Egy félművelt panelproli nagyon szubjektív olvasó-naplója a 21. század negyedéről

Moha olvasó-NAPLÓJA

Moha olvasó-NAPLÓJA

Stephen King: Carrie

2018. augusztus 13. - Mohácsi Zoltán

stephen_king_carrie.jpgKezdjük az alapoknál: valami fenntartás van bennem King iránt. Nem tudom, miért? Pedig olvastam nagyon jót is tőle. Meg rosszat is. Az Állattemető például nekem az volt. 
De tény, ami tény: a könyveit, ezt sem, nem lehet letenni, veszettül olvastatják magukat.

Carrie beteg. Beteggé tette a szocializációja, és az eklézsiogén neurózisban szenvedő anyja. Carrie különös fajta: tárgyakat mozgat érintés nélkül. 
Carriet szeretjük, amíg lehet. Aztán nem nagyon lehet. Carrievel empatikusak vagyunk. Amíg lehet, mert aztán nem lehetünk azok.

A könyv szerkezetét is szeretjük: az újságcikkel, visszaemlékezésekkel, interjúkkal az idővel játszó cselekménybonyolítás nagyon frappáns, előre vetítenek ezt-azt, és lebilincselnek. Pazar, na!

Aztán meg nem az. A Hamupipőke-ébredésnél (jó-jó, feldob egy ruhat egy nőt, nem vitatom, de ennyire? Vitatom!), ahogy a rút kiskacsából hattyú lészen, nos az nem volt hiteles. Itt nekem nagyot csúszott a sztori, és csak a lendület, meg a felkeltett kíváncsiság vitte tovább, micsuda is történt részleteiben végül?

S jöve a Carrie-horror, ahogy rendet vág az egész kisvárosban. Lenyűgöző számú halottal. Mer', jogosan, elborul az agya egy újabb vaskos megaláztatásra. Érthető. Az nem, hogy ennyire. B vagy inkább C-kategóriás megoldás. Pazar kivitelezéssel, és sokat sejtető befejezéssel.

Egy érdekes vetülete volt a könyvnek. Egyszer egy barátommal arról beszélgettünk, hogy amikor Isten megteremtette az embert, odavágta hozzá Mezopotámiát. „Műveld!” – utasítással. Na most: ha nekem rendet kell tennem, ültetés, gyomlálás, kötözés, locsolás az erkélyvirágok között (magam vállaltam magamnak, hogy garantálom a szépségüket), el tudok fáradni. Ha a dolgozdában nagyon ritkán megnyerem a fűnyírás örömét, pláne. Itt-ott ástam már: halál. Vagyis evidens, hogy az első emberpár nem olyan fizikai tulajdonságokkal rendelkezett, vagy nem olyan paranormális képességekkel, mint én. De valamiért ezek a képességek aztán eltűntek. Arra jutottunk, azt valószínűsítettük, azért, mert az ember a bűneset után már képtelen lett volna eredeti rendeltetésük szerint élni velük. De lehetnek esetek, amikor ezekből felsejlik ez-az, de nem véletlenül kattintotta le Isten ezekről az embert. Mert Carrie-vé válhat, ha leereszkedik a vörös köd. Mert elveszett az erkölcsi erő, és pillanatnyi érdek, érzelmek, düh, harag, bosszú érdekében kerülnek bevetésre a képességek.

De nem tartom meg a könyvet, feltettem prerukkra a Rukkolára.

2,5/5

(2015)

Európa, Budapest, 1995, ISBN: 9630757613 · Fordította: Hamvai Kornél

A bejegyzés trackback címe:

https://mohabacsi-olvas.blog.hu/api/trackback/id/tr7414177639

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása