Wodehouse érdekes író. Olyan, mint PKD, Márquez, Vonnegut, Christie és sokan mások: bármit ír, mindig ugyanazt írja, s ha az ember egy könyvét elolvasta, voltaképpen semmi meglepetés nem éri a következőnél, az előző ilyen-olyan variánsát olvassa. De mégis piszok jólesik olvasni. Akkor is, ha a fenti írókkal persze semmi más rokonsága nincsen az említetten túl. Bár egy-két társadalmi fricskát mintha kiolvastam volna itt-ott. De messze nem ez a lényege.
A Dinamit bácsi most különösen jól lesett, nagyjából az egészet végigrötyögtem. A bácsi élet- és problémaszemlélete igen szépen belesimult az ízlésvilágomba. A beszólásai pedig fergetegesek! Ezt még Wodehouse is igen jó kedvében írta. Kedves és vidám olvasmány. Aki olvasott már Wodehouse-t, tudja miről beszélek. Aki meg, nem, annak ez a könyve pont jó bevezetés!
5/5
(2014)
