KILLER
Írta: TIZIANO SCLAVI
Rajzolta: GIUSEPPE MONTENARI & ERNESTO GRASSANI
FEKETE HORROR
Írta: TIZIANO SCLAVI
Rajzolta: GIOVANNI FREGHIERI
A Frike Comics tíz éve adta ki az első, magyar nyelvű Dylan Dog kötetet. Írják is a bevezetőben, hogy ez a 228 oldalas kötet voltaképpen jubileumi kiadvány.
És akkor elmondom a legnagyobb dicséretem a Dylan Dog című képregényről! Ahogy számtalanszor, a sorozat minden részénél elmondtam: Dylan Do a rémálmok nyomozója, s mint olyan, a történetei horror-sztorik. Én meg nem szeretem a horrort. Nem találok benne semmi olyat, amiről úgy gondolom, bármilyen szempontból a hasznomra lenne. Lehetne.
Ezzel szemben az összes Dylan Dog-ot olvastam. Mi több, az összes ott van a képregényes polcaimon, birtokon belül. Ezt add össze! Á, ne is kérdezd, magam sem értem. De a tény, ami tény, tán mond valamit a Dylan Dog minőségéről.
Boldog évfordulót Dylan Dog és hatalmas köszönet érte, Frike Comics! Csak így tovább, hogy nekünk olvasóknak jó legyen! :-)
Ha visszatérő olvasó vagy az olvasó-naplómon, tudhatod, hogy a sorozatok esetében, különösen, ha hosszabbakról van szó, nem ismétlem önmagamat. (Ami egyébként nem feltétlenül jellemző rám.) Ismétlés helyett csak ajánlom magamat. Igen, a korábbi bejegyzéseim információit.
Most is ezt teszem. Figyelj csak!
A DYLAN DOG-KÖNYVEKRŐL ÍRT ÉRTÉKELÉSEIM:
1. Az élőholtak ébredése (+ Hasfelmetsző Jack)
2. Anna Never kísértete (+ Teliholdas éjszakák)
3. A démon szépsége (+ A gyilkosok + Akárki, senki, mindenki)
4. Az alkonyatzóna lakói (+ A szörnyeteg visszatér)
5. A tükrön keresztül (+ Alfa és omega)
6. Cagliostro (+ Johnny Freak)
7. Emlékek a félhomályból (+ A hosszú búcsú)
8. Éjfél után (+ Boszorkányüldözés)
9. Morgana (+ A halálon túl)
10. Dylan Dog története (+ Senki története)
11. Játszma a halállal (+ Vámpírok)
A lélek sötétsége
Dylan Dog – Dampyr
Ezért most és itt nem mondok semmit Dylan Dog személyéről, a róla szóló képregények stílusáról, jellemzőiről, ahogyan az eredeti olasz kiadó, a Sergio Bonelli Editor általános koncepciójáról sem, ami a Dylan Dogot illeti. Ha ezek az infók érdekelnek, bátorítalak, kutakodj a fenti linklistában!
Ez a bejegyzés a mostani, jubileumi kiadványra koncentrál.
KILLER
Na, jó, máris ellene mondok magamnak... A Dylan Dog sztorikra, miképpen a Dampyr című sorozatra, ha nem is minden részükre, de jellemző, hogy ismert, innen-onnan vett témákat sző bele vagy vesz alapul az egyes. sztorikhoz.
Nem arról van szó, hogy az eredeti történetekbe belehajítják a szerzők Dylan Dogot, hanem az eredeti alakok, alaptörténetek alakjai integrálják egy új Dylan Dog történetbe. Most éppen a GÓLEM figuráját.
A gólem (héber szó, jelentése: alaktalan, élettelen tömeg) idomtalan, varázsigék segítségével agyagból életre keltett emberi alak.
A zsidó folklór népmondája szerint a 16. század vége felé a prágai gettóban Maharal (Júda Löw ben Becalél rabbi) a misztikus és titkos tan, a kabbala segítségével életet varázsolt a Moldva folyó partjáról származó agyagból gyúrt műemberbe annak szájába helyezett varázserejű papír segítségével, majd a gólem a szombatnapig mindenféle szolgálatot elvégzett neki. Ha a rabbi az Isten nevével ellátott cédulát elvette tőle, akkor ismét agyagtömeggé vált. A maradványait a legenda szerint még ma is őrzik a prágai Régi-új zsinagóga padlásán. A zsidó köznyelvben a gólem bárdolatlan, együgyű embert is jelent. (Wikipedia)
A Dylan Dog története szerint egy furcsa, elpusztíthatatlan alak ámokfutásba kezd, öl, gyilkol akit ér. Hiába lőnek rá, hiába iparkodnak a megsemmisítésén, a figura mindent túlél. Túlhal. Szóval mozog tovább. S hihetetlen módszerességgel öli az embereket, akiknek Hund a neve.
Közben Dyaln Doghoz beállít egy rabbi, aki elmond egy próféciát a feléledő gonoszról, és annak elpusztítójáról. Mondjuk az tréfás, amikor a rabbi a Jelenések könyvére hivatkozik... Van az a nyakig érő fekália, amikor a keresztények szent könyvei is hivatkozási alapul válhatnak egy zsidó rabbi számára? Kötve hiszem. De itt a képregényben jól mutat. S manapság valószínűleg sokaknak fel sem tűnik az ellentmondás. :-)
S megindul a hajsza a Terminátor-gólem után, ellen, megelőzésül. Ami hol sikerül, hol nem, de végül persze, hogy örülünk, de van arra utalás, hogy ez még nem mindenek vége, a gólem csak átmenetileg, a következő, ki tudja, mikor bekövetkező manifesztációjáig nem gyilkol tovább. De ez, itt és most tuti elpusztult.
FEKETE HORROR
A második történet valamivel összetettebb. Egy temetőben kezdődik, ahol a hullák kilépnek a sírjaikból. Naná! Viszont a temető gondnoka alapos módszerességgel lövi fejbe őket. Mert rájött, hogy így elpusztíthatók az élőhalottak.
De aztán nem ez lesz a fő szál. Váltás van: egy bérgyilkos orvosokat gyilkol, módszeresen, kíméletlenül. Annyira kíméletlenül, hogy egyértelművé lesz, a pasas pszichiátriai eset. Úgy nagyjából bárkit és mindenkit megöl, akivel szóba áll, mondván, tanúkat takarít.
Aztán kiderül, hogy a maffia vastagon benne van az orvosöldöklésben.
Majd elszabadul a hajóágyú, és a rengeteg után még egy kicsit több lesz a halott. Dylan Dog meg ennek iparkodik elejét venni.
S aztán persze összekötődik minden, hajóágyú-bérgyilkos, maffia, orvosok, Dylan Dog, élőhalottak, s a néha preventív megfontolásból is fejbelövöldöző temetőgondnok.
A történetből, mondja a fülszöveg, még filmet is csináltak, és szintén a fülszöveg mondja, hogy kultikusat. Az olasz címe Dellamorte Dellamore. Angolul Cametary Man címmel lelhető meg. Ahogy belenéztem a filmbe, az nem a sorozatgyilkosra, hanem a temetőgondnokra koncentrál. Aki itt voltaképpen mellékalak. Amott meg főszereplő.
A történet összetett, nagyon összeszedett, izgalmas és véres. A vége pedig csattanós. Ennél többet nem mondok róla, mert vastagon lelőnék belőle történéseket.
METSZÉSPONTOK
Van közös a két történetben. Elsősorban az, hogy mindkettő szigorúan 18+ karikás. Mert olyan brutális. De tényleg az. Oké, tudom, hogy rajzok, meg fiktív történet, meg minden, de volt, hogy felszisszentem a képek láttán. Tényleg aúúú, amikor például egy autóval oda-vissza tolatgatnak egy ember fröccsenő fején.
Aztán közös, hogy mindkettőben egy szisztematikusan pusztító gyilkos dorbézol végig a történeten, hullahegyeken.
Meg az is hasonló, hogy mind az egyik, mind a másik csuda érdekes, izgalmas történet.
Dylan Dog történetein nem kell, nem szükséges gondolkodni. Élvezni kell őket, izgulni miattuk, felettük, elborzadni és örülni, hogy mindez puszta fikció.
Közös pont az is, ami a Dylan Dog-okra általában jellemző: igen vackok a címek. A gólemes történet címe: Killer. Még csak nem is Gyilkos. Ám még ha Gyilkos lenne is, mit árul el a történetről? Teljesen indokolatlan az angolkodás, és teljesen fantáziátlan a címadás. De a Fekete horror sem szerencsésebb. Mert persze, hogy horror: minden Dylan Dog-történet az. S milyen legyen egy horror, ha nem fekete? Maximum véres. Ami ugyanolyan semmitmondó. Szóval nem értem...
S meg kellene egyszer fejtenem, vajon miért van igény egyáltalán az emberekben, bennem igény a horrorra. Addig meg lehet viszolyogva élvezkedni. Például Dylan Dog történetein. S a vicc az, hogy még nevetni is lehet rajta, s nem csupán Dylan Dog barátján, a spontán vicceket sorjázó Groucho-n. Akinek a figurája nagyon kellemesen oldja a borzalmakat. De mondom, ebben az esetben a kötet legjobb poénja még csak nem is hozzá kötődik. De nem árulom el, mire gondolok. :-P
Frike Comics, Budapest, 2024, 228 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155891700 · Fordította: Nagy-Mihály Ágnes
2024 júliusának a közepe, a nyaralás harmadik napján. Tegnap a tikkasztóságban elmentünk bringázni, hogy megnézzünk gyulai ingatlanokat. Tekeregtünk a zegzúgos gyulai utcákon. Az egyikbe befordulva Szerelmetesfeleségtársam a szájához kapott.
– Pheee! Az anyád!
Behúztam a féket, mert megállt ő is. Azt hittem, lenyelt egy muslicát. Nem ilyet tett. Összeütközött egy darázzsal, aki a szájának csapódott. Nem adta meg SzFT-nek a jobbkezes elsőbbséget. Azonban a csapódáskor nem szarozott, egyből támadásnak vette a találkozót, és azonnal ellentámadásba fogott, megcsípte SzFT jobb alsó ajkát.
A mázli az volt, hogy volt nálunk egy palack inkább jég mint víz, és SzFT minden különösebb előismeret nélkül azzal hűtötte a száját. Felmerült, hogy gyorsan eltekertünk a kórházba Fenistil tablettáért, mert vasárnap lévén gyógyszertár már nem volt nyitva, de mert nem duzzadt rohamosan a szája, csak nagyon fájt, ezért inkább elmentünk a Hídfőhöz, a patakparti kiskocsmába, ahol egy korsó sör még mindig csak héccáötven, egy pohár meggyes meg ugyanennyi. Az egy-egy pohárból kettő-kettő lett. Azóta tudjuk, hogy a darázscsípésre a meggyes sör kiváló ellenanyag. Bár a fájdalom maradt, továbbra sem duzzadt szép szerelmem szája.
Csak reggelre. De akkor sem ocsmányságig, csak éppen hogy....
