Írta: Tiziano Sclavi
Rajzolta: Corrado Roi
Ahogyan írtam az eredetileg gyalázatos minőségben élesített, előzőleg olvasott Dylan Dog-kötet értékelésében (ha két olvasóm nem hívja fel a figyelmemet, hogy gyakorlatilag olvashatatlan a bejegyzés a helyesírási és elírási hibák miatt, még most is égnék miatta. Ezúton is újra köszönöm!), a Dylan Dog alapokról már nem írok többet.
Ez a tizenkettedik kötet, amelyben szerepel, amelyről írok, s immár nem ismétlem magamat. Csak azt ismétlem, hogy nem ismétlem.
Ezért arra kérlek, ha az érdekel, mi ez az egész Dylan Dog, arra a választ az előző kötetekről írt bejegyzéseimben keresd! Alább majd találsz egy listát, bőven van miből válogatnod!
Ennek a kiadványnak a címlapján azt olvassuk: 2. különszám. Amikor első alkalommal szembesültem azzal, hogy ez a szám milyen szám, kicsit elgondolkodtam, hogy oké, de melyik volt az első?
Aztán rája jöttem: A lélek sötétsége című.
Ami kötet nem is kötet, hanem egy tűzőkapcsos füzetke, s aminek a kiadását már akkor sem értettem, amikor a kezembe került. Meg utána sem. Egyrészt, hogy mi értelme volt egy füzetet kiadni a szokásos könyvek helyett, másrészt meg olyan kis semmilyen történet, hogy önmagában meg sem áll...
Na, sebaj, spongyát reá, hiszen itten vanna magát a második különszám! Ami egyébként tulajdonképpen a két és feledik, mert volt még egy különszám, amin Dylan Dog a Dampyrral osztozott.
Itt a lista az értékeléseimről, bogarássz nyugodtan!
*
1. Az élőholtak ébredése (+ Hasfelmetsző Jack)
2. Anna Never kísértete (+ Teliholdas éjszakák)
3. A démon szépsége (+ A gyilkosok + Akárki, senki, mindenki)
4. Az alkonyatzóna lakói (+ A szörnyeteg visszatér)
5. A tükrön keresztül (+ Alfa és omega)
6. Cagliostro (+ Johnny Freak)
7. Emlékek a félhomályból (+ A hosszú búcsú)
8. Éjfél után (+ Boszorkányüldözés)
9. Morgana (+ A halálon túl)
10. Dylan Dog története (+ Senki története)
11. Játszma a halállal (+ Vámpírok)
1. különszám: A lélek sötétsége
Dylan Dog – Dampyr
Az előző különszámmal ellentétben ennek a történetnek a különszámságát minden tekintetben értelmezni tudom. Illetve a különszámsága amannak is értelmezhető volt, csak a kiadvány egésze nem: minden erénye mellett a levegőben lógott a sztori, nem volt se eleje, se vége. De legalább a rajzok nagyon szépek voltak.
Szóval itt van ez a második különszám. Ami tényleg különszám. Ha másért nem, mert a hossza a másfélszerese egy átlagos Dylan Dog-történetnek. A két-történetes sorkötetek hatvannyolc oldallal hosszabbak mint ez a rész. Egy magyar kötetben két sztori szokott helyet kapni. Ellenben ebben egy van, ezt egyet olvassuk az egész köteten át. Vagyis ez egy különszám. De hát hiszen ebből indultunk ki...
*
A fülszöveg beszédes. S majdnem teljesen igazat is mond. Ez a képregény majdnem teljes mértékben arról szól, amit állítanak róla.
A Loch Ness partján találkozik A Horror Klubjának hat mesemondója, hogy egymást szórakoztassák ijesztőbbnél ijesztőbb történeteikkel. Bizarr lények, szellemek, elképzelt és megélt történetek követik egymást, de egy dolog mindben közös: tisztelgésük a tó szörnye előtt! Az összejövetelen hallgatóként Dylan Dog is jelen van, és érzi az egyre nagyobb, kirobbanni készülő feszültséget…
Egy hatfős társaság összejön a Loch Ness-i tó partján, és történeteket mesél egymásnak. Ez rendszeres tevékenységük. A történetek minden esetben tematizáltak. Minden esetben horror-történetnek kell lenniük, és minden esetben egy adott témakörre épülő horror-történetnek. Meglepő fordulattal ezúttal a tó titokzatos dinója a tematika origója. Horror-Dekameron. 
A hatfős társaság, két nő, négy férfi. Dylant az este bírájának hívták meg: neki kell eldöntenie, melyik történet a legjobb. 
A képregény úgy kezdődik, nem is lehetne jobb kezdete, hogy Dylan egy gyönyörű nővel szeretkezik egy tóparti, romos toronyban. Aztán a nő felpattan és anyaszült meztelenül a tó felé rohan, beleveti magát. Dylan szorosan a nyomában, ő is a vízbe veti magát, hogy kimentse a nőt. Kár lenne érte, olyan csinos... S persze, hogy naná, megjelenik a tó vadállata, titokzatos lénye.
Vagyis nincs itt semmiféle lazaság, egyből feszes, izgalmas a cselekmény. Amiről kiderül, hogy nem is cselekmény. Hehehe! Mindössze elbeszélés. S hogy voltaképpen egy szobában vagyunk, s valaki csak mesélte, hogy Dylan Dog szeretkezik, üldöz és meghal. Phűűű... a mindenit a szerzőinek!
A hatfős társaságnak neve is, ők A Horror Klubja. Fene a gusztusukat!
*
Szóval Nessi. Olyan marha lelkes nem lettem tőle, amikor a különszám megjelenésének a híre utolért, s vele, hogy Dylan után ő, Nessi lesz a főszereplő. Mert olyan kis közhelyes. S inkább titokzatos mintsem horrorisztikus. S különben is: Bradbury Ködkürt-je után mit lehet hozzátenni a közeli nagy vízben fürdőző őshüllőhöz?
Gondoltam én. Naivan. Mert az igaz, hogy Nessi eddigi csöndesen úszkálós képéhez a képregény mindössze annyit tesz hozzá, hogy itt néha ocsmányul vérengz. Erre persze számítani lehetett. Ha már Dylan Dog, s ha már A Horror Klubja.
Aztán jön a csavar. Ha már Dylan Dog. Sőt, csavarok jönnek. Egész barkácsbolt, ahogyan Szerelmetesfeleségtársam mondaná.
Na, ezt most hogyan mondjam el? Végy néhány zenei témát, amiket egy refrénszerűen visszatérő összekötő-téma választ el egymástól. De a témák nem térnek el teljes mértékben egymástól, sok mindenben hasonlítanak. Így lesz a végeredmény egyfajta szimfóniává. Ha érted, miről beszélek.
Mert hát, ugye, itten öt darab horrormesélő, meg egy rémálom-vadász jött össze. S ugye, a mesélők teszik a dolgukat. Csak éppen az olvasó (na, jó, képregény, tehát néző is) nem tudja pontosan, mikor van a mesében, mikor kerül ki belőle, és különben is, mikor merre van a hány méter?
S ez adja a savát-borsát ennek a képregénynek. A helyzet az, hogy egy Dylan Dog képregény két esetben tud nagyon fárasztó lenni: akkor, amikor egészen lila a történet (például a 10. kötetben), vagy akkor, amikor teljesen lineárisan mesél. Nos, ez A Horror Klubja nem kiábrándító.
Az is igaz, hogy nem hatalmas durranás, nem fektet két vállra, de roppant ügyesek a csavarjai (a befejező az kimondottan zseniális!), és mindvégig izgalmas marad. S emiatt minden bizonnyal többször elővehetős is.
Csak Groucho hiányzott belőle piszkosul!
Frike Comics, 2023, 128 oldal · puhatáblás · ISBN: 978-615-5891-53-3 Fordította: Nagy-Mihály Ágnes
8/10
2023 augusztusának agóniája. Tegnap végre visszaesett a hőmérséklet emberi fogyasztásra alkalmas szintre. Még mindig szabi van. Mivel SzFT folyton-folyt dolgozik, magam vagyok. Tegnap például könyvtárban jártam, s egy vállhúzós súlynyi hátizsákkal érkeztem haza.
Telnek a napok, és valahogy úgy érzem, lemaradok valamiről. Miközben semmiről, és pont ilyen semmitmondó napokra vágytam. Amikor írhatok és olvashatok kedvemre. Hát, van mit. Huber Lipót a zsidóság kereszténységről alkotott véleményről írt könyv úgy ezer, nagyalakú oldal. Tegnap hoztam haza. Meg egy R. R. Martin sci-fit. Meg mást is.
Most meg elmegyek bringázni egyet, mert SzFT-nek online-ja lesz, s ha mászkálok a szobában, benne vagyok a képben. Igaz, a hőmérséklet miatt már nem félmeztelenül.
