLOM ÖNMAGAMAT (ez a nem semmi, ugye?)
Az a helyzet, hogy amikor egy reklámot, tájékoztatót FELSZÓLÍTÓ MÓDBAN megfogalmazva hallok, feltételes reflexként életbe lép az életközepi dackorszakom, és becsukódom az információ előtt. Néha hangosan ki is mondom: NEM! NEM veszem, NEM próbálom ki, NEM megyek oda, NEM nézem meg, NEM hallgatom meg, és minden NEM!
Majd ha udvariasan megkérnek, ha kedvesen felhívják rá a figyelmemet, ha nem harsányan arcba üvöltik, hanem elmagyarázzák, és HA van bennem idő-rászánó érdeklődés, akkor odafigyelek. De követelésre tökéletesen becsukódom és ingerült leszek.
Most képzeld el, hogy itt van ez a tizenöt pont, amivel a világ irányítóit paffra tehetjük! Soha többet pénz, betegítő gyógyszerek, elnyomó gazdaság, háborúk, szenvedés, agymosás, félelem, nyomor, sem semmi ilyesmi. Tizenöt pont és annyi nekik! Apám, gondolj bele! Tegyük boldoggá a világot!
Ez a könyv egy fegyver. Egy száz megatonnás taktikai információbomba a legfelsőbb kaszt hazugságai ellen. A megértés megsemmisíti a hazugságot, és ennek a könyvnek az egyetlen funkciója az, hogy megértesse az olvasóval: mi folyik körülötte és miért.
Hej, magasságos jó Isten, ha csak ennyi lenne! De még a regényekben sem csak ennyi. S akkor még nem is merültünk el az utasítások elemzésébe. Például abban, hogy mekkora áldás a globális otthonérzet... Miközben egyre tendenciózusabb a felismerés világszerte, hogy van komoly baj a globalista gondolkodásmóddal...
S az üzenet ennyi. Van a kaszt, vannak a báb politikusok, és a marionett szakemberek, meg van csőstül manipuláció, s mondanom se kell, van a félretájékoztatott, mindent beszopó, birka tömeg, Az egésznek kétséges a célja, a szerző sem tudta kisakkozni. Ezt ki is mondja. Ha sikerült volna neki, akkor az álneves szerző szájába, tollába, billentyűzetébe adja. (Felejtsük el, hogy ha nem látja a célt, akkor mi az ördögnek dolgozott ott, ocsmány műveleteket végrehajtva huszonöt évet?
Szem előtt tartva, hogy az egész csak fikció, mégis azt mondom, hogy tán a vak tyúk is talál szemet-elv alapján van néhány tűhegyes (mert éle a tűnek nincsen, ugyebár) meglátása a szerzőnek. Például, hogy a mondvacsinált okokért folyó háborúk akkor érnek véget, amikor a kaszt azt mondja, befejeződtek.
Rossz, aki rosszra gondol, de nekem a koronavírus-járványról is ez jutott eszembe.
Pár hónapja valaki úgy figyelmeztetett, hogy már nem a második, hanem a harmadik hullám idején vagyunk. Bár azt sem vettem észre, hogy az első elmúlt, csupán tapasztaltam, hogy mehetünk nyaralni, meg mindenfelé. Egyszer csak, és mert csak. Na, majd idén nem így lesz, mert mindenhová kell a védettségi oltási igazolvány, annak minden logikátlan, hazug és álságos überzsarolós következményével.
Aztán azt, például, hogy a terrorizmus is mondvacsinált. Hogy a nagy szervezeteket nem lehet titokban működtetni (akkor a kaszt hogyan működik titokban?), csak úgy, ha titokban, nagyon is tudatosan hagyják őket működni.
És így tovább, nem sorolom fel, mi mindenről ír a „beavatott”.
A gazdaságról igen kevés szó esik a könyvben. A bankokról is. Mi több, politikai manipulációkról is. Arról igen, hogy amikor az USÁ-ban Kennedy elnök meg akarta szüntetni a magánkézben levő FED pénzkibocsátási jogát, igen gyorsan színre lépett egy magányos merénylő, Oswald személyében, aki végzett vele. A következő elnök, Lyndon B. Johnson azonnal vissza is vonta JFK elképzeléseit, törvényeit és rendeleteit.
A SZOKÁSOS KÉRDÉS: VÉGEREDMÉNYBEN MILYEN A KÖNYV?
Mondhatom elképedtem, amikor a könyvről a moly.hu-n magasztaló értékeléseket olvastam. Mondjuk azon is, hogy közvetlenül a béka feneke alá tuszkolták. Szerintem mindkét szélsőség figyelmen kívül hagyta, hogy szép- és nem tényirodalmat olvas. Ha az utóbbiként tekintek a tartalmára, akkor valóban alig több mint egy híg hasmenés. Még az olyan pallérozatlan, fél- vagy inkább negyedművelt elmék is laza dupla-Nelsonba fogják, majd egy sima lábkaszával földre küldik, hogy halálos sugárral halántékon vizeljék. Mondom, ha tényirodalomként kezeljük, hogy ki a szerző, honnan jött és mit mond.
Ha szépirodalomként tekintünk reája, kicsit más az irodalomzat fekvése. Mert csakugyan elég sajátos egy konfliktussal ugyan bíró, de cselekménnyel és főhőssel, szereplőkkel nem rendelkező szépirodalmi mű. Hm! De maga az ötlet, bólogatok hevesen, kétségtelenül vállveregetős. A kidolgozás és a logika ugyan bőven hagy kívánnivalókat maga után, de az elsőbbség joga mindenképpen Julius Andané. Illetve a névadójáé.
A konkrétum az a könyvről, hogy kimondottan olvastatja magát. Néha hevesen bólogatósan, néha elgondolkodva, néha fejcsóválva, néha legyintve. Mind a kidolgozásra, mind a tartalmra, mind az üzenetre. De összességében azt mondom, ha szembe jön veled, semmiképpen se kerüld ki, egy esős hétvégi délután kapucsínóval bolondított időtöltésnek határozottan jó tartalmat ad. Talán azért mondom ezt, mert némely gondolatában a sajátomra ismertem, és önmagam ellensége, naná, nem vagyok.
De akkor amikor a emberi lélek létét akarta bizonygatni, és ennek tagadását tette a kaszt egyik legnagyobb hazugságává, megint csak felnéztem az égre. A bizonyíték ugyanis Andan hatvannapos testen kívüli élménye volt. Vagyis a kaszt legnagyobb hazugsága, hogy nincsen a testtől függetlenül csámborgó lélek. Szerintem meg Sátán legnagyobb csalása, hogy van. De erről már többször írtam. Ganz egal, 1:1.
Julius Andannak, illetve annak, aki Andan, Facebook oldala is van. Ha érdekel...
Stratéga Alapítvány a Gondolkodó Magyarországért, 2008, 286 oldal · ISBN: 9789630660839
6/10
