Egy félművelt panelproli nagyon szubjektív olvasó-naplója a 21. század negyedéről

Moha olvasó-NAPLÓJA

Moha olvasó-NAPLÓJA


Stephen King: Cujo

Szerintem King még a megvadult konzervnyitóról is jól írna. Nem hogy egy megvadult kutyáról...

2023. december 06. - Mohácsi Zoltán

Unos-unt (de annyira, hogy már én is unom, de azért a rend kedvéért) refrén: nem szeretem igazából Stephen King könyveit. Ehhez képest jó párat olvastam már. És rendszertelenül rendre a kezembe kerül ez-meg az tőle.  Az ellentmondásnak egyszerű oka van: King fantasztikusan ír, jobbára semmitmondó…

Tovább

Stephen King: Az írásról – Értekezés a mesterségről

Van-e értelme tanácsokat adni az írásról? Meg lehet-e tanulni írónak lenni?

Már unom elmondani, de most mégis újra el kell mondanom: nem szeretem igazán Stephen King könyveit. Elsősorban a témái miatt nem. Mert nem szeretem a horrort mint műfajt. Ez csak nagyjából a Bonelli képregénykiadónak bocsátom meg. Meg még néhány esetben, de akkor is inkább filmen. Nem is tudom,…

Tovább

Stephen King: Újjászületés

Kisujjból kirázott, a szokásos profizmussal megírt közhelyregény az utolsó ellenségről

Ez a bejegyzés nem született volna meg, ha nincsen fiam, és nem az a Geri a fiam, aki az én Geri fiam. A maga kerek harminc évével. (Basszus, az a kis tökös, aki volt egykor, már harminc éves! Ez is megdöbbentő, de az is, hogy én is pont ugyanannyi évvel lettem érettebb mint ő!) Gerivel…

Tovább

Stephen King – Peter Straub: A talizmán

Gigantikus terjedelmű, kétvilágos fantasy a horror-mestertől

Közismerten „feszült a viszonyom” Stephen Kinggel. Miközben az is közismert (hahaha), hogy egy nagyon fontos dolgot beláttatott velem, amit addig egészen másképpen gondoltam: írni lehet anélkül is, hogy az ember valamit mondani akarna, elég ha csak történeteket mesél. King ezt teszi. S csakugyan.…

Tovább

Stephen King: Titkos ablak, titkos kert

1 és 2 perccel éjfél után

Akkor megint írok egy dögunalmas, széllel szembe értékelést, amiben ismét bejön a saját papírformám. Miszerint nem szeretem Stephen King-et. De mégsem tudok egyszer s mindörökre leszokni róla. Valószínűleg azért, mert vannak olyan dolgai, amik mégiscsak csettintősek, így, a hüvelyk és a középső…

Tovább

Stephen King: Bilincsben

Mára már unalomig ismert urban-legenda, hogy mohapapa nem szereti Stephen King-et. Az is közismert, hogy valami pszichés vagy genetikus hibája miatt mégis, unos-untalan próbálkozik vele, inkább több mint kevesebb sikerrel, mert jobbára az derül ki, hogy SK mindent összevetve, annak ellenére, hogy…

Tovább

Stephen King (Richard Bachman): A hosszú menetelés

Akkor először a refrén: alapvetőn nem szeretem Stephen King regényeit.  Mondjuk eddig soha nem fogalmaztam meg, miért, hát íme: bár King pompásan ír, biztos kézzel formálja az alakjait, átlátja és kezeli a történeteit, nincsen zökkenők a cselekményben, vagy legalábbis az olvasó a tempó közben nem…

Tovább

Stephen King: A búra alatt

A szemléletváltás nézőpont kérdése. Ha akarom: rugalmasság. Annak beismerése, hogy tévedésképes ember vagyok, aki új adatok birtokában nem restelli felülírni, korrigálni az addigi véleményét. Ha másképpen akarom: szélkakas gerinctelenség, gumi-hozzáállás. Amikor azt mondom, feladom a Stephen…

Tovább

Stephen King: A Setét Torony – 2. A hármak elhívatása

Viszonyom King bácsival továbbra sem harmonikus, de szakítani képtelen vagyok vele. Mint egy soha nem létező gyerekkori kapcsolat, amelyről mindenki tudja, hogy nem tesz jót, mindenféle sületlenségekbe rángat bele, de mégis, minden belső ellenkezés és külső tiltás ellenére csak vele lógok. Toma…

Tovább

Stephen King: A Setét Torony – 1. A harcos

No, ez ám a feladat: értékelést írni egy könyvről, ami nem tetszett, de aminek a folytatásait el akarom olvasni, s a második kötete már itt is van a polcon, s aminek a íróját köztudottan nem szeretem, mégis egyre több mindent olvasok tőle! A temporális lebeny sérült* Stephen King soha nem lesz a…

Tovább

Stephen King: Danse Macabre

Bármennyire hihetetlenül rutinos King-félbehagyó és -fikázó vagyok, King ezúttal csapdába csalt. Már azzal, hogy a könyvtárban a kezembe vettem egyáltalán ezt a könyvet, mert egészen más írásait kerestem. De már az, hogy kerestem a csapda része volt, hisz van itthon egy polcnyi olvasatlan kötetem…

Tovább

Stephen King: Tom Gordon, segíts!

Arról vagyok hírhedt, hogy nem kedvelem igazán Stephen King regényeit. Csak tisztelem őt. Főleg, mert bármilyen vacak, mindennapi, blődli ötletből képes történetet faragni. Erre tipikus példa ez a könyve is. Mert a sztori voltaképpen mindenestül ott van a fülszövegben. Mindenestül, mert annyira…

Tovább

Hunyadi Csaba (szerk.): Isten hozott a majomházban!

Bán Béla, az idősebb Béla bácsi fia, a Fő téri kiskocsma (gyertek bátran) volt tulaja költözött. Kézen-közön terjedt az infó, mifenét kezdjen a számára feleslegessé vált könyvvel. Felhívott. – Kb. két köbméter, Mohám. Vagy egyben, vagy sehogy, válogatás nincsen, de ha kell, ingyen van, csak a hét…

Tovább

Stephen King: A remény rabjai

A továbbiakban még mindig ellentmondásos a viszonyom King-hez. Ilyen-olyan jelekből azt szűröm le, hogy én most az egyik legnépszerűbb könyvét olvastam. Öööö… Minden bizonnyal velem van a baj, minden cinizmus és szarkazmus nélkül. Akkor gyöjjön a lecsó! A remény rabjai Nem King tehet róla, de így…

Tovább

Stephen King: Carrie

Kezdjük az alapoknál: valami fenntartás van bennem King iránt. Nem tudom, miért? Pedig olvastam nagyon jót is tőle. Meg rosszat is. Az Állattemető például nekem az volt. De tény, ami tény: a könyveit, ezt sem, nem lehet letenni, veszettül olvastatják magukat. Carrie beteg. Beteggé tette a…

Tovább
süti beállítások módosítása