ALFA ÉS OMEGA
Írta: Tiziano Sclavi
Rajzolta: Corrado Roi
A TÜKRÖN KERESZTÜL
Írta: Tiziano Sclavi
Rajzolta: Giampiero Casertano
Egyszerűen nem értem, miért nem sikerül a Dylan Dog képregényeknek jó borítókat csinálni! Nézd csak, ezen például a Halál arca nem fenyegető, hanem döbbent, rémült. Dylan Dog pedig nem megijed, hanem olyan kis nemár-kifejezése van.
Direkt megnéztem az összes magyarul megjelent kötetet, de talán egyet, ha találtam, amire azt mondom, telitalálat. Az összes többiben van valami zsigeri gagyiság.
Egyébként olyan kíváncsivá tettem magamat, hogy nagyon gyorsan megnéztem az olasz eredetik tömkelegét is (a linkelt oldal a legfrissebbtől visszafelé mutatja meg az eddig megjelent számokat). Tekintettel arra, hogy a magyar kiadások megtartják az olasz kiadások eredeti borítóit. Nos, a helyzet az, hogy olaszul is csak a 42. szám környékén jelent meg az első igazán jól sikerült rajzzal a Dylan Dog. Tény, hogy onnantól hatalmasat javul a tendencia.
A tartalmat ez persze se meg nem határozza, de még csak nem is befolyásolja. Az jó. Nagyon.
Ismét mondom, az alapokról, a főszereplőről, főszereplőkről, a koncepcióról már nem írok. Megtettem sokszor. Ha még nem találkoztál Dylan Dog-értékelésemmel, itt egy lista, amit kedvedre böngészhetsz. Ajánlom magamat! :-)
AZ ÁLTALAM OLVASOTT DYLAN DOG-KÖNYVEKRŐL ÍRT ÉRTÉKELÉSEIM:
1. Az élőholtak ébredése (+ Hasfelmetsző Jack)
2. Anna Never kísértete (+ Teliholdas éjszakák)
3. A démon szépsége (+ A gyilkosok + Akárki, senki, mindenki)
4. Az alkonyatzóna lakói (+ A szörnyeteg visszatér)
7. Emlékek a félhomályból (+ A hosszú búcsú)
8. Éjfél után (+ Boszorkányüldözés)
A fentiekből következik, hogy az alábbiakban a jelen kötet rövid tartalmáról és a történetek minőségéről szólók néhány keresetlen szót. Lássunk is neki!
ALFA ÉS OMEGA
A Dylan Dog alapvetően egy jelen időben játszódó, horror-elemekkel variáló sorozat. Olyan sorozat, amelynek vannak kivételei. Ilyen kivétel volt az általam elsők között olvasott hetedik kötet, az Emlékek a félhomályból, aminek a műfaját igen nehéz lenne meghatároznom: talán nosztalgikus elégia. De van olyan sztori is, amely valós történeten alapuló horrorisztikus, majd szívszorító családi dráma (Johnny Freak, a Cagliostro című kötetben).
Az Alfa és omega sci-fi. A javából. Elmondanám én szívesen, miről szól, csakhogy akkor hatalmas poént lőnék le. Az meg, ugye se nem elegáns, se nem etikus.
Hogy ne maradj itt felcsigázottan, de kielégítetlenül, megpróbálom körülírni, miről is van szó.
Egy lány és egy fiú, Amy és Daniel kint ülnek autójukban a szabad ég alatt. Az égen egy hullócsillag-szerű valami húz át, és a közelben lezuhan. Az autó remegni kezd alattuk. Amy és Daniel kiugranak belőle, az autó mindenfajta robbanás nélkül alkatrészeire hullva a levegőbe emelkedik s hull aztán vissza a földre.
Amyt űzi a kíváncsiság és a lehullt „csillag” gödréhez megy. Daniel óvatosabb. Hogy ki jár jobban vagy rosszabbul, ez maradjon a történet titka. Dylan Doghoz mindenesetre Amy megy el. Dylan ugyancsak szkeptikus a történettel szemben, amit Amy előad neki. De kíváncsiság űzötten vele tart. Mondjam, hogy minél messzebb jutnak, a szkepticizmusa úgy lesz semmivé?
S mondjam azt is, hogy a Dylan Dogtól megszokottan legalább két alapvető, klasszikus történetbe botlunk az események során? Csigázzalak? Jó, ebbe a kettőbe: A majmok bolygója, 2001 űrodisszeia
S hogy végül miről is szól a cselekmény? Aham. El tudnám mondani, de akkor, mondom, ellőném a poént. Hm, nem jó szó a poén: a csavart. Mindenesetre a végén csak lestem ki a fejemből, meredtem magam elé, vissza-visszalapoztam, és bólogattam elégedetten. Mert a helyzet az, hogy a történeten belüli cselekmény alapján akár bármi is lehetne belőle. Lehetne semmilyen vagy akár rossz is. Horror klisékkel operáló sci-fi, na bumm! De az a vég, barátom, olyan, hogy ölelnéd át a világot, miközben sejtelmes és félelmetes, mi fog egyáltalán következni.
Na, így felcsigáztalak? A Johnny Freak mellett ez a kedvenc Dylan Dog sztorim.
A TÜKRÖN KERESZTÜL
Hogyan is mondjam. A borító árulkodó. A szimbólumok nagyon fontosak az életünkben. Valami, ami egészen mást jelent, mint a valódi jelentése. Színes csíkokból összevarrt szövetdarabok a vár fokán. Karszalagra hímzett, festett csíkok a jobb kézen. Egy fémkarika az autó orrán, az origójából három egyenlő körszeletre osztva. A kamera felé nyújtott, félkör ívben összeillesztett, a perceknél behajlított ujjak. Végtelenségig sorolhatnám.
Jelen esetben a tükör és a belőle kiugró, csontvázarcú, kaszás alak. A Halál jön a tükörből. Az indiánok állítólag nem engedték lefotóztatni magukat, mert úgy gondolták, a képmásukkal elvész belólük a lélek. A tükör képmást mutat. A Halál a tükörből támad.
Onnan indul a cselekmény, hogy Dylan Dog részt vesz egy álarcosbálon. Egy barátnője, Rowena hívta őt meg. Dylannak egyáltalán nem fűlik a foga az egészhez, de Rowena kedvéért mégis megjelenik. Viszi magával barátját, titkárját, a Playboy nyuszinak öltözött Grouchót is.
[Groucho az álarcosbálon egy vadidegen hölgyhöz fordulva:]
– George Washingtont egy domb lábánál temették el. Tudod, miért?
– Hát igazából... Nem tudom. Miért?
– Mert halott volt Hozzám jössz feleségül?*
[Dylan Grouchonak a bálon:]
– Gyere Groucho, elmegyünk!
– Tessék? Még csak most jöttünk! Legalább annyi időt hagyjál, hogy bajba juttassak néhány lányt! [Egy lányhoz fordul:] Például magát kisasszony! Szeretem magát!! Gyereket akarok magától! De ha nem, akkor megelégszem egy unokával is!
S aztán megjelenik a Halál. Ha már álarcosbál. Megérint néhány embert. Akikkel napokon belül történik valami. A rendőrség szerint semmi rendkívüli. De Dylan gyanakszik. Arról enm beszélve, hogy az álarcosbálon a Halálról kiderül, hogy csak Rowena öltözött be Halálnak. De akkor ki sikított az emeleten, mielőtt Rowena lejött onnan?
A sztori érdekes, izgalmas. Külön pikantéria, hogy csak Dylan sejti, látja az összefüggéseket, rajta kívül senki sem. Halad a cselekmény, fogynak az emberek, s bár a bizonyosság meg lesz, mégis kérdéses, mi a végső megoldás. Van-e egyáltalán végső megoldás, vagy az nem más mint az elfogadás, a beletörődés?
Nem tudom, pontosan mi a véleményem erről az epizódról. Nem unatkoztam rajta, felette, benne, de mégis olyan kis deja vu fogott el. Megjelenik a Halál... Nem annyira eredeti ötlet. A tükör-szimbólummal vegyítve egy kicsit érdekesebbé vált, plusz egy csipet bizonytalanság, hogy akkor ő volt-e valójában, vagy sem... De olyan igazi lelkesedés nem dobált fel miatta. Egyáltalán nem rossz, mág csak kínban és szükségben születettnek sem mondanám, csak éppen az jutott eszembe, hogy ha már annyi, de annyi megjelent történetből válogathatnak a magyar szerkesztők, nem akadt volna eredetibb? Vagyis máshoz képest nagyon jó, Dylan Dog-ból egynek elmegy.
Frike Comics, 2016, 192 oldal · ISBN: 9789631249583 · Fordította: Roberto Franzini
8/10
2023 áprilisának még mindig háromnegyede, szombat reggel. Megint hajnalban ébredtem. Töltögettem lefelé az RPWL együttes (német progrock) diszkográfiáját, írogattam, olvastam, és vártam, hogy Szerelmetesfeleségtársam felébredjen. S persze kávé, kávé, kávé...
Úgy volt, hogy ma nem megyünk sehová, de Matykó tegnap felhívott, mi a tervem mára. Kérdeztem, mi legyen? Mondta, hogy idáig jó... Akkor menjek már ki vele a haciendájára, mert be kellene hozni a kisbuszát, de tolni kellene egyet rajta... Sóhajtottam, egyre jön értem, megyünk. Szerelmetesfeleségtársam nem jön, mondta, inkább dolgozik, bár a tanyára kíváncsi lenne.
Még mindig azon jár az agyam, amin tegnap. A mindent megkapó, cserébe semmit sem, csak elvárásokat felmutatón. Akinek kisujj-mutatással máris az egész kéz kell, és ennek érdekében persze azonnal emelni tudja a seggét. Egyébként ge*i lusta bárkiért, bármiért is mozdulni. Kedvenc szavajárása: „Én biztos nem!”
