Semmi rendszer nincsen részemről P. G. Wodehouse (a továbbiakban: PGW) könyveinek az olvasásában. Évente megveszek egyet-kettőt, aztán egyet-kettőt el is olvasok. De amikor működött a Rukkola könyvcserélő oldal (Hű, de dühös vagyok rájuk: amikor átalakultak kizárólag könyvesbolttá, a tagok meglevő…

Van az úgy, hogy bár rengeteg könyv van a lakásban, de nyúlok ehhez, nyúlok ahhoz, belelapozok, belekezdek, aztán egy-két oldal után rájövök, nincsen is hozzá kedvem.  Nem sűrűn van ilyen, de ha de, van egy biztos pont, ahová érdemes nyúlnom: a Wodehouse-polc. Ami polcnak tulajdonképpen nincsen…

Ezerszer írtam már: vannak serzők, akik így vagy úgy mindig ugyanazt a könyvet írják, bármiről írjanak is. Klasszikus példám erre Márquez, Vonnegut és a Tarzan-könyvek szerzője, E. R. Burroughs. Meg a rendkívül termékeny P. G. Wodehouse. Utóbbi kettő minden kétséget kizárón a szórakoztató…

Amikor valami könnyűt szeretnék olvasni, és úgy könnyűt, hogy nevethessek is, jobbára Sir Pelham Grenville Wodehouse neve jut eszembe. Meg a roppant foghíjas, mégis egy komplett polcot elfoglaló életmű itt mögöttem. Ahonnan jobbára találomra emelek le egy-egy kötetet. S amiből sokkal kevesebbet…

Szeretek röhögni. Tény, hogy sírosan nagyon ritkán szoktam. Derűs embernek tartom magamat, bár sziporkázósnak nem. Ennek ellenére nem kedvelem a humor minden fajtáját. Például Louis de Funés soha nem jött be, egyáltalán: számomra fárasztó és idegesítő. Bud Spencer filmjei közül sem mind. Rejtőt…

Akkor a Wodehouse-refrén: P. G. Wodehouse egész életében ugyanazt a könyvet írta. Olyan mint a harmincas évek magyar filmgyártása: ha egyet láttál, voltaképpen mindet láttad; ha egy Wodehouse könyvet olvastál, voltaképpen olvastad mindet. De mégis: az egy nem elég, valahogy mindet el akarod…

Egy jó hír: van feloldása a soha, sehol teljességében ki nem írt P. G-nek! Mégpedig: Pelham Grenville. Gondoltad volna? P. G. Wodehouse azon írók sorába tartozik, mint Terry Pratchett, Kurt Vonnegut, Edgar Burroughs, Rejtő Jenő és sokan mások: ha olvastad egy könyvét, voltaképpen mindet olvastad, ám…

Wodehouse érdekes író. Olyan, mint PKD, Márquez, Vonnegut, Christie és sokan mások: bármit ír, mindig ugyanazt írja, s ha az ember egy könyvét elolvasta, voltaképpen semmi meglepetés nem éri a következőnél, az előző ilyen-olyan variánsát olvassa. De mégis piszok jólesik olvasni. Akkor is, ha a fenti…